Főboszorkány irodája
1 / 2 oldal • 1, 2
Furcsa egyelőre megszokni, immár nem csak vérfarkasok vigyáznak rám, hanem egy olyan személy is, aki mindig jelentős részét képezte az életemnek. Claudett magához vette annak idején, a férfi pedig olyan hűséggel áll helyt minden Főboszorkány mellett, amely tiszteletre és irigylésre is méltó. Csatát veszítettem vele szemben, nem tudtam semmivel meggyőzni arról továbbra sincs szükségem szimpatizánsokra az életemben. Arról pedig egyenesen hallani sem akartam én kössek valakivel ilyen… bensőséges paktumot. Mindig is a hideg futkosott a hátamon, ha csak arra gondoltam az általam megélt érzelmeket valaki más is teljes mértékben átéli… Rengeteg energiámba került elrejtenem az átlag előtt, amit valóban érzek és ezt okkal tettem így. Szóval nem, továbbra sem fűlik ahhoz fogam, valakit ilyen szinten engedjek az életemben.
Annyit sikerült elérnem Jasonnél, ha itt bent vagyok, akkor nem kell árgus szemekkel engem felügyelnie, hiszen itt mindig van legalább egy szimpatizáns, aki megteszi ezt helyette és ezekben az időkben van ideje neki is pihenni. Nekem pedig sürgősen keresnem kell egy megfelelő házat, ahova elköltözhetek, mert a jelenlegi lakásom egyáltalán nem alkalmas arra valaki más is életvitelszerűen éljen ott. Nem abban a minősítésben, amiben mi fogunk. Ez azonban a napom második felének a problémája – főként, hogy a ház már rég ki van nézve, mindössze a megfelelő ajánlatot kell megtennem rá és reménykedni, hogy elfogadják… mert ha nem? Na, akkor kezdődik majd a keresés.
Az újonnan megörökölt irodámba rendeltem Victoriát. Azon a végzetes éjszakát követő napon kellemesen elcsevegtem az anyjával, akiben fő támogatóra leltem a Banyák körében, cserébe nem volt rest szót ejteni drága lányáról is. Legfőképpen, hogy mit is vár el tőle – és éreztem, hogy ezzel tőlem is – mivel azonban vitába nem kívántam vele bocsátkozni, egyrészt beleegyeztem megpróbálok a kedvében járni. Sejtéseim vannak, hogy mennyire fog a szóban forgó ennek örülni, de a szavamat betartom, főként mert egy tőlem jóval magasabb személytől jött a kérés.
Ezen túl is van okom találkozni a boszorkánnyal, számos technikai dolgot át kell vele beszélnem és feladatom is van számára ezáltal. Abban sincs kétségem ez sem lesz ínyére, munkamorálját ismerem és tartok attól ezzel kapcsolatban is szót kell majd ejtenünk. Ez sem fog tetszeni neki, lényegében a találkozónk hivatalos jellegét vélhetőleg nem fogja élvezni, viszont muszáj ezen átesnünk, hogy papírforma szerint minden zökkenőmentesen működjön a jövőben.
Pontban délelőtt tízre kértem tőle, hogy tegyen jelenést és nagyon remélem ezúttal nem adja késésre a fejét. Annak függvényében, hogy mikor lép be az iroda ajtaján kedélyes, vagy épp kevésbé mosollyal az ajkamon üdvözlöm, a székemből mégsem állok fel.
- Köszi, hogy eljöttél. Lenne néhány dolog, amit szeretnék átbeszélni veled és mivel te vagy az egyetlen személy, aki képviseli a hr részleget, nem is tudok máshogy fordulni – somolygom az orrom alatt, hogy bizony itt most kőkemény munkáról lesz szó.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
A főboszorkányunk tragikus halála megrázott, és bár szívből szurkoltam, hogy Nashy vegye át a helyét, és aktívan is támogattam őt, nem tudtam eddig elűzni a gondolatot, hogy mennyire törékenyek vagyunk, és a halandóság bizony minket is fenyeget. Az örömömet azért igyekeztem megosztani Nashyval, és részemről nem is lehetnék elégedetebb azzal, hogy ő került ebbe a pozícióba, de azért előfordul, hogy keserű a szájízem. Egyszerűen nem szabadott volna, hogy egy ilyen tragédia megtörténjen. Jelét viszont nem szívesen adom ennek, igyekszem természetesen viselkedni, és leginkább alkalmazkodni. Előbb vagy utóbb ezzel is meg fogok békélni. Csak ez egy kicsit tovább fog tartani. Az alkalmazkodás jegyében pedig Nashy rendelkezésére állok mindenben, ezért pontosan érkezem a találkozóra, amire elhívott.
- Szia. Ez természetes. Miben segíthetek? - igazából már a fejemben volt az a mondat, mert volt egy olyan sejtésem, hogy valami hivatalos ügy miatt keres. Nincs ebben semmi meglepő. Hirtelen zúdult minden Nashy nyakába, és teljesen normális, hogy szüksége van segítségre. Azon viszont nagyon meglepődök, hogy épp a HR ‘részleget’ hozza szóba. Annyira, hogy el is telt néhány másodperc amíg felfogtam.
- Öhm, várj neked most tényleg HR-es kérdésed van? - az arcomon is láthatja a meglepetést. A munka, amit a múzeumnak végzek olyan apró homokszem a gépezetben, hogy szinte szóra sem érdemes, nem hogy arra, mint prioritás, épp ez legyen az első napirendi pont. Tehát nem, képtelen vagyok elrejteni a döbbenetemet. Viszont ezzel egyidőben a kíváncsiságom is felébredt, tehát figyelmesen hallgatom, hogy mit szeretne Nashy. Épp csak finoman kezdek el fészkelődni a székben, amiben helyet foglaltam. Valamiért rossz érzésem támad, és még csak nem is a jelentéktelen munka miatt, amit végzek, és amit talán most elemeznünk kell. Mintha valami más is lenne a levegőben…
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
Ennyire felelőtlennek soha nem gondoltam volna a nőt, sem hataloméhesnek. A történteken azonban semmilyen formában nem tudunk változtatni, ellenben az én életemben számos változás áll be, a legtöbbje még folyamatban van. És az egyik ilyenhez van szükségem a boszorkányra, aki pontosan érkezik. Ezt értékelem, nem is tudja, hogy mennyire.
Ajkamra halovány, tiszavirágéltű félmosoly kerekedik meglepettsége láttán. Fejem enyhén döntöm csak oldalra.
- Ez annyira meglepő? - kérdezek vissza, enyhe szórakozott hangvétellel. Több mindent tartogatok a számára, a legegyszerűbbel szeretném kezdeni. - Számos dologról szeretnék ma beszélni veled és többek között az egyik téma érinti az itteni munkádat. Mint tudod, a múzeum igazgatója eddig Delia volt. Halálával hivatalosan senki sem áll az intézmény élén és ahogy a hagyományok azt diktálják, átvenném a helyét - könnyebb így a rangomban is helyt állni, ha helyben vagyok. Így lett kitalálva. - Ehhez pedig szükségem van egy szakemberre, aki a hivatalos szervek felé lejelenti a változást, bízhatok abban, hogy ezt megteszed? - a székben kényelmesen dőlök hátra, innen figyelem a nőt. Vélhetőleg nem ezt várta tőlem elsősorban, de ha belegondol ez a legalapvetőbb, amivel kezdenünk kell. - Ha ebben bármilyen iratra szükséged van tőlem, szólj és a rendelkezésedre bocsátom. Ha jól tudom a múzeum az élére felvehet olyan személyt is, aki eddig nem volt itt dolgozó igaz? - ezt már csak azért is kérdezem, mert Claudett végig vitte a múzeumot, Delia itt dolgozott a keze alatt, szinte ráhagyott mindent. Én viszont hivatalos alkalmazottja soha nem voltam a Nestnek, így, ha ez szükséges hozzá, meg kell oldanunk.
- És ha már ebbe belefolysz szükségem lenne még néhány információra a Nestről és a gyülekezetről is - egyelőre nem megyek bele jobban, látni kívánom a mostani információhalmazzal miként birkózik meg. Tudom, hogy nem kenyere a munka, főként nem itt. Szerencsétlenségére ismerem és azt nem fogom engedni a számára továbbra is félvállról vegye a feladatait. Főként mert jó párat kiosztanék a számára és ő is azok közé tartozik, akikre számítok.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Nos… igen. Tekintve, hogy az én munkám csak alibi, és annak is gyenge, nem gondoltam volna, hogy máris fontos lehet neked. De szeretem a kellemes meglepetéseket. - a végén még kiderül, hogy az én munkám a legfontosabb, és nélkülem összeomlana a koven… Azért nem fogadnék erre nagy összegben (meg kicsiben sem). Mindenesetre valahol mélyen örülök, hogy legalább egy kicsi értelme van annak, amit csinálok. Legalábbis erre következtetek abból, hogy egyáltalán szóba került.
- Természetesen. Nem lesz probléma a hatóságokkal. Bárkit felvehetünk a múzeum élére. Csak tekintve, hogy nem voltál alkalmazott, olyan szerződést kell neked írnunk, amiben szerepel próbaidő. Úgy reális, hogy egy idegent csak akkor véglegesítünk, ha beváltotta azokat a reményeket, amiket az állásinterjún prezentált nekünk. - igazából ettől is el lehetne tekinteni, de mivel fáradságos munkát végzek még azzal is, hogy kamu állásinterjúkat tartok, eléggé kilógna a malacláb, ha pont az igazgató személyét nem fontolnám meg alaposan. Tehát, ha így alakult, akkor már csináljuk rendesen, és írjunk egy szép, megható papírt arról, hogy a három hónapos próbaidő után döntünk csak arról, hogy Nashy a poziciójában maradhat-e. Vagyis ugye én döntöm el. Marha fontos lettem hirtelen…
- Illetve ha már szóba került az állásinterjú, írhatnánk arról is jelentést, hogy meg is történt részemről az a bizonyos beszélgetés veled. A belső dokumentumainkat nem kell odaadnunk senkinek, de ha egyszer esetleg kapunk egy adó revíziót, akkor nem baj, ha ott lapul erről is egy papiros valamelyik fiók mélyén. - plusz egy jelentés ide vagy oda, már nem oszt nem szoroz. Nashynak ezzel nem is kell nagyon foglalkoznia. Már mintadokumentum is van az ilyenre, tehát pikk pakk összeütök valamit, neki csak alá kell írnia.
- Milyen információra van szükséged? - nem biztos, hogy én mindenre választ fogok tudni neki adni, de azért megteszem, ami tőlem telik. Csak a bor készletekre ne kérdezzen rá… Annak a leltározása nem teljesen a valóságnak megfelelően történik ugyanis…
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Mint láthatod, fontos - somolygom az orrom alatt. - És a jövőben az is fog maradni - szemréseim leheletnyit húzom össze, csak hogy érezze ő is, komolyan számítok rá, nem csak a gyülekezet életében, hanem azon túl is. Ismerem a munkamorálját, de azt is tudom, ha nagyon szükségem van segítségre ő az első, aki kérdés nélkül bármit megtenne. Erre jelenleg pedig mindennél jobban szükségem van. Kapcsolatunk sokszor nem könnyű, de ott vagyunk a másiknak és a kötelességeinket sem vesszük félvállról, ha az számít.
És a jövőben számítani fog neki is, nem csak az anyja miatt, noha a Banyának igaza van abban a lánya többre is vihetné, mindössze a megfelelő motivációt és támogatást nem kapta meg ehhez. Reményeim szerint ez változni fog majd.
- Alkalmazott nem, de adományozó igen - tudom, hogy erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, de időről-időre támogattam a Nestet, legyen valami papír alapú indoka miért járok ide annyit, ha egyébként nem dolgozom itt. Hivatalosan. Mert a kovennek eladott ásványok nem tartoznak ide, az egy teljesen más üzlet volt. - Ez csak természetes, szívesen próbára teszem magam a múzeum élén, hátha beváltom a reményeket, ha így látod megfelelőnek - mosolygom szélesen. Bosszanthatna is ez a fajta jogi macera, de valójában ez nem más, mint formaság. - Rádbízhatom, hogy ezt teljes körben elintézd? A szerződést is az ügyvédekkel és a pénzüggyel is? - hivatalos fizetést fogok kapni egy olyan cégtől, amelynek bár én állok az élén, de nem érzem igazán a magaménak. Még. Furcsa, több mint két évtizede nem álltam más alkalmazásában. De legalább üzletvezetésben szereztem tapasztalatot, meglátjuk azt itt mennyire fogom tudni kamatoztatni.
- Egyetértek, írj jelentést. Legyen mindenről dokumentáció, ha ellenőrzést kapunk, álljuk meg a hivatalos szervek felé a helyünket. Nem akarok semmilyen bonyodalmat, túl gyorsan váltakozott a múzeum élén az igazgató, számítok arra, valaki bekopogtat majd az ajtónkon. Legyünk fedezve minden oldalról, holnap beszélek a pénzüggyel is - nem csak átlátni szeretnék mindent, de felkészülni is minden eshetőségre. A nagyvilág nem tudja, mi működik itt valójában, amelynek ugyancsak van saját kiadása és bevétele is, ezt pedig szeretném a világ elől elrejteni.
- Többre is. Egyrészt szükségem lenne egy listára azokról a tudás birtokosokról, akiket a gyülekezet boszorkányai és szimpatizánsai avattak be és akiken mi végeztük el a nyelvbéklyó varázslatot. Szeretném tudni név szerint kik ők, mikor váltak a tudás birtokosává, mit dolgoznak és milyen segítségre szorultunk tőlük. Hozzátoldva azt is, hogy milyen gyakran tartunk igényt a szolgálataikra - nagy munka, tudom. De szükségem van rá. - Delia nem vezetett erről listát, ha igen nem találhatóak meg az iratai. Ha bármi történik tudni akarom, kihez tudunk fordulni - magyarázom meg röviden erre miért van szükség.
- A bejelentésemmel együtt mennyi időre lenne erre szükséged? - fel kell keresnie minden tagunkat, megtudakolni tőlük, hogy kiket mikor avattak be, egy adatbázist kell készítenie és lehet, hogy a nulláról kell elindulnia. Nem fogok ágálni bármilyen időintervallumot is fog mondani, de azt tartani fogom vele.
- És még egy dolog. Bár a gyülekezetnek nem vagy a HR-ese, de még lehetnél is, szükségem lenne egy asszisztensre, aki mind a múzeumi mind a gyülekezetben a segítségemre lenne, így a tagjaink közül legyen való. Három személyt nevezz meg nekem majd - kíváncsi vagyok a véleményére, valamint ő az, akinek a legjobban tudnia kellene, hogy kinek mi az erőssége és a gyengesége, ki lesz a leginkább hasznomra. Hiszen ez is a civil munkájához tartozik.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Rendben. Legyen így. - még egy halovány mosoly árnyéka is az arcomra húzódik néhány másodperc erejére. Tényleg örülnék neki, ha lenne valami jelentősége annak, amit csinálok. Ugyanis nem azért minimalizáltam a munkába fektetett erőt, mert lusta lennék (na jó, egy kicsit azért is). A haszontalanság miatt, meg leginkább azért, mert a látszat feladatokat igen unalmasnak találom. A monotonitást ne is említsük. Tehát ha ez mostantól változni fog, akkor én leszek a leglelkesebb támogató a továbbiakban. Dolgozót azért még nem mernék kijelenteni…
- Oh… adományozó? Nos ez esetben tényleg szükség lesz minden óvintézkedésre. Illetve egy másik “jelöltre”, hogy elkerüljük a megvesztegetés látszatát. - macskakörmöt imitálok a kezemmel, hogy jelezzem, milyen jelöltre is gondolok. Olyasvalaki kell, aki szintén nem dolgozik a múzeumnak, így nem tűnik alkalmasabbnak, mint Nashy. Nem olyan nehéz ilyen boszorkát vagy szimpatizánst találni. Viszont keresgélnem kell egy kicsit. Meg leginkább telefonálgatni… aaa… remélem most hasznát veszem annak, hogy az utóbbi időben nem voltam kifejezetten bunkó senkivel…
- Elintézek mindent igen. A másik jelöltet is. És amíg nem volt hivatalos a kinevezésed, addig én voltam a múzeum vezetője. Csak hogy tudd. - nevetni kezdek már az elképzelés abszurditásán is. Én még kamu vezetőnek sem vagyok alkalmas, és ez teljesen biztos. Arról nem is beszélve, hogy én sosem vágytam komolyabb pozícióra, és egészen biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem fogok. Nem szándékozom megváltani a világot, de még a kovent sem. Ha nem fogyasztanánk rendszeresen alkoholt az összejöveteleken, akkor minden bizonnyal én lennék az, aki az egész esemény alatt a sarokban ül és figyeli az óráját, hogy mikor mehet haza. Most már pláne jobban érzem magam otthon, mint nagy társaságban. De most olyan helyzet adódott, amikor ez nem igazán opció sajnos.
- Igen. Magam is így vélem. Rögtön kettő dokumentáció fog készülni. A tiéd és az ellenfeledé. - valószínűleg egyértelmű lenne ez anélkül is, hogy külön megemlíteném, de így a tiszta. Ha már megkérünk valakit, hogy szignózzon le pár papírt, miszerint járt itt nálunk, akkor már semmibe nem telik egy másikat is az orra alá tolni, miszerint beszélt velem, és marha szigorúan elutasítottam. Majd beírom a jelentésbe, hogy csúnyán néztem rá…
- Delia valóban nem vezetett erről listát, én viszont igen. Csak nem ennyire részleteset. Tehát ez időbe fog telni. - nem is kevésbe… Le fogok maradni a realitymmel… Ezt viszont nem fogom Nashy orrára kötni. Maximum úgy csinálom, hogy a munka egy részét otthonról is el tudjam végezni. Azért a kanapén laptoppal az ölemben kényelmesebb lesz. Még az is lehet, hogy hatékonyabb leszek. Főleg ha kitalálok valami módszert arra, hogy miként gyorsítsam meg a folyamatot. Gondolkozz…
- Ez jó kérdés. Attól függ. Azok adataira is szükség van, akiknek nem mi adtuk a nyelvbéklyót, de előfordult, hogy segítettek nekünk vagy a jövőben még állhatnak a rendelkezésünkre? - ilyen például Marcus, csak hogy az én ismerőseimet említsem. De biztos vannak a gyülekezetben mások is, akiknek vannak hasonló ismerettségeik. A kérdés, hogy tényleg szükség van-e rá. Mert hűséget csak azoktól várhatunk el, akiknek mi adtuk a nyelvbéklyót, tehát lehet, hogy irreleváns ez a kérdés. Majd kiderül Nashy válaszából.
- Rendben. Pontosan milyen feladatokra keresel asszisztenst? Többet kell tudnom. Inkább a múzeum vagy inkább a koven menedzselésében kell segítség? Teljes munkaidőben? Csak úgy tudok neked bárkit is ajánlani, ha tudom, pontosan milyen munkát kell elvégeznie, és milyen szakértelemre van szüksége. - meg az sem mindegy, hogy ki az aki szívesen vállalná. A legtöbben elégedettek azzal, ahol vannak, tehát nem vágynak további feladatokra. Nem is biztos, hogy tudok neki három nevet mondani…
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
Na, de vissza a tárgyra.
- Igen - ráncolom össze a homlokom leheletnyit csak. - Nem is tudtad? - a gyanú felüti fejét bennem. Claudett idején tudom, hogy minden hivatalosan is le volt papírozva, ami azonban Deliat illeti… Vele kapcsolatban már semmiben sem vagyok biztos. Szívem néhány szívdobbanás erejéig hevesebben vergődik mellkasom zártságában, még mielőtt megtudnék szólalni. - Rendben, nekem így megfelel - kérészéltű mosoly jelenik meg ajkam szegletében és noha van benne egyfajta erőltetettség, annak függvényében az előző kérdésemre mit válaszolt, fellelhető benne az is, egyébként maximálisan megbízok benne. Tudom, hogy ő azok között lesz, akik segíteni fogják a munkámat és nem azon fognak ügyködni elbukjak azon az úton, amit a sors számomra jelölt ki.
- Köszönöm, ezzel valóban sokat segítesz - hálásan görbülnek ajkaim görbéi nevetését hallgatva és egy pillanatra érzem is, hogy a mellkasomat szorongató érzés miként enged fel szépen lassan. Még egy dolog, amit kipipálhatok a listáról és amely hamarosan az elintézett címkét kaphatja meg a virtuális listámon.
- Mire van szükséged ahhoz, hogy megfelelő ellenjelöltet találj? Még ha csak megjátszott is lesz a dolog? Ehhez milyen erőforrásra lesz szükséged? - nem kell mindent egyedül csinálnia, hiszen részben azért is hívtam ide, hogy elmondja a véleményét és ha valamiben neki is kell a segítség, úgy nem átállok megadni majd neki. Bosszantóak a mi esetünkben a jogi bonyodalmak, de azt nem kockáztathatjuk meg, lebukjunk a világ előtt, így még inkább körültekintőbbnek kell lennünk.
- Ez érthető. Ez a feladat másodlagos prioritást fog élvezni most a listádon. Az első az igazgatói pozíció átíratása. Sokat kérek, tisztában vagyok ezzel, időbe fog telni - biccentek egy apróbbat, hiszen ezt én is tudom, a kérdés csak az, hogy ez mennyit fog elvenni tőle. Mikorra számíthatok erre a listára. Meglehet az előző főboszorkánynak könnyű szerepe van, amikor megörökölte a rangot a nevelőm már minden tudást átadott neki, nekem ilyen kegybe azonban nem volt részem - szabad akaratomból. Arról nem is beszélve mennyire kevés időt voltam jelen, fogalmam sincs egyes eseteknél kihez fordulhatok segítséghez, ezzel pedig tetemes hátrányba kerültem jelenleg.
- Igen, az ő adataikra is mindenképp szükségem van. Minden olyan tudás birtokosra, akikkel valamilyen formában kapcsolatot tudunk teremteni - elmém peremén ott motoszkál annak a gondolata, felvehetnénk azon emberek listáját is, akik más gyülekezethez tartoznak… ám előbb ezzel legyen meg, onnantól tudunk majd más merre is haladni. - Kérdezz ki mindenkit. Ha kell, mondd nekik az én kérésemet teljesíted - egyelőre fogalmam sincs, hogy ki miként fog ehhez a faggatózáshoz hozzáállni, de remélem nem fog nagy falakba ütközni. Ez mindannyiunk érdekét szolgálni fogja a jövőben.
- Elsősorban a múzeumi munka segítségére. Több rendezvény és előadás is leszervezés alatt van, a repertoárunkat is bővítenünk kell, amivel több bevételt tud generálni az intézmény hivatalosan is. Először kezdjük el félmunkaidőben, de opcióként legyen szabadon, hogy felvehető lesz teljesbe. A pozíció pedig a múzeumi projektek menedzselése. Kapcsolattartás a külsős vállalkozókkal, előadókkal, intézményekkel, akik ide szerveznek túrákat - a gyülekezetet egyelőre úgy néz ki egyedül is tudom majd kezelni. - Nem tudom még, hogy a boltot milyen formájában fogom megtartani, ha lesz rá kapacitásom. A kettő egyszerre nem fog működni, ezért elsősorban itt van szükségem segítségre - csak hogy tudja, miért is kérem. Az antikvárium a szívem csücske, rengeteget dolgoztam érte, hogy fennmaradjon és nem szívesen válnék meg tőle, de nem tudom még, hogy milyen más lehetőségem van, mint a nyitvatartási idő lecsökkentése. Kevés, ezt tudom és át kell majd gondolnom ezeket tüzetesebben is. De nem most.
Mert van még egy téma, amit szeretnék vele megbeszélni, mielőtt elengedném.
- Kellemes beszélgetésem volt Bellaval a napokban - direkt nem az édesanya megnevezést használom az esetében, mert tudom miként viseltet a banya iránt. Azonban jelenleg ő áll a fejünk felett, így még ha tudom, hogy a téma nem lesz kellemes a számára, hangomból nem hallhat ki mást, csak tiszteletet a nő irányába. - Kérsz egy kávét? - dobok fel egy teljesen mellékes kérdést, könnyed hanglejtéssel és széles mosollyal az ajkamon.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Nem. A pénzügyekkel sosem foglalkoztam. - még csak az kéne… mondjuk biztos izgalmasabb lenne, mint a jelenlegi feladatom, de valamennyire értenem is kéne hozzá. Itt pedig eléggé elcsúszok. Ilyen esetekben azért megfordul a fejemben, hogy nem volt feltétlen jó ötlet amiatt a szép szempár miatt ott hagyni a főiskolát. Aztán eszembe jut, hogy de, nagyon is jó ötlet volt… Egyébként sem az iskola az egyetlen hely, ahol tudást lehet szerezni. Csak pénzügyi sajnos tényleg nincs. A Hill-nél is csak csendes társ vagyok, aki elteszi, majd elkölti a részesedését. Mondhatni marha csendes társ vagyok…
- Nincs mit. - tényleg nincs. Ez a dolgom, és legalább ennek van értelme. A felesleges papírozásnak viszont nem vagyok a híve. Van egy jól látható határ az egyszerű óvatosság és a netto faszság között. Ez csak elővigyázatosság, tehát gond nélkül teljesítem a kérését.
- A szavadra. Ha csak én dobom fel az ötletet, akkor nem fogják komolyan venni, és nem fog senki sem belemenni. Ha viszont te megemlíted, hogy ez szükséges, még keresni sem kell, lesz önként jelentkező. Mert igazából ez csak arról szól, hogy legyen valaki aki az aláírását adja a dologhoz még úgyis, hogy nem dolgozik a múzeumnak. - viszont ha csak én kérem, akkor nem lesz olyan könnyű a dolog. Sokat javult a kapcsolatom a közösség tagjaival az elmúlt időben - köszönhetően annak, hogy sokkal ritkábban vagyok már paraszt - de azért ejtettem mély sebeket. Utólag már bánom.
- Rendben. Akkor a pozíciód elintézésével kezdek. - mondjuk össze is lehet részben kötni a kettőt. Ha felhívok valakit - miszerint ‘légyszíves, írd már alá, hogy azt írtam az értékelésedbe, hogy szép a hajad, de a múzeum vezetésére alkalmatlan vagy’ - akkor már azt is hozzá csaphatom, hogy kiknek adott nyelvbéklyót. Ha nem szükséges, akkor nem fogok kétszer bájcsevegni.
- Oké. És így fogok tenni. Mostantól rád fogok hivatkozni még a péknél is, így gyorsabban meg fogom kapni, ami kell. - egy viccel leplezem ugyan, de teljesen komolyan gondolom. Nem véletlenül hívtam fel én is rá a figyelmét, hogy most már sokat jelent a szava. Nekem mondjuk eddig is számított, de akivel nem ápol szoros kapcsolatot arra csak a rangjával tud hatni. Szerencsénkre ez most elég is lesz jelen helyzetünkben.
- Nos ehhez is szükségem lesz némi időre. Tudnék neked már most is neveket mondani, de az sem mindegy, hogy vállalja-e a feladatot, tehát előbb beszélnék velük és csak utána közölném veled, hogy kikre gondoltam. Egyébként szimpatizáns is lehet ugye? - csak a biztonság kedvéért kérdezem meg. Nyilván az ő esetükben különösen fontos a vállalja-e kérdés, de elsősorban úgyis Nashynak kell majd dönteni. Én csak abban tudok neki segíteni, hogy kiszűröm azokat, akik biztosan nem alkalmasak rá. Többek között én sem lennék jó jelölt. De ezt meg sem említem, már csak azért sem, mert felmerül egy olyan téma, amire tényleg nem voltam felkészülve. Ösztönösen ugrik görcsbe a gyomrom, és tűnik el mindennemű jókedv az ábrázatomról.
- Kellemes? Van ennek a szónak, valami új mögöttes jelentése, amit nem ismerek? Mint a ‘Netflix and Chillnél’? - nos igencsak nagyot néztem, amikor rájöttem, hogy ez a kifejezés nem csak egy ártalmatlan sorozatozással töltött délutánt jelent. De jelenleg nem megyek bele ennek a magyarázatába, annak ellenére sem, hogy szívesebben beszélnék még erről is az anyám helyett. Nem ő a kedvenc témám nah…
- Ha az anyámról kell csevegni, akkor sokkal ütősebb cucc kéne a kávénál. Vagy legalább legyen benne egy kis rum. - vagy leginkább ugorjuk ezt a témát. De van egy olyan érzésem, hogy ez most nem opció…
- Mit akart? - ha csak olyasmit említett volna, ami a koven életét érinti, akkor biztos nem mesélte volna ezt el nekem Nashy. Tehát nagy eséllyel én is szóba kerültem. De kurva boldog vagyok…
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
Először csak apró bólintással jelzem számára, hogy tudomásul veszem, szavának mégis van egy olyan szintű súlya, amely most először csap meg igazán. Az én szavam súlya. Hogy ez mennyit számíthat most már. A gondolatot elhessentem, helyébe valami egészen más költözik.
- Beszélek Damiennel, legyen ő az ellenjelölt. A jövőben ő már nem fogja a sorainkat gyarapítani, legalább is nem, mint aktív szimpatizáns, csendes támogatónk marad - mosolygom kissé szomorkásan. Addig el sem jutottunk, hogy felajánlja lenne a védelmezőm, rögtön azzal kezdett lemond totemének a töltéséről. Ez a két haláleset épp elég volt számára, hogy itt tegye le a fegyvert. Megértettem, hogyne tettem volna meg, a neheztelés meg sem született bennem, amikor közölte, cserébe megtesz bármit. Ebben még utoljára tudom a segítségét kérni, nem hinném nagyon ellenezné a dolgot majd.
- Ha így megkapod, akkor nem fogok ellenkezni az ötlet ellen - fejem enyhén megrázom és akaratlanul is nevetés tör fel a torkomból. Torkom mégis megköszörülöm és egy nagyobb levegővételt követően a komolyságot visszaköltöztetem az arcomra. Majd máskor szívja a vérem ezzel, most van épp elég dolog, amit meg kell beszélnünk.
- Igen, lehet szimpatizáns is, a legtöbbjük aktívan részt vesz a múzeum biztonságának az életében. A jelöltek közül Jason kivételt képez - tudom, hogy a mester hallja a szavaim, nem az ő lejáratása a célom. - Így is elég feladata van, ezzel nem kell majd a jövőben törődnie - eddig négy ember munkája most ketté osztódott és jóval kevesebb szabadideje maradt. Átbeszéltem vele töviről-hegyire, megtaláljuk a módot, hogy ne idő előtt hulljon ki minden haja, de őt ebbe nem akarom belevonni. - De rajta kívül bárki nevét szívesen látom a listán. Ha több nevet tudsz, akkor ajánlj többet, a megbeszélést már rámbízhatod - sőt, az kifejezetten jobb, ha több személyt is ajánlj a pozícióra. A kevesebből már nekem is egyszerűbb lesz választanom.
Az ezt követő téma nem lesz ínyére, de meg kell ejtenünk. Fejem újra enyhén csak megrázom és tudja, más esetben nagyon egyszerűen futnék bele ebbe a fajta beszélgetésstílusban, most azonban…
- Ő támogatott a leginkább a rangban - ejtek meg ennyi megjegyzést előjáróban. Mert bármennyire is magánéletében nem fűzi hozzá jó viszony, mindannyiunk felüljárója, arról nem is beszélve a legnagyobb támogatóra találtam a személyében. - De szolgáld ki magad, tudod hol találod az alkoholt - fejemmel az sarokban álló szekrényre bökök, amiben egyelőre csak gin és whisky foglal helyet. Nem fogom megkötni a kezét, ha inni kívánna a korai órában, ó, hányszor tettem meg ezt én is már.
- Gratulált a sikeres szintlépésedhez, kérdezte milyen tevékenységekben veszel aktívan részt. Ritkán hall felőled - itt hangjában volt egy kis rosszallás, de mintegy nekem nincs közöm a kapcsolatukhoz, így nem is reagáltam rá. - Szeretné, ha nagyobb figyelmet kapnál a jövőben, ezért kérdésem is lenne hozzád: hogy látod magad a gyülekezet jövőjében? - nem lesz ínyére az egész dolog, erre előre felkészülök, de ígéretet tettem és valamilyen formában ennek szeretnék is eleget tenni. Szükségem van a banya segítségére a jövőben, bármilyen probléma esetén, ahhoz pedig nekem is adnom kell valamit.
- Egy dologban egyetértettem Bellaval. Tehetséges vagy, Victoria és kár lenne elpazarolni ezt.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Rendben, az is megoldható. - az irat darálás és/vagy égetés még vicces is. Alapvetően nem jó pazarolni, de jól jön a gyújtós, ha be akarom gyújtani a kandallót. Ezt viszont egyelőre nem fogom reklámozni. Valamiért nem érzem olyan kötetlennek a hangulatot jelenleg, hogy beleférjen az ilyesmi. A megérzésem pedig jónak is bizonyul, mert komoly dolgot említ meg Nashy Damiennel kapcsolatban.
- Nahát valóban? Miért döntött így? - nem vagyok biztos benne, hogy rám tartozik, de mégsem érzem magam kényelmetlenül amiatt, mert rákérdeztem. Legfeljebb nem mondja el. Akkor sincs semmi gond. Bárhogy is alakul az fontos, hogy mi lesz a későbbiekben.
- Viszont akkor ha őt nem sikerül rábeszélni, akkor kérlek értesíts, mert akkor keresek valaki mást. A papírt addig is el tudom készíteni. - a szöveg tulajdonképpen ugyanaz lesz, a nevet meg egyelőre kihagyom. Legalább így látszik, hogy foglalkozom vele, mert ez tényleg stimmel. Épp csak szeretném a kellemetlen beszélgetések számát a minimálisra csökkenteni. Ha Damien kötélnek áll, akkor nem is lesz ezzel gond. Illetve az is örvendetes, hogy Nashy segítséget nyújt akárcsak azzal is, hogy a nevét adja a dolgokhoz. Talán még nincs tisztában vele teljesen, de ez igenis sokat számít. Ennek ellenére nem vagyok rest kicsit elvenni a dolog élét, mert lehetséges, hogy így neki is könnyebb lesz. Nekem biztosan.
- Szuper. Akkor mostantól bankkártya helyett a fényképedet fogom használni fizetésnél. A telefonszámodat viszont csak a szexiknek adom meg. Vagy azoknak a cukrászoknak, akik veszett jó sütiket csinálnak. - halálosan komoly arckifejezést mellékelek a mondandómhoz, és tekintve, hogy Nashy ismer engem, tisztában van vele, hogy képes lennék megcsinálni. Jelenleg viszont fontosabb dolgunk is van annál, minthogy egy zseniális üzleti tranzakció jegyében Nashynak randit, magamnak meg ingyen sütit szerezzek, így figyelmesen hallgatom a további mondandóját.
- Jasonre nem is számoltam. Más valaki van a fejemben a szimpatizánsaink közül. De akkor majd elküldök neked egy névsort később, miután beszéltem is néhányukkal. Hacsak nem akarod őket te meglepni a hírrel. - akár így is rendezhetjük ezt az ügyet, de ha rögtön ő akar beszélni a jelöltekkel, akkor fel kell készülnie arra is, hogy van esetleg valaki, aki nem is vállalja. Az ilyen személyeket szívesen kiszűröm neki, és akkor már csak azzal kell beszélnie, aki hajlandó is tisztességgel elvégezni a feladatot. Személy szerint én nagyon fárasztónak találom az ilyen felvételi megbeszéléseket (ezért is olyan szuper, hogy én vagyok a HR-es…), és mivel Nashynak tulajdonképpen most minden a nyakába szakadt, legalább ennyivel segítek neki. Nekem már megvan a bevett rutinom (italom…) az ilyen esetekre. Arra az esetre viszont még nem teljes körű az eszköztáram, amikor az anyámról kell csevegni…
- Hát, akkor legalább van egy valami amiben egyetértünk. - ebben a kijelentésben a cinizmusnak még a nyomát sem lehet felfedezni, mert valóban tiszta szívből támogattam Nashyt a főboszorkányunk halála után. Nyilván a szubjektív érzéseim is benne voltak a választásban, de ettől függetlenül is biztos vagyok benne, hogy nála nem volt alkalmasabb jelöltünk.
- Ne csábíts… - ha most belekezdenék, nem biztos, hogy megállnék egy pohárnál, mivel szinte biztos vagyok benne, hogy a beszélgetés nehéz része még csak most jön. Ennek ellenére már most görcsben van a gyomrom, tehát nem biztos, hogy meg tudnám őrizni a józanságom, ha most italozni kezdenék. Vagyis biztos, ami biztos alapon inkább maradok az alkoholmentes kortyoknál.
- Szóval rajtad keresztül gratulált. Nos ez érdekes. És egyben meg is magyarázza, miért hall felőlem ritkán. - nekem akkor sem mondaná, hogy gratulál, ha pisztolyt tartanának a fejéhez. Bezzeg másoknak előadja a ‘támogató’ anya szerepet. Önmagában már ez is elég lenne ahhoz, hogy minimumra csökkentsem a kommunikációt. Viszont a valódi indok az, hogy igen kevés időt töltök már egyedül… az pedig egyáltalán nem hiányzik, hogy anyám akkor keressen, amikor Jeromemal vagyok. Még csak az kéne…
- Nos ez attól függ, mit értünk pontosan a gyülekezet alatt. A múzeumi pozícióval tudod, hogy nem vagyok elégedett, és lassan tervezem is, hogy kilépek innen. Viszont a kovenben betöltött szerepemmel tökéletesen elégedett vagyok, és továbbra is számíthatnak rám a lányok mindenben. - nem tudom, hogy ez az a válasz volt-e, amit hallani akart, de ha az elképzelésekről érdeklődik, akkor nekem ez jut eszembe. Neki viszont lehet, hogy nem…
- Vagy nem erre vagy kíváncsi? - egy pillanatra felszökik a szemöldököm, de leginkább csak azért, mert bizonytalan vagyok. Én szimplán annyival is letudnám a választ, hogy én is benne vagyok a gyülekezet fényes jövőjének a képében. Nem tudom, hogy ennél többre miért lenne szükség.
- Várj, úgy érted az anyám egy mondatban használta a nevemet és a tehetséges szót? Nem lehet, hogy te tütükéztél be, a találkozónk előtt? - még közelebb is hajolok, mintha arról akarnék megbizonyosodni, hogy nem érzek-e alkoholt a lehelletén, de inkább keserűség látszik az arcomon valódi ‘kíváncsiság’ helyett. Szinte biztos vagyok benne, hogy szó szerint nem így folyt köztük a beszélgetés (vagy Nashy tényleg részeg…), ezért várom a folytatást illetve a pontosítást ezzel kapcsolatban.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Mindenképpen, de nem tartok attól, ne sikerülne - sejtelmes mosoly árnyéka költözik ajkam szegletében. Tudjuk mindketten megvannak a sajátos módszereim, ha rábeszélésről van szó és ebben az esetben semmi mocskosra nem kell gondolni. A férfival szemben egyszerűen csak tudom, hogy miként érhetek el valamit.
Victoria humorát mindig is értékeltem és most sincsen ez másképpen. Ajkamra hálás mosoly vetül és visszafogom azt a kényszert fejemet megrázzam. - Mindig is tudtam, hogy bízhatok benned. De azért a szexiket és kérlek szűrd meg, csak és kizárólag hat vagy nyolc kockás hasúakat fogadok el - egy pillanatra felveszem a kesztyűt, amit felém hajított, hogy aztán el is dobjam. Mindketten tudjuk, hogy ez miért nem fog bekövetkezni, ennek ellenére jólesik az, könnyedebbre veszi a hangulatot. Erre a későbbiekben szüksége lesz még.
- Egyelőre elég a névsor, a beszélgetést megejtem majd én velük, noha, ha szeretnéd és nem lesz jobb dolgod, ezt szívesen átadom neked - előzékeny vagyok vele szemben, de tekintve milyen más feladatot is kapott tőlem nem számolok azzal, nagyon kapkodna azért, a hivatalos kinevezésig ő beszélgessen el az illetőkkel. Tőle egyelőre neveket várok, egy véleményt, ő kit tart alkalmasnak és ki az, akivel úgy véli hosszútávon is együtt tudok dolgozni.
Ő tudja ki vagyok, milyen a természetem és tudom csak olyanokat fog jelölni, akivel hosszútávon sem lesz összetűzésem. Pont úgy ismer, ahogy én is őt, és a következőkben feszegetett téma egyáltalán nem lesz tetszésére. Szinte látom, miként fészkelődik ültében, pedig valójában meg sem mozdul.
- Meglepődnél, hogy mennyi más mindenben is - somolygom az orrom alatt álnokul, mert bár szeretné elkerülni azt, az anyjára hasonlítson, vannak tulajdonságok, amikben le sem tagadhatnák egymást.
Kényelmesen felállok az asztaltól és a sarokban álló szekrényhez sétálok. Polcáról leveszem a napfényben megcsillanó, aranyló itallal töltött üveget, hozzá két olyan poharat, ami illik a keserű nedűhöz. Visszasétálok a boszorkányhoz és az asztal lapjára nesztelenül fektetem le az áttetszőket. A whisky finom, kissé olajosnak ható elegye felkenődik az üveg falára. A megtöltöttek egyikét átnyújtom a nőnek, a másikat magamhoz veszem, de ahelyett, hogy az asztal mögé ülnék vissza, a mellette elhelyezett fotelben foglalok helyet.
- Nocsak, erről nem is tudtam. Mi a terved? - azontúl, hogy érdekel, mint a barátja, azért is jó lenne tudnom ezt, mert ezek szerint a helyére keresnem kell valakit. Addig soha nem merészkednék, hogy olyat kényszerítsek rá, amit nem szeretne végezni. Válaszát várva és hallva beleiszok saját poharamba. - Meg vagy elégedve azzal, a szereppel, amit betöltesz, de mi ez? A kötelezőken kívül miben veszed ki a részed? - nem véletlenül szeretném, ha ő fogalmazná meg ezt, mert abban egyet értettem az anyjával, amit kijelentett. A különbség közte és köztem annyi, hogy erőltetni nem fogom. Nem akarata ellenére, minden mást pedig meglátunk majd.
Mosolyom ugyan megértő, de kérészéltű mindössze. Fejemet ezúttal parányin rázom meg, jelezve számára erre a vonatra ezúttal nem fogok felszállni.
- Komolyan beszélek, Victoria. Tekintsd el attól, ha szeretnéd, hogy Bella szavai is ezek voltak, de azt soha ne feledd el, nem véletlenül küldött ide, nem véletlenül bízott Claudettre. És ebben egyet értek vele. A tehetséged, amíg odateszed magad páratlan. Olyannyira, hogy több szempontból is számítok rád a jövőben - elpazarolja, amit kapott a dac miatt, a lustasága miatt. Azonban dacának forrása távol van, a lustaságát talán egy új szerelem el tudja seperni, mert többre is hivatott lehet a nő, mint amit eddig elért.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Rendben. - egy picit hátrébb dőlök a székben, némi elégedettséggel, mintha éppen most intéztem volna el valami hasznosat. Valójában persze semmit nem csináltam, és ezt azért pontosan tudom. De a kis eredményeket is értékelem már.
- Természetesen. A négy kockásokat akkor sem engedem tovább, ha könyörögnek. - halvány mosoly vetül az én arcomra is. Vicces lenne amúgy ténylegesen megcsinálni. De bírni fogok a véremmel, és nem leszek komisz.
- Szerintem most van elég feladatom a tudás birtokosokkal, tehát ha sürgős az asszisztens keresés, akkor praktikus, ha tényleg te beszélgetsz majd velük. Az is lehet, nekem nemet mondanának, de ha rögtön te nyitsz feléjük, akkor készségesebbek lesznek. - én egyébként sem tudnám részletesen elmondani, milyen feladataik lesznek, márpedig mikor meghozzák a döntést, gondolom az lesz a mérvadó. Tehát praktikus, ha Nashy intézi. Én úgyis csak olyat fogok hozzá küldeni, aki alkalmas, vagyis azon már nem kell aggódnia.
Felszökik a szemöldököm egy pillanatra, és a szám széle is látványosan megremeg, de ennél jobban nem adom jelét annak, hogy ez a megjegyzés nem volt az ínyemre való, illetve kommentálni sem szándékozom. Inkább igyekszem magamban is úgy elkönyvelni, hogy külsőre hasonlítunk egymásra, mert ez viszont tény. Illetve azt nem vitathatom el anyámtól, hogy korához képest még mindig bomba formában van. Az már kérdés, hogy mennyi beavatkozásra volt ehhez szükség… Mindenesetre ez a megjegyzés, illetve az, hogy egy bizonyos aranyló nedű már pohárban az orrom elé kerül elég ahhoz, hogy gyorsan lemondjak arról, most nem iszom. Helyette felmarkolom a poharat, és nagyobbat kortyolok az italból.
- Szeretnék egy saját divat céget indítani. Igazából már el is kezdtem az előkészületeket Marcussal. Az üzleti terv, és az egyéb hivatalos elintézni valók már célegyenesben is vannak. Lassan pedig elkezdek tervezőket keresni. Tehát egyelőre még kezdeti stádiumban van, de később szeretnék majd teljes állásban a cég vezetésére koncentrálni. - persze még bele is kéne tanulnom. Nyilván van némi alapismeretem, hiszen David sok mindent megosztott velem az ő vállalkozásával kapcsolatban, illetve amikor még a titkárnője voltam, szinte mindenbe beleláttam. De az már régen volt, és én nem is vagyok annyira határozott, és erélyes személyiség, mint amilyen ő volt.
- Ha bárki segítséget kér tőlem, vagy szüksége van rám valakinek, mindig itt vagyok, és állok mindenki rendelkezésére. Ha bármilyen feladatot kapok, elvégzem. És a lányokkal is igyekszem privát időt eltölteni. - ez utóbbit mondjuk csak az elmúlt időszakban. Amióta mások a körülményeim nyitottabban, és leginkább türelmesebben tudok állni a többiekhez, és akinek ez már feltűnt, az szintén nyitott felém. Nem tudom Nashy, erről mennyit tud, ezért is tettem hozzá még ezt is a mondandómhoz.
- De ha van konkrét javaslatod, mit tehetnék másként hallgatlak. - láthat az arcomon némi értetlenséget, mert nekem nincs ötletem arra vonatkozóan, hogy mit kéne tennem. Nincs kiemelt rangom, és nem is akart eddig senki megtisztelni vele. Megértem egyébként, mert nem is tudtam túl sokat letenni az asztalra. Amikor igazán szükségem lett volna rá, akkor a varázserőm előszeretettel viccelt meg. Személy szerint viszont már megbékéltem ezzel.
- Ő azért küldött ide, mert tartott attól, hogy jobban összemelegedek az akkori ágymelegítővel, és nem lesz druida unokája. Reménykedett benne, ha elküld megszakad az a kapcsolat. És ez így is lett. - utána viszont… Hát pontosan az történt, amitől tartott. Gondolom ezért akarja annyira, hogy akkor legalább én legyek a legkeményebb boszorka a városban, mert druida unoka az ugye nem lesz. Mondjuk lehet, hogy David halála óta felébredt benne ez a gondolat is, de szerencsére ezzel még nem nyomasztott.
- Pontosan miben számítasz rám? - ebben a kijelentésemben már nincsen gúny, inkább kíváncsiság. Sosem tartottam magam sokra, így nem tudom mivel tudnék segíteni neki. De ha ő bízik bennem, természetesen nem fogok ellenkezni, csak egyelőre szkeptikus vagyok ebben a kérdésben.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Tudtam, hogy rád számíthatok – kacér félmosollyal nevetem el magam halkan. Az inger bennem van, hogy megrázzam a fejem, de ennek ezúttal ellenállok. Ennyi közjáték még nekünk is jár, a teljes komolyságot még tőlünk sem várhatják el, akkor sem, ha márpedig rangból megkövetelendő lenne.
- Igen, én is így véltem. El fog foglalni a tudás birtokosainak összeszedése. Ha ajánlasz két-három rátermett boszorkányt, a többit már intézem magam – bólintok határozottan, mintegy tudomásul véve az elhangzottakat, ehhez azonban további szót nem fűzök, értelmetlen lévén. Áttárgyaltuk és a boszorkány tudja is, hogy mit várok el tőle. Minden más – leginkább az, hogy miként teljesít – pedig a jövő zenéje. A reményeim nagyok.
Épp csak ostobának kellene lennem ahhoz, ne vegyem észre a változásokat Victoria viselkedésében. Arcának enyhe megfeszülése, a kelletlenség, amely körbefogja szavaim nyomán. Nincs ínyére a hallottak, attól azok igazak és egyszer be fogja ő is látni. Minden, amit mondok messze nem sértegetés, sokkal inkább bók. Ritkán kerül szóba közöttünk, de még ha olyan is a viszonya a nővel, amilyen, hálás lehetne, amiért az életében van. Fogalma sincs, hogy mit meg nem adtam volna egykor, hogy ez számomra is megadasson.
- Örömmel hallom, hogy végül belekezdesz. Milyen terveid vannak már most? Hol bérelsz magatoknak irodát és varrodát? - hajtom enyhén félre a fejemet, mint magánember érdekel, hogy milyen tervei vannak. Régóta dédelgetett álma a divatcég megalapítása és örülök, hogy végre eljutott odáig, hogy ezt meg is valósítsa. Nem fogom róla lebeszélni, szerintem nagyszerű ötlet – és nem csak azért, mert innentől kezdve minden vad elképzelésemet megtudom vele valósítani. - Remélem néhány vázlattervet majd tőlem is elfogadsz – somolygom az orrom alatt. Kézügyességem nem a divatszakmában teljesedett ki, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám megtervezni mindazt, amit magamon szívesen látnék. A szemem megvan hozzá… mindössze egy kézre van szükség, aki képes megalkotni.
- És látod azt is, hogyha valakinek segítségre van szükség, bármiben, de nem akar szólni, nem akar terhelni senkit? - hajtom újra félre a fejemet. A minimumot megteszi, ami elvárható minden tagunktól. Hipokrata vagyok, amiért ezzel nyaggatom, hiszen sokáig épp én voltam az, aki nem tudott teljes értékűen jelen lenni. Azt, amit annak idején még Claudett elkezdett azt tovább akarom vinni, egy biztonságos környezetet létrehozni a boszorkányaink számára.
Ezt egyedül nem fogom tudni létrehozni és szükségem lesz azokra, akiket közel érzek magamhoz.
- Sokszor, még ha nem is látjuk át, okkal teszik a szüleink azt, amit – mélyről jövő sóhajként szakad fel belőlem, mindaz, amit mondok. - Mindazonáltal meglehet, hogy ez is a szándékai között volt, ez volt az, amit neked mondott. De itt otthonra leltél, itt boldog vagy, boldog voltál. Családra leltél, Claudett védőszárnyai alatt. Egyengette az utadat és megadott számodra mindent, amit csak lehetett, hogy elérd azt, amit szeretnél – ezek nem ismeretlenek a számára, nem szabad, hogy az legyen. Ha jobban belegondol az elmúlt évtizedek eseményeibe, akkor ő is meg fogja látni. Soha nem volt egyszerű a viszonyom a nevelőmmel, de nem tudnám elvitatni tőle mindazt, amit értem tett.
- Szükségem van olyan boszorkányokra, akiket álmukból felkeltve is riaszthatok. Ha segítség kell ott vannak és számíthatok rájuk és az erejükre, amit a részemre tudnak bocsátani – tudjuk a mágiánk véges tud lenni és a töltekezéssel, bármennyire is élvezetes, értékes időt tudunk veszíteni. Támogatásra van szükségem… - Ha odateszed magad, akkor jó vagy a mágiaágadban. Tehetséges vagy más ágakban is, mindaddig, amíg nem a kifogásokat keresed – szemeim enyhén összeszűkülnek. Nem hiszem, hogy az, én ülök ebben a székben minden alkalommal olyan kedvező lesz a számára. Viszont azon kevesek közé tartozik, akiben képes vagyok megbízni, ilyen tekintetben.
- Ezért is, rengeteg teendőd mellett, kezd el gyakorolni a sebgyógyítást. Új szint értél el benne és a jövőben erre szükségem lehet, több szempontból is, amelyeket egyelőre nem árulhatok el – viharfelhők gyülekeznek az égen és nem akarom, hogy felkészületlenül érjen minket.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Rendben. A holnapi nap folyamán szerintem már oda is tudom adni a listát. - ha nagyon sürgős lenne most is tudnék mondani neveket, de azért inkább aludnék egyet rá. Nem árt átgondolni, mert könnyen lehet, hogy valakit ma kifelejtenék, pedig egyébként alkalmas lenne a posztra. Tehát egyelőre most félreteszem ezt a gondolatot, és majd akkor térek vissza hozzá, amikor egyedül leszek és rá tudok fókuszálni.
- Az iroda kezdetben a vendégházban lesz. Amíg nem lesz profit, addig spórolni akarok azon, amin lehet. A varrodára viszont szükség lesz. Annak a lokációja még kérdéses. Arra gondoltam majd egyeztetek a tervezőkkel, hol lenne kényelmes a számukra. Meg ha sikerül egy-két rutinos rókát is bevonni, akkor biztos lesz konkrét ötletük is, miként lehetne optimális. - bizonyos kérdésekben nem szeretnék egyedül döntést hozni, mert nem értek hozzá. Inkább olyanokra bíznám, akik kompetensek. A varroda kérdése is ebbe a körbe tartozik.
- Természetesen. Jöhetnek a vázlatok. Sőt. Arra gondoltam, ha lenne hozzá kedved, szeretnélek majd megkérni, hogy állj modellt néhány fotóhoz. Eszemben sincs hivatásosokkal dolgozni, mert pont az a márka célja, hogy a valódi nőknek kínáljon elegáns ruházatot. Szóval abban reménykedem számíthatok a lányokra ha össze kell rakni az első katalógust. - természetesen ez még csak terv, és ha nem lesz túl nagy a lelkesedés, akkor keresni fogok valami más megoldást, de örülnék neki, ha a kovenem tagjai szerepelnének a képeken. Már csak azért is, mert biztosan távolabb fogok tőlük kerülni, ha már nem fogok a múzeumban dolgozni, de ha ők is részesei lennének a vállalkozásnak, akkor fenn tudnánk tartani a kapcsolatot.
- Igyekszem arra is figyelni. De be kell vallanom, vannak hiányosságaim. Tudod, hogy az érzelmek nem az én terepem, ezért nagyon nehezen veszem észre a felszín alatt megbújó dolgokat. - vagy ha észre is veszem, az esetek nagy részében nem igazán tudok vele mit kezdeni. Bár tény, amióta nem zárkózom be, és leginkább, amióta boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam, azóta sokat fejlődtem. Viszont még mindig közelebb érzem magam a robotokhoz, mint a valódi emberekhez. Csak Jerome társaságában tudok teljesen felengedni.
- Igen. Végül szerencsésen alakult, és megkaptam a családot, amit szerettem volna, és ami sosem volt meg. Viszont ez nem az anyám érdeme. Hanem a kovené és Claudetté. - nem azért választotta annak idején az anyám ezt a kovent, mert tudta, hogy itt majd jó lesz nekem. Pusztán azért, mert szoros volt a kapcsolata a főboszorkánnyal, emiatt pedig rajtam tudta tartani a szemét és a távolból is tudta irányítani az életemet. Nem a gondoskodás vezette az anyámat, hanem a gyakorlatiasság. Ezt viszont nagyon kevesen tudják. Az anyám képes előadni a szerető és figyelmes szerepet, és olyan tökéletesen teszi ezt, hogy szinte mindenkit meg tud vele téveszteni. Csak én, illetve apu tudja azt, hogy milyen is a valódi arca.
- Én eddig is úgy voltam, ha szükség van rám, akár álmomból is felverhetnek. Tehát emiatt nem kell aggódnod. Rám számíthatsz az éjszaka közepén is. Legfeljebb, ha épp akkor zavarsz meg, amikor nagyon kellemesen és nem egyedül töltöm az időt, akkor meg fogom jegyezni, hogy egy 20 percet még várhatott volna a dolog. - egy széles és huncut mosoly szökik az arcomra, de teljesen komolyan gondolom, amit mondok. Ezt igazából nem is kéne külön felhoznia. Számomra ez természetes, és nem csak amiatt, mert ő lett az új főboszorkány. Régebben is megtettem volna, ha felkértek volna, csak általában más alkalmasabbnak bizonyult nálam a fontos feladatokra. De ha Nashy engem másképp lát, annak én csak örülök. Nekem sem esik jól, amikor értéktelennek érzem magam.
- Sebgyógyítás, olyan indok miatt, amit egyelőre nem mondhatsz el? Ez nem hangzik túl biztatóan. Valami gond van? - tökéletesen értem, és persze elfogadom, hogy valamiért most még nem avathat be minden részletbe, de ha légy úszkál a levesben, arról szeretnék tudni. Akárcsak csak ennyiben, hogy mostantól vigyázni kell a rovarokkal. Több részletet nem szükséges nekem elárulnia.
Hanna Grabowsky kedveli ezt a posztot
- Az elején minden vállalkozás sokat tud spórolni, ha a gyártási folyamatot is a saját házában, lakóterében teremti meg - somolygom az orrom alatt, bár nem kérte a véleményem, ezúttal kéretlenül adom neki. A bolt miatt számos üzletfejlesztési technikában kikupáltam magam, az idővel nekem is kellett haladnom és a szabadidőm nagy többségét arra használtam fel, hogy ebben is fejlődjek. - Amit pedig elkövethetsz első hibaként, hogy mindenkinek meg akarsz majd felelni, ezt felejtsd el, mert csak ellenszenvet fog szülni egy idő után - rázom meg a fejem enyhén, nyilván nem azt mondom, hogy ne kérjek ki a véleményüket… - A vendégház elég nagy arra, hogy irodát és varrodát is kialakíts ott, nem? Egy minimális átalakítással - mosolyom egyre inkább kiszélesedik, ugyanis, számíthatna arra, hogy ebben a folyamatban szívesen segítek neki. Az utóbbi években már én voltam az, aki a saját lakásom átalakítását megoldottam. Nyolcvan év alatt megtanultam festeni, glettelni, falat bontani, villanyt- és vízvezetéket is szerelni. Nagyobb gondok esetén - vagy ha épp hirtelen amortizálódik le akaratom ellenére is a lakás -, még mindig szakembert hívok, de azért értek egy-két dologhoz még én is.
- Szívesen állnék modellt neked - hajtok enyhén fejet, tiszteletem jeléül, mert ez tényleg jól esik. - Arra azonban érdemes lenne kitalálni valamit, hogyha ezek megmaradnak az utókornak, miként magyarázzuk meg, hogy ugyanaz a személy vagyunk száz év elteltével is - a lebukási lehetőségekre vigyáznunk kell és ebbe beletartozik minden olyan felvétel, amely a köz számára is elérhetővé válik. A mai világban még nehezebb elbújnunk, de ez nem azt jelenti, hogy ne is törekedhetnénk arra, minél kevesebb információ csússzon ki a kezeink között.
- Tudom. Azonban, ha nagyon odafigyelsz, meglátod azokat a piros zászlókat, amelyek figyelmeztetnek téged - mosolygom szelíden. - Ezt is tudom, számtalanszor tapasztaltam már tőled - boszorkányos módon tudta mindig meghatározni mikor van rossz kedvem és mesterien tudta előcsalogatni belőlem, hogy beszéljek róla. Még ha nem is tudott a segítségemre lenni, meghallgatott, ez pedig bőven elég volt, minden egyes alkalommal. És ha már itt tartunk, ezt nem csak én vettem nála észre, hanem más is, akiről nem szívesen beszél.
- Belegondoltál abba, hogy talán azért küldött el, mert észrevette saját hiányosságát és azt, amire te képes lehetsz? Ezért tette a legjobbat, amihez értett és olyat keresett, ahol ki tudsz teljesedni? - hajtom enyhén félre a fejem, somolyogva az orrom alatt. - Amit elértél az életedben a te érdemed, de ha ott marasztal maga mellett, a viszonyotok miatt nem tarthatnál ott, ahol vagy - védeném az anyját? Talán, mostani fejjel már én is sokkal jobban átlátom, hogy Clau annak idején miért tette meg azon lépéseket, amiket akkor még nem értettem.
Kellemes vonásaim egyre inkább változnak meg, miként a szavakat előre gördíti. Megfeszülnek arcom izmai és a komolyságot kölcsönzik magukra. Tekintetemből eltűnik a korábbi melegség, nem fedezhet fel igazán benne semmi fel a mellettem ülő.
- Nem Victoria. Nem várhatott volna - nem viszonzom a kacsintását, de még csak a megjegyzését sem értékelem, ami azt illeti. - Ha és amennyiben hívlak, akkor a feltétel nélküli segítségnyújtást várom el. Eleget tudsz ennek tenni? - vonom összébb enyhén a szemöldököm. Nem tudom, hogy lesznek-e ilyen esetek, ám ha igen, akkor olyanra van szükségem, aki akkor és ott nem olvass semmit a fejemre - ami a rangomat illetően sem lenne ugye ildomos, legyünk bármilyen jó viszonyban -, hanem szó nélkül jön. Mert abban a helyzetben helye nincs az élcelődésnek.
- Csak gyakorold - kérem tőle, hangom felengedésével egyetemben. - Minden mást, időben meg fogsz tudni - vagy sem, mert még semmi sem biztos. Mindazonáltal szeretném, ha mindannyian felkészültek lennénk. - És ehhez vedd hozzá regeneráció lassítást is. Ezt a kettőt gyakorold, amennyire csak van rá érkezésed - egyik sem az ő mágiaágának a varázslata, tisztában vagyok ezzel és azzal is, hogy vannak erre más boszorkányok is - őket is megfogom keresni. Minél többen tudják fejből a két varázslat elkészítését, annál nyugodtabb vagyok.
- Azonban, ha nincsen más jelenleg Victoria, akkor el is engednélek. Adtam néhány feladatot neked - felállok mellőle és az asztalra helyezett poharat a kezembe véve sétálok vissza az asztal túloldalára, ahol számtalan feladatom van még… Be kell hozni sok évnyi elmaradást.
- Köszönöm:
- a játékot! Ha nincs más a részemről ez egy záró lett
- Pff… Hát a megfelelést bárkinek is, már régen feladtam. - elnevetem magam, talán most először nem olyan keresűen, mint ilyen helyzetekben szoktam. Már tényleg feladtam. Viszont most már ezt nem bánom. Sokkal jobban tetszik, hogy csak sodródom az árral, ‘lesz, ami lesz’ alapon.
- Lehetséges. Erre még nem gondoltam. De igazad lehet. - végülis miért ne. Van elég hálószoba a házban is a vendégeknek, szóval értelmetlen külön épületet fenntartani, amikor lehet azt másra is használni. Ezért később el is fogok gondolkodni rajta, hogy milyen átalakításra lenne szükség, hogy alkalmas legyen akár varrodának is.
- Egyetértek. Emiatt pedig ha van ötleted, miként hárítsuk el ezt az apró bökkenőt, szívesen hallgatom a gondolataid. - én is gondoltam már erre, emiatt is érzem különösen fontosnak azt, hogy ezt a kérdést mindenkivel egyenként átbeszéljük majd. Viszont Nashyval kezdtem, mert ahogy éreztem, neki talán már van is egy megoldás a fejében.
- Az esetedben talán igen, és a hozzám közel állók esetében is. De nem mindenkivel ilyen szoros a viszonyom. - sőt… a lányok közül egyedül Nashyt engedtem igazán közel magamhoz. Valójában pedig őt sem engedtem be annyira az életembe, mint valójában szeretném. Még mindig félek attól, hogy mi történik akkor, ha megmutatom a valódi énemet. Mert azt eddig csak ketten értékelték… A saját anyám például sohasem, pedig neki még a munkaköri leírásában is benne van az elfogadás ugye… Ez viszont sosem történt meg, és épp ezért, fájdalmat okoz nekem azzal Nashy, hogy az anyámat védi, még úgyis, hogy tudja, min kellett keresztül mennem miatta. Viszont ezúttal ennek nem adok hangot. Joga van a véleményéhez, és ha ő így érzi, tiszteletben tartom. Viszont nekem pedig ahhoz van jogom, hogy kiálljak a további ‘pofonok elől’.
- Nos… Sok minden állhat a háttérben, valóban. - inkább elismerem, hogy egyetértek vele, mint hogy tovább folytassuk ezt a témát. Amilyen jó kedvvel jöttem ide, végül olyan pocsékkal fogok távozni innen. Ezen pedig az sem segít, hogy egy egyszerű vicc miatt, olyan fejmosást kapok, amire szerintem nem szolgáltam rá, mert épp azt mondtam neki már korábban is, hogy számíthat rám, legyen bármi is. Lehetséges, hogy tettekben még nem volt alkalmam bizonyítani, de az adott szavamat sosem szoktam megszegni. Ezért sem értem, miért kérdőjelezi meg most a hűségemet. Ennyire nem zavarhatja, hogy Jerome az életemben van… Legalábbis nagyon remélem, hogy valami más áll a háttérben. Mindenesetre, ha ő így szeretne a továbbiakban kommunikálni, én nem fogok ellenkezni, csak újra elmondom azt, amit már korábban is elmondtam, csak egy kicsit más formában. Még azt sem mutatom, hogy most szúrt belém még egy kést…
- Igen. Eleget tudok tenni a feladatomnak. - ha kell írásba is adom, mert tényleg komolyan gondolom a szavaim. Akkor is a segítségére lennék, ha nem lenne ez egyben a kötelességem is. Nekem fontosak a szeretteim, és Nashy is az. Vagyis számíthat rám mindenben. Emiatt is fáj, hogy ő IS kételkedik bennem. Jelen pillanatban, ő jobban hasonlít az anyámra, mint én…
- Rendben. - még bólintok is, mert ennek a kérésének is eleget fogok tenni. A vizsga után elengedtem egy kicsit magam, így egyébként is eljött az ideje, hogy újra éljek a hatalmammal rendszeresen. Az pedig jelen esetben teljesen mindegy, hogy ezt milyen varázslattal teszem meg.
- Rendben. További szép napot neked. - nincs gúny a hangomban, legfeljebb a fájdalmat érezni a semlegesség álarca mögött. Talán én vagyok a túl érzékeny, de akkor sem gondoltam volna, hogy a beszélgetésünk végül eképpen fog záródni. Mindegy. Majd túlteszem rajta magam, mint mindig is. Én sem vagyok egy szent, szóval könnyen lehet, hogy meg is érdemeltem… Ezért fel is állok, és csak egy utolsó bólintást küldök Nashynak, mielőtt távoznék a szobájából.
Keserűség önt el a szempillantás töredéke alatt, az asztalom felületére könyökölve. Mennyi ehhez hasonló van még és mennyi lehet még a világban? Saját bőrömön tapasztalom azt, a régi, vagy a tiltott mágiákat miként gyakorolják egyesek, saját érdekeiket tartva szem előtt, arra ügyet sem vetve ezzel kinek milyen kárt okoznak. Összekulcsolt ujjaim most megfeszülnek egymáson, egymáshoz szorítják tenyereimet. Mély levegőt veszek, igyekszem magam lecsillapítani, a dühöngés nem vezet sehova, kiadni a feszültséget magamból… hát ennek nem most van itt az ideje.
Kiegyenesedem a székemben, de nem dőlök hátra. Hátam közepén húzódik a spirál alakú seb és hiába a jótékony kötés rajta, így is érzem a fájdalom tompán lüktet bőrömön. Bontom kezem tartását, a kristálypohárba töltött vízért és egy szem fájdalomcsillapítóért nyúlok. Az utóbbit az előbbivel öblítem le és a kísértés ott van, hogy a nagyobb hatás kedvéért inkább egy kortynyi whiskyvel kísérjem. Ennyire esztelen mégsem vagyok és egyébként is számos teendőm van.
Egyike ezek közül az, hogy az irodámba kérettem Dianet, akivel számos dolgot kívánok átbeszélni. Aznap este nem volt időm megfelelően meghálálni mindazt, amit talált a gyülekezetről, ahonnan a támadás ért minket. Heves bólogatások közepette fogtam a jegyzeteit és tűntem el vele a könyvtárszoba rejtelmeiben, hogy onnantól fogva egyedül folytassam a kutatást. Nos, csak részben, másik részében a többi főboszorkánnyal is megosztottam mindazt, amit megtudtam. A kirakós darabkáit lassan a helyükre illesztettük és fény derült arra, mi is történt valójában.
És a bálványom lássa a lelkem, még egy ilyet nem akarok sem átélni, sem a gyülekezetre bocsátani. A helyzetet gyorsan tudtuk kezelni, de lenne a teljesítményünkön min javítani - valójában rohadtul nem vagyok elégedett, de inkább önmagam felkészültségét tekintve. Akkor sem, ha erre nem számíthattunk úgy igazán.
Halloween óta kellene és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a néhány napi esemény? Vannak, akiknek a Paktum nem szent és sérthetetlen és kezdem önmagamban elérni azt a pontot, amikor nekem sem válik azzá: szemet, szemért.
A haragot addig engedem hullámozni magamban, amíg a kért időpontban a boszorkány be nem nyit az irodám ajtaján. Kérészéltű a mosoly az ajkamon, ültömben kiegyenesedve mutatok az asztallal szembeni székek egyikére.
- Köszönöm, hogy jöttél Diane, foglalj helyet - kérnem sem kellene, sőt hálálkodnom sem, amiért itt van, valahogy mégis ez hozzátartozik az egészhez. Nem tartom egyértelműnek azt, hogy engedelmeskednek arra, amit kérek tőlük - ez a szegmens még ennyi hét után is furcsa.
- Először is szeretném megköszönni mindazt, amit tettél azon az éjszakán. Nem csak a kutatás, hanem ahogy helyt álltál aznap este a városban. Hogy vagy? Te miként viseled? - fejem enyhén félrehajtva tartom, egyenesen ülök a székemben, továbbra is ügyelek arra ne dőljek hátra. Könnyed blúzom olyan anyagból készült, amely alig érinti a hátamat.
Talán a nő nem volt a közvetett áldozatok között, ez nem jelenti azt, hogy rá ne lett volna hatással mindaz, ami történt.
Diane Johnson kedveli ezt a posztot
Aggodalom férkőzött szívembe a néhány nappal ezelőtt történt események nyomán. Mint derült égből a villámcsapás jött és attól, amit aznap este kiderítettem a hányinger kerülgetett. Nem tudtam a kiváltó okot, sem azt, miért pont a mi városunkat tisztelték meg ezzel, továbbiakban nyomasztó gondolatként tárult fel elmémben mindezek következménye. A Paktum megsértése, az állítólagos dolgok amiket az a koven művel, na és nem utolsó sorban a világunk lelepleződése. Még mindig azt vallom, nem véletlenül lett ez így kitalálva. Ha esetleg nem rémlene nekik a mintegy három évszázadon keresztül tartó boszorkányperek, akasztások és égetések, szívesen adok nekik órákat.
Ha mástól nem, hát az ottani farkasokkal való viszonyuk felnyithatná a szemüket. Számos olyan varázslat létezik, amivel tudunk segíteni nekik a gyermekáldásban, nincs szükség tiltott mágiához folyamodni! És ha igaz… mégis kin akarnak kísérletezni? Érzem, ahogy ökölbe szorul a kezem, tehetetlen vagyok, nem az én hatásköröm, mégis dühít, mert minket fenyegetnek, ahogy a városunkat és … most komolyan, a mai világban ki ne kapná elő az okostelefonját egy váratlan „csoda” láttán? Takarítani bezzeg nekünk kell utánuk. A dühbe vegyül némi félelemérzet, ahogy átfut gerincemen, mert ha erre képesek, ki tudja még mire.
Jó néhány dolog van azonban, amit nem irigylek az esemény résztvevőitől, a saját akaratuk elvesztése mellett ilyen például az sebhely, mely nem múlik a semmiféle mágia, vagy kenőcs hatására sem. Hosszú ideig fogja még csúfítani testüket, a fájdalomról nem is beszélve.
Sóhajtva teszem fel az üvegcsét a polcra. Mára végeztem, nincs más dolgom, mint otthonom békéjébe burkolózni. Azt terveztem, egy forró zuhany kellően képes lesz ellazítani sajgó vállamat, talán még egy kis varázslatot bevetek amolyan wellnessként. Hiába, az idő múlásával ráncok jelentek meg arcomon, melyek egyre inkább mélyülnek, nem árt, ha néha a boszorkány lánya figyelmet szentel a szépségének. Ezek után lekuporodnék a kanapéra egy tál popcornnal és bekapcsolom a televíziót némi agyzsibbasztó műsor reményében, amely kellő kikapcsolódást biztosít, mert minden akarom most csak nem gondolkodni.
Kovenünk egyik becses tagját látom meg közeledni felém, egyértelműen elém fog megérkezni, ezért jómagam is teszek egy lépést feléje. A Főboszorkány kéri, jelenjek meg az irodájában, bólintok egyet, jelezve, tudomásul vettem és septében el is indulok az iroda felé.
Udvarias kopogás kíséretében lépek be az ajtón, amikor erre engedélyt ad, majd az asztala előtt állok meg.
- Mi sem természetesebb ennél! – válaszolom lágy mosollyal az arcomon, miközben egy bólintással foglalom el a felkínált ülőhelyet, tükrözve Nashota egyenesen tartott gerincét és elegáns ülőmódját, elvégre cseppet sem kívántam udvariatlan lenni. Kezeimet ölemben kulcsolom össze. Sejtettem, hogy hamarosan találkozni fogok vele, az este után evidens volt, hogy ha nem is egyenként, de legalább csoportosan beszélni fogunk a történtekről, így kellemes csalódás volt, amikor személy szerint engem kéretett.
- Szívesen nyújtottam segítséget, elborzasztott, amit ez a mágia okozott és mindaz, amit megtudtam a kovenről, aki ezt okozta. Ideértve a pletykákat is. – fanyar ábrázatom is éreztette, nehéz napokat éltem át mostanság, ami egy részt ennek is volt köszönhető, más részt a Mark és a titkárnője között történt dolgok. – Hálás vagyok, hogy nem közvetlen elszenvedője voltam az eseményeknek. – homlokom finom ráncba szalad, ami azt illeti sokkalta jobban aggódtam a sajátjainkért és a szövetségesekért jelenleg mint magamért. – Nashota, mi volt ez az egész, mit tudtatok meg, miért a mi városunkat szemelték ki? – érdeklődök a nőtől, igyekszem maradni az udvarias hangnemnél, de válaszokra van szükségem. Amennyiben ezek a támadások rendszeressé vállnak, úgy meg kell erősíteni a védelmünket, vagy akár új szövetségeseket találni.
- Veled minden rendben? Hogy vannak a sérüléseid? – nem csak a testi a lelki oldala iránt is érdeklődés mutatok. Mindig is kedveltem a nőt és rossz érzéssel tölt el, hogy gondterheltnek látom, valamint rögtön ilyen nehézségekkel kell szembenéznie. Gyanítom mindenki tőle várja a megoldást, ám ezt közösen kell megtalálnunk és ha szüksége van rám, én itt leszek.
Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Igazából, mind a négy gyülekezet összefogott és egyként tevékenykedett azon az éjszakán. Lehet bármilyen nézeteltérés közöttünk, a lebukás veszélyének szelére félretesszük azokat és segítjük egymás munkáját.
Egyenesen ülök, nem azért, hogy a régen a mindennapjaimra is jellemző elegáns testtartásomat újra előtérbe helyezzem - mert bizony, volt férfi az életemben, akiért képes voltam ezt megtenni és akként ívódott bele a mindennapjaimban, hogy észre sem vettem -, hanem mert ebben a helyzetben nem ér hozzá a lenge blúzom a hátam közepéhez, irritálva a gézlapot, vele együtt pedig a sebemet.
- Mindig is voltak és lesznek is olyanok, akik nem elégednek meg azzal, amit a béke kínál nekik - biccentek egy apróbbat aggodalmára, habár vele ellentétben tisztában vagyok azzal, hogy vannak személyek, akiknek a Paktum nem szent és sérthetetlen. Sok esetben meg tudom őket érteni, főként az ilyenekben… Minket támadtak meg, a revans, vagy hogy magunk tegyünk elégtételt, ott szunnyad izmainkban, a felesleges feszültséget pedig nem tudjuk min levezetni. Mert arra még példa nem volt, ilyen szintű támadás érje egy egész közösséget, sőt várost. Egyéneket, ez megesett és meg is esik, de egy sem érintett ennyi személyt.
- Örülök, hogy nem voltál közöttük, annak már kevésbé, hogy túl sokunkat érintett az eset - húzom el enyhén az ajkaimat. A gyülekezetnek majdnem a felét érintette valamilyen formában az átok, nem beszélve a velünk szövetségben lévőkkel… Nagyon, nagyon rosszul is elsülhetett volna ez az egész.
- Ígérem, hogy minden kérdésetekre választ fogok adni, még egy kis türelmeteket szeretném kérni. Amint minden szál felgöngyölítésre kerül és minden válasz a kezünkben lesz, elmondom - ígérem meg a számára is, hisz nem ő az egyetlen, aki magyarázatot vár mindarra, ami történt és mindannyiuknak jobb, ha egyszerre tudják meg, elkerülném a felesleges pletykákat, vagy hogy az információk továbbadása közben a lényegi információ elferdüljön. Nők vagyunk, ezt sose feledjük el, hajlamosak vagyunk erre az apróságra.
- A spirál nem gyógyul, de ez természetes. Vagyis nem, viszont mivel mágia okozta, így talán érthető is - egy halovány mosolyt engedek meg magamnak, hogy aztán amint orcámra kerekedett úgy tűnjön is tova. - Egyéb esetben mérges vagyok és dühös. És még csak nem is amiatt, ami velem történt. A figyelmünk egy pillanatig sem lankad és emiatt is szerettem volna veled találkozni. Lorna az, aki a helyembe lép, ha nem tudnak elérni bármilyen ok kapcsán, mint tudod, ez legutóbb nem tudott megvalósulni, Jason pedig nem lesz mindig elérhető - főként mert ezúttal még inkább a közelemben fog maradni, ha nem tartózkodom otthon vagy itt, a központban. Mielőtt azonban ennél jobban továbbmennék időt hagyok neki, hogy reagáljon mindarra, ami elhangzott.
Sosem átallottam eleget tenni a Főboszorkány kérésének és ezúttal is szívesen jöttem, hiszen úgy vélem azért vagyunk, segítsük egymást. Ittlétem apropója is sejthető volt, ám azt nem tudtam, miről is fog szólni a beszélgetésünk.
Több éve vagyok már tagja a Holdanya Leányai kovennek és mindeddig sikerült megúsznom ezt a rémálmot. Nem vagyok már mai csirke a magam -lassan – 125 évével, de ez… ahogy a jelenlegi helyzetben bukdácsolunk koránt sem kielégítő számomra. Biztos vagyok benne, mindenki a legjobb tudása szerint fog eljárni, ám Nashotanak igaza van, mindig lesznek olyanok, akik valamilyen oknál fogva ellenkezni fognak a Paktum rendszerével. Nem is kell túl messzire tekintenem ahhoz, hogy találjak ilyen személyeket. Óhatatlanul kúszik be elmémbe Thomas borostás arca, de amilyen hirtelen megjelent, úgy távozott is. Nem is kívánom ebbe bevonni, jelenleg őhozzá van a legkevesebb köze eme társalgásnak. Helyezkedek némileg a széken, térdeimet lazán egymásnak döntve, megmaradva a jóízlés és elegancia határain belül.
- Aggasztó ekkora hatalmat látni valakinek a kezében, elvégre egy egész városról beszélünk. – Atlanta nem egy kis falu, akinek népességét egy levegővétellel el lehetne varázsolni. Sosem voltam az, aki megijed a nagyobb erő, nagyobb hatalom láttán – elvégre éltem már meg dolgokat -, de az teljesen más történet, amikor valaki szándékosan ellenünk lép fel visszaélve képességeivel, tiltott mágiát használva. Mert hát mi más lehetett? Nem egy kis tündérport hintettek el a város felett repülve. Bár az lett volna! Mennyivel egyszerűbb lenne ez az egész.
Feszesen bólintok, amikor megnyugtatásul elmondja, előbb-utóbb választ fogok kapni kérdéseimre. Ezek szerint még erősen folyamatban vannak a dolgok, legalább is annyira mindenképp, ne beszéljenek róla. A pletykálkodás egyébként sem az én asztalom, ezt meghagyom a fiatalabbaknak, így természetes volt számomra, a velem szemben ülőn kívül nem osztottam meg azon információkat senkivel, amelyekhez hozzájutottam az ominózus este folyamán. Felesleges ijesztegetés lett volna.
Figyelemmel kísérem arcvonásait, miközben beszél, csendben hallgatom szavait, még mielőtt válaszolnék, azonban ahogy Lorna-t említi, önkéntelenül is összeszalad egy pillanatra a szemöldököm és ez nem nővérem ellen irányul.
- Mire gondolsz, amikor azt mondod a helyedbe lép? – érdeklődök finoman, remélem nem arra, esetleg neki kéne betöltenie ezt a pozíciót, ha neki baja esik. Lornaval ugyan semmi bajom, ugyanúgy szeretem és tisztelem, mint a többieket, nem mellesleg kiváló fegyvermester... talán csak nem akarom érteni amit mond, mert számomra, még a jelenlegi helyzetben is elképzelhetetlen, hogy Nashotanak baja essen. Ez egy olyan dolog, ami nem történhet meg! Nem szabad megtörténnie! Jasonnek egyértelműen mellette van a helye az események után, de mivel magas szintű mágiáról van szó, ha újabb átkot küldenek ránk, a szimpatizánsok nem feltétlenül fognak tudni mit kezdeni vele. Bár tény, hogy számuk egyébként is elenyésző a koventagokéhoz képest. Veszek egy mélyebb levegőt, miközben a szék karfájára könyökölve elgondolkodva megtámasztom az állam mutató és hüvelykujjam között.
- Ez a varázslat nem csak a boszorkányokat érintette, hanem a lakosság nagy részét, több szempontból is kockázatosnak vélem a természetfeletti kitudódását, hiszen ismerjük a múltat. Manapság pedig minden ember kezében ott virít a legújabb telefon, amivel egy szempillantás alatt levideózhatnak bármit és már megy is az internetre. – onnan meg aztán szinte lehetetlen leszedni. – Első sorban természetesen magunkat kell védeni, viszont nem árt odafigyelni a többiekre is. Esetleg növelhetnénk a szimpatizánsok számát … - nyújtom szét ujjaimat kissé tanácstalanul, melyek eddig arcomon pihentek. Ez a lépés egyértelműen a kovennek kedvezne, minket ugyan védenének a külső behatásoktól, a fizikai erőtől, de az átkoktól nem. A farkasok és druidák szintén ki lennének téve a támadásoknak. Persze egyszerre egy dologgal könnyebb foglalkozni, mint rögtön az egész város fölé pajzsot emelni. – Mi a helyzet azon emberekkel, akik részt vettek az eseményekben és tudnak a létezésünkről? Esetleg közülük be lehet vonni valakit? – kérdezem gondolataimba mélyedve bámulva az asztallapot, majd felnézek a nő arcára. Nem vagyok benne biztos, hogy tanácsot, ötletet várt, ezért elnézést kérően elmosolyodom. – Ne haragudj, csak jár az agyam. – húzom végig vékonyka ujjaimat dús fekete hajkoronámban, miközben a reakcióit figyelem.
- Ilyen erő a mi kezünkben is megállná a helyét, sokkal jobban aggaszt az, ez a varázslat nem merült a feledés homályába, hanem a boszorkány birtokába került. És aztán felhasználta. Többé ilyet azonban nem fog tenni az illető, a tettén bár nem tud már változtatni, de jótékony mellékhatása, hogy egy életre elveszítette varázserejét – kérészéletű időre húzódik kárörvendő mosoly ajkam szegletére. Megérdemelte a boszorkány, amit kapott, nem mellesleg vélhetőleg tudomása volt arról, hogy mivel fog járni a varázslat, ha végrehajtja. Ereimben csörgedezik még az a harag annyira, hogy a bosszú édes ízét ne érezném nyelvem hegyén, amikor erre a büntetésre gondolok.
S tekintve töredékekben de megtaláltam a könyvtárunkban a varázslatot én is, akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, vajon milyen titkokat őriznek még a grimoárok? Évtizedekkel ezelőtt átolvastam már őket, de talán figyelmetlen voltam?
A korábbi mosoly már nem játszik orcámon, helyette a komolyság veszi át a helyét, azonban a visszakérdezésre akaratlanul is összevonom a szemöldököm enyhén félrehajtott fejjel megspékelve.
- Azokban a helyzetekben, amikor nem vagyok elérhető a gyülekezet számára. Ha a Veremben vagyok, esetleg Salemben vagy épp más városban, vagy más ügy kapcsán szólít el a kötelesség. Vagy épp egy átok hatása alatt vagyok – mint épp legutóbb, hiszen ez ügyben nekem kellett volna intézkednem, mégsem voltam elérhető. - Egykor Claudettnek Annabell volt ugyanígy a helyettese, ő intézkedett, amikor ő nem tudott, ugyanígy Deliahnak is megvolt ez a személy, így nekem is. A ránk szórt átok azonban az ő idejét is elrabolta, emiatt a gyülekezet feletti intézkedést Jasonnek kellett átvennie – és bár az életemet és még annál többet is rábíznék a férfira, azonban ő nem boszorkány. Tökéletesen kezelte a helyzetet, ez vitán felül áll, de neki akkor mellettem kellett volna lennie, amit a saját hibámból nem tudott kivitelezni. Ilyen még egyszer nem fog előfordulni. Itt jön a képbe a velem szemben ülő mentor.
Mielőtt azonban erre jobban rátérhetnék, magához ragadja a szót és továbbra is enyhén félrehajtott fejjel hallgatom a hangos elmélkedését. Akaratlanul is félmosoly kunkorodik ajkam bal szegletébe.
- A természetfelettiek döntő többsége értesítve lett már, a városon kívül is az eseményekről. Természetesen, aki nem jött rá magától is, hogy a természeti jelenségek mögött mágia húzódik, az is tudomást szerzett róla. Minden, ami kiszivároghatna, azokat rögtön törlik. Noha az internet hatalmas, de megteszünk mindent, hogy ne tekintsenek ránk a modern eszközök veszélyt – a legtöbb közösségi média platformja fejlesztői között húzódik meg természetfeletti, akik oda tudnak erre figyelni. Ha meg valamit mégsem tudnak észrevenni? Ott jön képbe a számtalan elmélet, amit mi gyártunk, milyen ügyesen tudnak egyesek színészkedni, kosztümöket, jelmezeket készíteni, a tudomány is hova fejlődött, hogy milyen effekteket el lehet készíteni…
Sokkal veszélyesebbé vált a világ a számunkra. Minél tovább fejlődik a technológia, annál kevésbé vagyunk biztonságban, annál kevesebb ideig fogunk tudni meghúzódni a sötétségben. Elég csak arra gondolni, amikor kép készült rólunk annak idején? Ha azok rossz kezekbe kerülnek?
- Növelhetnénk – egyezek bele könnyedén, pedig a velem szemben ülő is tudja, hogy alapesetben én vagyok az, aki nem akart maga mellé egyet sem fogadni. - Azonban rákényszeríteni egy boszorkányt sem tudunk, hogy fogadjon maga mellé védelmezőt. Inspirálni és motiválni lehet őket, elbeszélgetni velük, hogy miért is fontos, főként a legutóbb történtek fényében. Egy-egy szimpatizánssal az oldalukon hamarabb biztonságba kerültek volna a nővéreink – biccentek, a racionalitás mentén haladva, ez tényleg így van. De mi van azokkal, akiknek igenis van egy-egy oltalmazójuk, azok mégsem voltak ott mellettük? Vagy épp rájuk is hat a legközelebbi átok?
A várost megfenyegették és ha látják, hogy egy boszorkány képes volt erre, ki tudja, hogy még ki fog arra vetemedni, hogy ellenünk hajtson végre bármilyen varázslatot? Fel kell készülnünk arra, hogy ennek lehetnek még folytatásai.
- Betudunk. Számos embert avattunk be azon az éjszaka folyamán a tudásba. Már dolgozunk azon, hogy kiderítsük, ki milyen ember, hol dolgozik és ennek függvényében tudom eldönteni kivel kell felvennünk a kapcsolatot. És ebben is számítanék rád. Egyedül ez túl sok munka lenne a már meglévők mellett – mosolyodom el szelíden. Bocsánat kérésére mindössze megrázom a fejemet, ugyanis erre nincs szükség. Pontosan ezért hívattam ide és tán nem tudja, de engem igazol a mostani gondolatmeneteivel.
- Sok mindenben igazad van. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy még egyszer ilyen helyzetbe kerüljünk. Azon túl, hogy ki kell alakítanunk egy tervet bizonyos krízishelyzetekre, szükségem van még valakire, akire számíthatok én és a gyülekezet is. Ha én és Lorna nem vagyunk elérhetőek, ha történik velünk bármi, ami miatt nem tudunk a gyülekezettel azonnal foglalkozni, kell valaki, aki a helyünkbe lép és a megfelelő intézkedéseket meghozza. Neked pedig megvan ehhez a kellő tapasztalatod – ezúttal rajtam a sor, hogy arcának vonásait górcső alá vegyem és figyeljem a finom vonásokat, ahogy változnak – vagy épp nem teszik meg. Továbbra is az asztalon könyökölve fűzöm össze az ujjaimat, a nyugalom teljesen körbejár.
Diane Johnson kedveli ezt a posztot
Hallgatom, ahogy Nashota gyakorlott eltökéltséggel beszél, jómagam jobban örülnék neki, ha ez az erőfölény nálunk lenne, nem valaki másnál. De hát mindenki ezt szeretné, nem igaz?
- Ez legalább jó hír. – hogy elveszítette a varázserejét. Igyekszem nem elfintorodni. - Van esetleg tudomásunk arról, honnan szedhette elő ezt a varázslatot? – kérdezek rá, szándékosan többes számot használva. Ha a Paktum előtti időkből származik -és felteszem onnan, bár nem vagyok becsvágyó, sem bosszúálló, nem ártana megszerezni azt a könyvet, mely tartalmazza. – Mekkora a befolyásunk Salemben? Van lehetőség arra, mi gyűjtsük be az adott koven … „ereklyéit”? – a régebbi grimoár gyűjteményekre gondolok itt főként. Azt hiszem megfelelne amolyan büntetés gyanánt és talán még mi is jól járnánk vele. Nem a tiltott varázslatokra fáj a fogam, csupán arra, azok birtokosai a Holdanya Leányai legyenek, ne más.
Talán bután kéne éreznem magam kérdésem kapcsán, mégsem teszem. Szükségem volt arra, egyértelműsítse szavait, mert tartottam attól, a korábban történtek rányomták bélyegét döntésére. De ha ez is volt az oka, meg tudom érteni a miérteket. Újra visszajátszottam fejemben a szavakat és mondandója ezúttal teljesen érthető és logikus volt. És… talán időszerű is. Főboszorkányként rengeteg feladat hárul reá és őszintén szólva nem irigylem a terheket tőle, főként ami a farkasokkal való egyeztetéseket illeti. Ezzel nem őket kívánom minősíteni, egyszerűen csak másképp gondolkodnak, mint mi. Ragadozók és némelyikük még mindig nem nőtt túl a vadállat szón, ám mindezen gondolataim ellenére úgy hiszem, egyességünk velük több, mint jövedelmező. Örülnöm kellene, hogy a történtek után nem a sarokba kényszerülünk és sírunk. Felsóhajtva bólintok, miután befejezte a magyarázatot.
- Jason Walker nagyon jól képzett, kedvelem őt, de ő nem boszorkány, bár ismeri a szokásainkat, hagyományainkat, nem irányíthatja a Nestet. – arról inkább hallgatok – részben a Nashota és Jason iránti tiszteletből-, hogy két boszorkány is elhalálozott a szolgálata alatt, nem célom becsmérelni őt. Valóban kedvelem és habár az átkok ellen tehetetlen, valamilyen oknál fogva mélyen, legbelül neheztelek rá kissé, amiért Nashota-nak magának kellett megküzdenie egy vérfarkassal azon az estén.
Nem ismerem tökéletesen a mai modern kütyüket, szerény személyemet amolyan végfelhasználónak mondanám inkább. El tudom nyomkodni a telefonomat bármeddig, vagy ujjbegyemet húzogatni a képernyőn, de a mai napig kerülöm a fotók internetre töltögetését és a különböző socian media felületeket. Igen, öreg vagyok. Pontosan ezért kell védeni a személyiségemet.
- Addig jó, amíg homályos, semmit mondó videók kerülnek ki, abba bárki bármit beleképzelhet. Az embereknek szerencsére ilyen szempontból igen élénk a fantáziája. – emlékszem, korábban Mark mutatott egy videót, ahol valami tóban úszott egy faág, de a cikk arról szólt, levideózták a Loch Ness-i szörnyet. Kinevettem érte, aztán egy ideig kínos csendben ettük a vacsorát.
A szimpatizánsokról szóló eszmefuttatásomra velem egyetértően reagál, ami bár meglep, igyekszem nem mutatni jelét. Emlékszem fiatal éveimben jelenlegi önmagam tökéletes ellentéteként kizárt dolognak tartottam, hogy egy halandóra bízzam életemet. Ennyi idő távlatából nem tudnám megmondani, vajon a saját döntésemben, ítélőképességemben nem bíztam eléggé, vagy úgy gondoltam csupán, engem nem érhet semmiféle bántalom. Amikor megismertem Daryl-t, valami megváltozott. Éreztem, hogy kell nekem és … egy kicsit úgy gondoltam, neki is szüksége van rám. Sosem bántam meg a döntésem. Jó ember és remek barát.
- Remélhetőleg felbátorítja őket a döntésük meghozatalára. – értek egyet a nővel, elvégre, aki személyesen is érintett volt az ügyben, valószínűleg könnyebben venne maga mellé valakit. Aki a következmények elszenvedője és eddig sem kívánt élni a lehetőséggel… náluk nehezebb lesz. – A jelenlegi átok bár lényegesen sokunkat sújtott, mégsem mindenkit, így én arra gondoltam, a nagy számok törvénye miatt talán érdemes lenne ezzel is megbarátkozni. Egyébként a szimpatizánsok miért nem reagáltak? Esetleg erre is hatott az átok? – teszem fel végül a kérdést gondolatmenetem befejezéseként némileg ráncolva homlokom. Eddig eszembe sem jutott ilyesmi, de most hogy beszélünk róla, felmerült bennem mi is volt az oka, hogy habár több nővérünk is elszenvedője volt az estének, egyikük védelmezője sem állt mellettük.
- Természetesen segítek amiben tudok. Jelenleg van kapacitásom utána nézni néhány embernek. – nem sok tanítványom akad jelenleg és az internet adta lehetőségek pont azért jók, amiért rossznak tartom őket. Nagyon könnyen megtalálható szinte az összes mozzanata az embereknek, így nem lesz nehéz dolgom, vagy ha esetleg olyan régimódi lenne valaki, mint én, még mindig megvannak a kapcsolataim. – Mikor tervezed felkeresni őket személyesen? – feltételezem nem csak a papírok alapján kíván döntést hozni. A beavatottak számával ugyan nem vagyok tisztában, de fontosnak tartom a szemtől szemben meglevő kémiát is. Való igaz, ez is elég szubjektív történet lenne, lévén, hogy nem Nashota mellé kerülne az összes védelmező és lehetséges hogy van, aki neki kedves, másnak nem annyira. – Vagy alkalmazhatnánk valamiféle előszűrő rendszert.
A legkevésbé sem kívántam udvariatlan lenni, így szükségét érzem a néma elnézést kérésnek, ám ő nem kíván helyt adni ennek, így visszavonulót fújok magamban.
Szinte látom a homályosan imbolygó tekintetemet szemei fényében, ahogy kimondja a szavakat. Mindenre számítottam – segítségkérésre, újabb feladatokra, kutatásra, esetleg a szomszédos kovenek látogatására -, de erre nem. Soha, egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy helyettese legyek, még akár másodrangú sem és nem amiatt, mert tartottam volna a kötelezettségektől vagy a pozíciótól. Tökéletesen elégedett voltam a mentori címemmel és az azzal járó feladatokkal. Az járt a fejemben, vajon hány százaléknyi lehetőség rejlik ténylegesen abban, hogy Nashota és Lorna se legyen elérhető. Az esélyeket latolgatva rájöttem, ez nem is olyan régen megtörtént.
-Értem. – kulcsolom össze továbbra is nyugodtan kézfejem ujjait ölemben. Nem kívánom ezt élből elutasítani, már ha van erre lehetőségem… miért ne lenne? Néhány másodpercig elmélkedve figyelem arcvonásait. Bár szeretném, ha nem lenne szükség erre a vésztervre, nem alapozhatok arra, úgy tíz évente egyszer lesz szükség a szolgálataimra. Fontosnak tartom, ha elvállalok valamit, akkor helyt tudjak állni az adott feladatok között. Azt viszont teljesen feleslegesnek értem megkérdezni, biztosan átgondolta-e ezt és engem tart-e a legmegfelelőbb személynek. - Megbízom az ítélőképességedben és megtisztelsz a felajánlásoddal. – ezzel lényegében el is fogadom. – Mi lesz a következő lépés ezzel kapcsolatban? – leginkább az érdekel, miféle teendők várnak rám, akár részletekbe menően is. Pontosnak és precíznek tartom magam, olyannak aki gondosan ügyel a részletekre és a koven kiemelt szerepet tölt be az életemben, emiatt nincs olyan dolog, amit ne tennék meg értük.
Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
- Még nincs - hazugság nem hagyja el az ajkam, az ügy átkerült a Banyákhoz és innentől rémesen kevés információ jut már vissza… Rendes esetben, ha nem tökéltem volna el, hogy rendszeresen bejelentkezem náluk. Tudni akarom, miért történhetett az, ami. Kérdésére egyszerűen rázom meg a fejem. - Onnantól, hogy az információt átadtam a Banyáknak, ők gyűjtenek be mindent, sőt a gyülekezettel szemben is ők járnak el. Büntetést szabnak ki rájuk, ha nem működnek együtt. Nem csak mi, ők is rendkívül kíváncsiak ez hogy történhetett meg, ám ha találnak tárgyi bizonyítékot? Maguknak megtartják. Protokoll, nem kerülhet ki a kezükből és nem juthat illetéktelenek tudásába. A szemükben mi azok vagyunk - elképzelni sem tudom, hogy mennyi ereklyén és tudáson ülhetnek. - Azonban befolyásunk lehet Salemben, ha jól játsszuk ki a lehetőségeinket - kósza félmosoly jelenik meg ajkam szegletében. Az egyikük lánya nálunk van és bár nem a legfelhőtlenebb a viszonyom a boszorkával jelen pillanatban, ez nem jelenti azt, hogy nem tudnám szívességre megkérni.
A gyülekezet érdekében. Azonban óvatosan kell megközelítenem majd a nőt, mert érzékeny téma ez nála, legutóbb tökéletesen kirajzolódott merre húzódnak a határaink. A mostani eset azonban merőben más, nem tisztán a kettejük kapcsolatát érintené… hanem hogy előnybe kerülhessünk.
- Egyetértünk. Bármennyire is elkötelezett híve a kovennek, nem tartozik közénk. Nem tudja meghozni a döntéseket akként, ahogy mi tudnánk, akkor is, ha elméletben minden tudás a rendelkezésére áll - hiányzik belőle az, ami minket azzá tesz, ami: a varázserő. A mágia használatának képessége. Soha nem kicsinyelném le a tudását és a munkamorálját ezt a Nestben jelenleg itt tartózkodó is tudja. Az ő feladata más, mint a gyülekezetünk irányítása és ebben nem csak ő lett eltökéltebb. Én magam is.
Néhány évtizeddel ezelőttig könnyebb dolgunk volt: készült rólunk egy kép, elégettük, legfeljebb a városi archívumban lehet megtalálni róla egy példányt, de minden esetben a feledés homályába merül. Ha nem kívánatos személy kezébe kerültek érzékeny információk könnyebben tudtuk elhallgattatni, ám a digitalizációval együtt új veszélyeknek vagyunk kitéve. Sokkal, de sokkal óvatosabbnak kell lennünk és jelenleg erre egy boszorkány fittyet hányt.
- Megbarátkozni? Milyen értelemben? - szemöldököm csak azért ráncolom össze gyengéden, mert nem teljesen értem, hogy mire szeretne Diane kilyukadni, ellenben szívesen hallgatom a véleményét. Nem feltétlenül gondolkodunk egyformán, ezt pedig nem tartom hibának, sőt, inkább inspirál, hogy minden oldalról képesek legyünk megvilágítani egy adott kérdéskért. - A legtöbbünk mellett nem olyan szimpatizáns szolgál, akiket mi avattunk be, innentől fogva az a fajta érzelmi… átirányítás nem működik az esetükben és ha nincsenek mellettünk, ha nem jelezzük számukra, nem tudnak a veszély forrásáról. A többiek esetében… akik az átok hatása alá kerültek, szerencsétlenül nem voltak mellettük az oltalmazóik. Más feladatuk lévén… De, amint tudtak a központban teremtek és segítették az est hátralévő részét - szerencsétlen helyzet fordult elő. És bár okolnom kellene minden egyes szimpatizánst, hogy miért nem volt a boszorkányuk mellett, amikor ezért kapták tőlünk az erejüket, mégsem tudom megtenni. Mert tudom, miként működik ez a valóságban és nem, nem mindenki mellett van ott folyamatosan a védelmező - ezt elvárni sem lehetne. Épp ezért kellett a magam oldaláról átgondolnom ki is van mellettem.
- Nagyszerű, tégy úgy. Szervezz le nekem találkozót velük. Megosztom veled a naptáramat, ott látod, hogy mikor vagyok szabad és ez alapján bármikor be tudsz nekem szervezni bármit. Ha valami mégis közbejönne, átszervezem a dolgokat - ez az utóbbi előfordulhat. Noha az utóbbi hónapokban kevésbé volt arra példa, hogy a falka ügyei közbeszóljanak az én dolgaimnak, emiatt is mindig résen kell lennem. Bármikor befuthat tőlük egy kérés és ha olyan programmal keresztezik egymást, amely a gyülekezet szempontjából nem életbevágó, akkor azt tolnom kell.
- A következő héten, vagy hetekben, ahogy csak lehet - igyekszem rugalmas lenni a témát illetően. Az előszűrő hallatán újra enyhén megrázom a fejem. - Minden emberről tudni akarok, aki az éjszaka folyamán a tudás birtokosa lett. De szükségem van arra, hogy tudjuk milyen emberekkel állnak kapcsolatban. Prioritást élveznek azok, akik kormányszerveknél dolgoznak, de az egyszerű utcaseprő is nagy hasznunkra lehet, ha megfelelő személyeket ismer - manapság nem lehet tudni, hogy ki, kit ismerhet, a társadalmi státuszok, noha élnek még, de koránt sem olyan élesek, mint annak idején… átjárhatóbbá váltak. - Deliah elhanyagolta a kapcsolatépítést a koven számára. Ezen változtatunk - annak idején Claudett odafigyelt arra, hogy mindenhol legyen nekünk is fülünk és szemünk. Ezt az örökségét visszahoznám, ha csak módomban áll.
Zöldjeimmel nyugodtan szemlélem a velem szemben ülő boszorkányt, arcom vonásai éppen hogy felengedtek a beszélgetésünk folyamán, ám a megszokott kedélyességet továbbra sem tükrözi - és nem hiszek abban, az elkövetkezendő időszakban ez visszatérne hozzám. A közénk feszülő csendet nem szakítom meg, amíg az ő ujjai az ölében, addig az enyéim az asztal lapján pihennek összekulcsolva. Amit felajánlottam számára gondolkozást igényel, ezzel tisztában vagyok, így nem is kapkodok semmit.
És megszólal, ajkamra halovány mosolyt fakaszt vele. Megbízik, mondhatnám, hogy öreg hiba, de valójában rajta lesz a sor, hogy igazolja döntésem helyességét.
- Egyelőre haladj a beavatottak felkutatásával. Emellett a jövőben több döntésbe is bevonlak, amely a gyülekezet életét érinti, valamint, hogy mikor készülök hosszabb útra, távol Atlantától - ha más nem, Salemben illik évente egyszer látogatást tennem, de más utazások is közbejöhetnek.
- Mit gondolsz, ez mennyire fog leterhelni téged? - nem kívánom a tűrésküszöbét a végletekig megfeszíteni, így most van itt az ideje, hogy hangot adjon annak, ha ez túl sok lenne a számára.
Diane Johnson kedveli ezt a posztot
1 / 2 oldal • 1, 2
|
|