Irodák
3 / 3 oldal
+3
Victoria Evans
Nashota Hayes
Paktum
7 posters
3 / 3 oldal • 1, 2, 3
Mesemondó
Regélő
Delia Crimson & @Jack Compton
Kihelyzett helyszín: Delia lakása
A beszélgetés, a kérdezz-felelek egy átlagos találkozásnak is tűnhetne két idegen számára, Delia mégis ültében feszül meg a kérdés hallatán. Kényszeríti kell magát arra, kiengedjen, arra pedig különösen odafigyel, szívének ritmusa egyenletes maradjon, ugyancsak légzése is. Tudatosan tartja magát nyugalmi állapotban, mióta megtudta elődje életének végét járja készült erre a rangra, így a szenvtelenség nem csak arcán jelenik meg, hanem egész lényén.
- Az elmúlt másfél évszázad érdekli őket – feleli őszintén, ám kurtán. A második kérdésre nem szívesen válaszolna, ennek ellenére mégis szólásra nyitja az ajkát, mert tudja, ha a kérdés elhangzott, választ is vár és a vele szemben ülő nem az fajta, akinek a figyelmét ne kerülné el, ha megtagadná a válaszadást. - Az okot nem árulták el. Nem pontosan. Amögé bújtak, fel kívánják fedezni, külföldi vidékekről mennyien áramlanak be az Államokban és hagyják hátra saját otthonukat egy új kovenért és hogy ennek milyen hatásai vannak ránk nézve, ám ennél vélhetőleg több állhat a háttérben – látja be ő maga is, mindössze kirakatba helyezettnek illik be az, amit elé tártak. Az információ, amivel szolgálhat azonban csak ennyi.
A nő gyomrába nehéz kövek képződnek, ám mivel lassan úgyis kiderül, hogy maga is találkozott velük, melyet nem titkolna, ám nem is kívánt erről beszámolni, így hát nyílt lapokkal játszik, már amennyit hajlandó megosztani.
- Ők közölték. Nem a törzs és az ő tagjai érdekli őket, nem hozzájuk köthetőek. Nem ők az ok, amiért a városba jöttek és nem tartották fontosnak bejelentkezni. Átutazóba jöttek és az indok, amiért megtették, saját szavaikkal élve, a törzsnek nincs köze – feleli rezignáltan, visszadőlve a székben, kényelmesen, onnan szemlélve a Falkavezér arcvonásait. Innen már egyenes út vezet a vallomásig, maga is találkozott velük, a továbbiakban pedig egyre sürgetőbbnek érzi a késztetést, ez a találkozás mihamarabb a végéhez érjen.
A feltett kérdésekre mégsem akaródzik válaszolni, legalábbis nem abban a formában, amelyben végül a szavak elhagyják ajkait.
- Adatokat gyűjtenek és mivel egy gyülekezet élén állok, érdekelték a jelenlegi tagjaink mennyire őshonosak Atlantában, esetleg máshonnan vándoroltak-e be és ha igen, ez mikor történt meg. Ennek az ügynek a feltérképezésére jött létre a találkozó, részben mennyi időt vesz igénybe, amíg a kívánt információt átnyújtanám nekik, valamint, ez a részükről mibe kerülne – szemréseit összehúzza újra csak, hisz nem az a válasz, amit adni kívánt a másiknak, a zsigerei mégis ezt diktálták számára, mely több tekintetben is különös.
- De ez a gyülekezetet érintő témakör, nem merült fel semmi, amely a falka érdekeit sértené, vagy a szövetséggel ellentétes lenne – a maga részéről ennyivel le is zárná a beszélgetést a Főboszorkány, ahogy ő sem kérdezősködik a falka ügyeit érintőkről, úgy ugyanezt elvárja az Alfától is viszont.
Falkavezér
Jack Compton
[Kihelyezett helyszín: Delia otthona]
Hiába tartja magát olyan nagy mértékű kontroll alatt, nem változik sem a szívverésének üteme, sem pedig légvételeinek ritmusa, izmainak feszülését is látom, ahogyan az is egyértelmű, mennyire kellemetlennek vagy legalábbis kényelmetlennek éli a találkozást vagy inkább annak témáját. Pedig elméletileg fel kellett készüljön erre, amikor elfoglalta a rangját, elvégre a szövetség lényegi része a rendszeres találkozóink, amelyek sosem azért léteztek, hogy bárki is jól érezze magát közben.
A kijelentése nyomán rájövök, mindaz, amit eddig feltételeztem, helyes volt, valóban nem a véletlennek köszönhető a két druida felbukkanása a városban. Csendesen hallgatom, ugyanolyan blazírt kifejezéssel a képemen, ahogy eddig, a kíváncsiság marad meg egyetlen felismerhető motívumként, az is azért, mert a boszorkánynak szüksége van rá és így részben nekem is.
- Nem aggasztja a koveneket az érdeklődésük? - Szándékosan nem vonok bele ebbe semmit, ami farkas vonatkozás lenne, elvégre a boszorkányok és druidák viszonya is érdekes a számomra, legalábbis bőven elég, ha ebbe a hitbe ringatja magát a szemben ülő.
Röviden biccentek a Törzzsel kapcsolatosan elhangzottakra és látszólagos könnyedséggel görgetem tovább a témát.
- Fizetnének érte? Mit ajánlottak neked? ...és beleegyeztél az adatok átadásába? - Kérdésem van még, de azok ezek megválaszolásából fakadnak majd olyan módon, hogy számomra használható is legyen mindaz, amit hallani fogok, feltehetően igencsak hamar.
- Nem kell, hogy a falka érdekei vagy a szövetség sérüljön ahhoz, hogy törődjek a kovennel. Egyébként pedig az egyezségünk fejében a falka védelmét élvezitek, úgy vélem természetes, hogy érdekel, ha druidák érkeznek hozzátok. Ahogy most már az is, miért zavar téged a témáról beszélnünk? - Enyhén moccannak feljebb a szemöldökeim, elvégre amennyire nem célom a gyanakvását felkelteni, ő maga éppen annyira indikálja az enyémet a legutóbbi megjegyzésével. Provokálás nincs a hangszínemben, pusztán marad az érdeklődés mezsgyéje, kíváncsisággal fűszerezve, hiszen, ha nem történik semmi, amely miatt aggódnom kellene, őt sem lenne szabad zavarja annak a ténye, szó esik közöttünk az egészről.
A kijelentése nyomán rájövök, mindaz, amit eddig feltételeztem, helyes volt, valóban nem a véletlennek köszönhető a két druida felbukkanása a városban. Csendesen hallgatom, ugyanolyan blazírt kifejezéssel a képemen, ahogy eddig, a kíváncsiság marad meg egyetlen felismerhető motívumként, az is azért, mert a boszorkánynak szüksége van rá és így részben nekem is.
- Nem aggasztja a koveneket az érdeklődésük? - Szándékosan nem vonok bele ebbe semmit, ami farkas vonatkozás lenne, elvégre a boszorkányok és druidák viszonya is érdekes a számomra, legalábbis bőven elég, ha ebbe a hitbe ringatja magát a szemben ülő.
Röviden biccentek a Törzzsel kapcsolatosan elhangzottakra és látszólagos könnyedséggel görgetem tovább a témát.
- Fizetnének érte? Mit ajánlottak neked? ...és beleegyeztél az adatok átadásába? - Kérdésem van még, de azok ezek megválaszolásából fakadnak majd olyan módon, hogy számomra használható is legyen mindaz, amit hallani fogok, feltehetően igencsak hamar.
- Nem kell, hogy a falka érdekei vagy a szövetség sérüljön ahhoz, hogy törődjek a kovennel. Egyébként pedig az egyezségünk fejében a falka védelmét élvezitek, úgy vélem természetes, hogy érdekel, ha druidák érkeznek hozzátok. Ahogy most már az is, miért zavar téged a témáról beszélnünk? - Enyhén moccannak feljebb a szemöldökeim, elvégre amennyire nem célom a gyanakvását felkelteni, ő maga éppen annyira indikálja az enyémet a legutóbbi megjegyzésével. Provokálás nincs a hangszínemben, pusztán marad az érdeklődés mezsgyéje, kíváncsisággal fűszerezve, hiszen, ha nem történik semmi, amely miatt aggódnom kellene, őt sem lenne szabad zavarja annak a ténye, szó esik közöttünk az egészről.
for the strength of the pack is the wolf, and the strength of the wolf is the pack
every king needs an heir
Mesemondó
Regélő
Delia Crimson & @Jack Compton
Kihelyzett helyszín: Delia lakása
Delia ajkára halovány mosoly furakodik, az újabb kérdés nyomán, ám újra néhány másodperc erejéig hagyja, a csend beálljon kettejük közé. A férfi arcáról az egyszerű érdeklődésen kívül mást nem tud kiolvasni, ahogy a hangja sem árul el ennél többet.
- Nem az aggasztó szót használnám ehhez, inkább, nem mindenki repes az örömtől, hogy itt vannak. Tudomásom szerint a Függetlenség Asszonyainál zárt ajtókra találtak, nem voltak hajlandóak tárgyalni sem velük, sem Bridgettel, ám ez nem meglepő. Ők mind a törzstől, mind tőletek is teljesen elzárkóznak. Azonban az ehhez hasonló érdeklődés soha nem volt újdonság sehol, így nem mondanám zavaró tényezőnek a mi esetében sem – fejti ki bővebben, fejét enyhén félre biccentve. Ujjait ölében kényelmesen összekulcsolja, bár nem látható, de mutatóujján pihenő gyűrűjét, hüvelykjével forgatja.
- Fizetnének – biccent egy apróbbat. - Bármit megadnak, mindössze meg kell neveznem ennek az árát. Vagy legalábbis tárgyalási indulóértéket várnak. És, hogy válaszoljak az ehhez kapcsolódó kérdésedre, még nem. De ha meg tudunk egyezni, nem látom annak akadályát, hogy megtegyem. Saját előnyre is szert lehet ezzel tenni – vallja meg és célja, szavait megválogassa, mégis átbukdácsolnak ajkain olyan apró szófordulatok, melyeket nem feltétlen szeretett volna kiadni másnak.
- Nem zavar, hogy a témáról beszélgetünk és hálás vagyok, amiért érdekel, mi történik a gyülekezetemmel – ennek a hálának a mosolykezdeményezése ott is pihen ajkának szegletén, valótlant most sem állít a témával kapcsolatban. Az utóbbiért valóban hálás, az előbbit tekintve, pedig, ahogy korábban, úgy most sem okoz problémát beszélni erről. - Sok információval a férfiakat illetően adni nem tudok, ám a kelleténél több kérdést tőlem sem kaptak.
Falkavezér
Jack Compton
[Kihelyezett helyszín: Delia otthona]
Több, mint kétszer olyan idős vagyok, mint a szemben ülő és már az első szövetség megkötésekor jelen voltam. Többet láttam nála, még többet tapasztaltam és olyan soha nem volt példa, egyik vagy másik csoportosulás önként és dalolva adta volna a rájuk jellemző információkat, ezzel akarva-akaratlan is fegyvert kovácsolva saját maguk ellen. Gyakorlatilag nagyobb felelőtlenséget el sem tudok képzelni. Az pedig, hogy mennyire magabiztosan bizonygatja azt, egyfelől a sajátjai történetével sincs tisztában, másfelől könnyeden felejti el, mindaz, amiről beszél, vele ellentétben én átéltem és a tanúja voltam, ráadásul most tette meg rövid úton az első lépést is afelé, milyen szinten alkalmatlan a posztjára, valahol keserűen nevetésre sarkallna, ha szokásom volna ezen reakció. De nem az. Ezért csupán egyetlen hümmentést kap és tovább görgetem a beszélgetést, áttérve arra, ami még érdekelne a titkos találkájából.
- Milyen lebilincselő. - Teljesen színtelen hangon jegyzem meg a következő vallomását végighallgatva, amellyel saját koporsószegének következőjét üti be. Felállok a székről és a kávéscsészét a konyhába viszem át, ahonnan még hallom a szavait és a mosogató tálcába helyezem, amíg kifejezi a háláját, noha ahhoz az érzéshez semmi köze annak, amiről szó van. Az egyezségünk része, amelyben nem az ilyesféle érzelmek dominálnak, soha nem is tették.
A zsebembe nyúlok a porért, majd visszatérve a boszorkányhoz, gyorsaságomat használom ki, hogy arcába fújjam azt, így ha meglepődni esetleg volt is ideje, a belélegzés elkerülésére már aligha.
- Ma a megbeszélt időpontra idejöttem, a városba érkezett druidákról kérdeztelek, sok kérdésre válaszoltál, olyanokra is, amelyekre nem feltétlenül akartál volna, de mindezekből csak arra emlékszel, a megbeszélt időben itt voltam, átbeszéltük a havonta szokásos dolgokat, megemlítettük az idegen druidákat érintőlegesen, de különösebben nem kötött le a téma, nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, nem tartottam kibeszélésre érdemesnek, így a megbeszélés alatt nem mondtál el semmi olyat, amit nem akartál az orromra kötni. Megittam a felkínált kávét, most pedig elmegyek, a jövőhónapban a szokott időben pedig újra találkozunk. - Megvárom, amíg magához tér teljesen vagy a varázslat elkezd hatni és újra önmaga lesz Delia, aztán a megszokottak szerint eljövök az otthonából.
- Milyen lebilincselő. - Teljesen színtelen hangon jegyzem meg a következő vallomását végighallgatva, amellyel saját koporsószegének következőjét üti be. Felállok a székről és a kávéscsészét a konyhába viszem át, ahonnan még hallom a szavait és a mosogató tálcába helyezem, amíg kifejezi a háláját, noha ahhoz az érzéshez semmi köze annak, amiről szó van. Az egyezségünk része, amelyben nem az ilyesféle érzelmek dominálnak, soha nem is tették.
A zsebembe nyúlok a porért, majd visszatérve a boszorkányhoz, gyorsaságomat használom ki, hogy arcába fújjam azt, így ha meglepődni esetleg volt is ideje, a belélegzés elkerülésére már aligha.
- Ma a megbeszélt időpontra idejöttem, a városba érkezett druidákról kérdeztelek, sok kérdésre válaszoltál, olyanokra is, amelyekre nem feltétlenül akartál volna, de mindezekből csak arra emlékszel, a megbeszélt időben itt voltam, átbeszéltük a havonta szokásos dolgokat, megemlítettük az idegen druidákat érintőlegesen, de különösebben nem kötött le a téma, nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, nem tartottam kibeszélésre érdemesnek, így a megbeszélés alatt nem mondtál el semmi olyat, amit nem akartál az orromra kötni. Megittam a felkínált kávét, most pedig elmegyek, a jövőhónapban a szokott időben pedig újra találkozunk. - Megvárom, amíg magához tér teljesen vagy a varázslat elkezd hatni és újra önmaga lesz Delia, aztán a megszokottak szerint eljövök az otthonából.
for the strength of the pack is the wolf, and the strength of the wolf is the pack
every king needs an heir
Mesemondó
Regélő
Delia Crimson & @Jack Compton
Kihelyzett helyszín: Delia lakása
Az alfa színtelen hangját nem veszi fel a gyülekezet élén álló nő. Székében továbbra is nyugodtan hátra dőlve szemléli, miként áll fel vendége és tér át a dolgozójából a konyhába, messzire nem kell mennie, csupán a szomszéd helyiségbe és tudja, nyugodt hangján folytathatja a továbbiakat, amaz ugyanis tökéletesen tisztán fogja hallani.
- A hasznunkra válhat - amióta találkozott a druidákkal fontolgatja, mi legyen az információért az ár, mellyel a gyülekezete kedvezően fog járni, törtető hajlama, habár ismeretlen nem lehetett senki számára, azt talán mégsem gondolták, eddig is képes lenne elmenni. A hatalom képes megrészegíteni az egyébként jószándékkal vezérelte boszorkányt is és ez most sincs másként.
Érzékeli, ahogy az ajtóban újra megjelenik Jack, ám az azt követő pillanatban már előtte is terem és ha kívánt volna is reagálni valamit, akkor is csak addig jut el, alkarjai a szék támlájára simul, arra helyezve testsúlyát, hogy felálljon. A mozdulatot csak megkezdeni van ideje, véghez vinni már nem, a felejtés zöldszínű pora az arcába hull. Amint a finom szemek bőrét érintik, s orrán keresztül belélegzi, abban a pillanatban mered is meg egész lényében. Íriszei üvegessé válnak, a hallottak folyamán néhány pislogásra futja csak, emellett azonban nem mozdul meg, mintha hirtelen megfagyasztották volna.
A varázslat végén a nő szempillái megremegnek, annyit észlel mindössze, a Falkavezér az imént jelent meg az ajtóban.
- Örülök, hogy vendégül láthattalak. Elnézésed kérem, amiért ezúttal itt került sor a megbeszélésre, tengernyi a teendőim listája - udvarias, visszafogott mosoly kerekedik az arcára, miközben szavai elhagyják ajkait. Az elmúlt percek beszélgetéséből nem emlékszik semmire, pontosabban csak arra, a megbeszélteket sikerült kitárgyalniuk és nem került felszínre semmi olyan információ, melyet nem osztott volna meg a farkasok vezérével.
- A bálvány áldjon, a következő találkozóig – biccent még egy apróbbat, miközben feláll, ugyanis tiszteletlen nem kíván lenni a férfival szemben, az illendőség pedig az ő részéről azt diktálja, ha máshogy nem, felállással adózzon a távozásra. Megvárja még, amíg a férfi elhagyja a házát, csak ezt követően vesz kézbe egy új paksamétát, amelyben gyülekezetének a tagjairól található számtalan információ.
Elit Gárdista
John Davis
Lorna | John |
Haragom épp olyan mélyen megbúvó, akárcsak a Főnöké, a magamét mégis megtartom szorosan magam körül, noha nem tartom kizártnak társaim és még Ő is pontosan kiérzi, hogy a harag miként csordogál le időről-időre gerincem mentén és ül meg annak aljában. Feladataim lévén nem fogok ezzel foglalkozni. A verem biztosítása után nem sokkal indultunk el a Nestbe a boszorkányokhoz és amíg a falkavezér megtudja végre - legalább is nagy reményeket fűzünk hozzá -, hogy mi a bús bánat történt néhány órája, addig én sem kívánok tétlen maradni. Nem csak én tettem kárt és kárhoztattam munkára a velünk szövetségben lévőket, hanem mások is, amely egyet jelent: sok dolguk lesz a rózsaszín aurával körbeölelt teremtményeknek.
Harcosaink jelenlétét érzékelem a környéken, miként elhagyom az autót és eleget téve az intésnek indulok meg a Főnök után az épületben. Nem először járok itt, nem is utoljára fogok, otthonosan mozgok a múzeumnak álcázott szakrális központban, azt mégis megvárom, amíg Főnök, hogy merre találja a főboszorkányt, hiszen, ha ostoba mód eltávolodott volna a Nestből, akkor nekünk sem marad tovább maradásunk. Az istenek kegyelmezzék a fehérnépet, ha hasonlóra vetemedett, félő, saját védelmezettemtől kellene megóvnom a falka boszorkányát. Ám úgy tűnik az esze a helyén van és itt van. Tekintetemmel követem, amíg eltűnik az emeleten, majd azzal a lendülettel eredek én is a saját utamra, meghagyva Nicholasnak, hogy az épületben leszek.
Ugyanis idebent tartózkodik az, akit keresek. Bárhol is tartózkodjon a boszorkány, nem telik nehezemre megtalálni. Megannyi illat közül is pontosan meg tudom határozni, melyik tartozik hozzá. Nem zavar, ha nincs egyedül, igaz jobban venném, ha magányában találnék rá. Főnök ellesz egy darabig odafent, addig szívesen nyújtom át szolgálataimat a szövetség fejében az itt ténykedőnek. Főként, amint megérzem a reptéren hagyott szagok egyvelegét rajta. Az én mocskom feltakarításának a gondolata, egyáltalán nem tölt el kellemes érzéssel, gyomromban ül meg, mintha megannyi szikla húzná le.
Minden előzmény nélkül lépek mögé, orromat megcsapja az égett bőrének és hajának a szaga, eszembe juttatva a korábban hallottakat: épp egy közülünk tett kárt benne. A düh finoman rángatja meg a gerincem menti idegeket, teret ennek mégsem engedek. Egyik kezemmel karján simítok végig le egészen a felszakított szoknya szegélyéig, ahol finoman érintem meg a sérülés körül bőrét, amíg a másikkal a derekát ölelem át, hogy magamhoz húzzam szorosan. - Miben segíthetek, kedves? - hajolok le egészen nyakának ívéig, oda sóhajtva fel kérdésem, két ingerlő csók közepette. Szakállam sercen végig puha bőrén, szívének ritmusa elárulja erejének végén jár. Ezúttal miattam, hát szívesen vezeklem bűnbocsátásért oltára előtt.
3 / 3 oldal • 1, 2, 3
3 / 3 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|