Raktár
1 / 1 oldal
4 posters
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
to: Nashota
Kiszaladt a kezeim közül az idő. Hogyha nem lenne naptáralkalmazás a telefonomon, akkor talán azt sem tudnám, hogy egy hét telt-e el telihold másnapja óta, vagy tizenegy. Legalábbis ez az elv.Valójában nagyon is tudom, hogy milyen nap van, hogy mennyi ideje esz az ideg és a rejtegetett rettegés a szívem alatt növekvő miatt. Még nem látszik, a hasizmaim pillanatok alatt visszaerősödtek a korábbi szintre, így hiába a harmadik terhességem, ugyanolyan mértékű csak a változás, mint elsőre volt. A nadrágjaim derekán érzem, hogy nem olyan komfortosak már, mint korábban, de mezítelenül állva tükör elé sem láttam magamon észrevehető változást, így nem fáradtam azzal, hogy bővebb szabású felsőt vegyek magamra. Úgyis mindegy lenne, elvégre konkrét ok miatt veszem nyakamba az utcákat az antikvárium felé. S a konkrét oknak nagyon is sok köze van ahhoz, hogy kölyköt várok, megint.
Továbbra sem vagyok biztos abban, hogy bízom-e a nőben, de ő a Falka Boszorkánya és nem tudom ki máshoz fordulhatnék úgy, hogy ne szakadjon a nyakamba semmi nem kívánt következmény és meg is történjen amiről azt akarom, hogy úgy legyen. És egyébként sem a személyével van a baj, a varázserejében csalódtam, de nem jobban mint a saját testemben. Így mire elérek a Selen elé már logikussá válik magam részére is az, hogy mit keresek itt.
Kopogásra nem fecsérlem az időmet, benyitok és kész. Hagyom a bestiát előtérbe furakodni, hadd szimatolja ki a boszorkány hollétét, ha nincs látható helyen a belépéshez képest. Akárhonnan is érzem Nashota jelenlétét, engedélykérés nélkül arrafelé veszem az irányt, majd amint halló- és látótávolságba kerülünk, egy kóbor torokköszörüléssel hívom fel figyelmét a jelenlétemre.
- Szervusz Nashy! - köszönök neki udvarias mosoly mellé kedveskedőn kínálva oda becenevét. - Volna egy kis időd? Szeretnék beszélni veled valamiről, s igen fontos lenne, nem nagyon van vesztegetnivaló időm. - térek in medias res a lényeg felé vezető útra azonnal, mert nem érzem úgy, hogy finomkodnom kellene. Úgyse tudnám hogy csomagoljam cukorpapírba az ötletem, melyet önző mód ismét egyedül hoztam meg, be nem avatva belé a másik felem.
Silence
is the most powerful
scream.
Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
A bolt fényei takaréklángon pislákolnak – ezúttal nem csak a kirakatot hagytam világítás alatt. Nem zártam be korábban, de még van dolgom idelent, pontosabban a pincében elhelyezett raktárban. A bolt ajtaját nem zártam be, ha lenne bármi, a fent pihenő Otto jelezne – ilyenkor jobb, mint a bejárat felé helyezett csengő. És az sem elhanyagolható, sokkal jobban értem meg őt, egyes károgásából már tudom, hogy kit is lát. Például Jacknél teljesen más frekvencián károg, mint akár Delia esetében. Az avatatlan füleknek fel sem tűnik, de közel kilencven év után azért elég jól megtudom különböztetni drága madaram hangeffektusait.
Így hát emiatt is teljes nyugalommal pakolok odalent, egyik polcról át egy másikra, valamint különböző, egyébként eredetileg banánokat tartalmazó ládákból. A finom gyümölcsöt felcserélték a poros könyvek. Ezeket egyesével viszem fel a gépen is szerkesztett adatbázisra, majd onnan a könyvespolcokra – vagy egy nagyobb kupacra, amely majd felkerül. Nem a legizgalmasabb munka, de ezt is meg kell valakinek csinálni… És lassan fel is vehetnék már egy alkalmazottat is.
Az ajtó csengését nem hallom, ellenben, amint a nő belép az eladótérbe, a fáján ülő holló kihúzza magát, szárnyait kitárja nyújtóztatás gyanánt, tollait megrázza és elkárogja magát. Felismeri a nőt, nem fog lerepülni hozzám, sem hosszabb visongásba kezdeni, csak egyszerűen tájékoztat: jöttek hozzám. Hangját meghallva, szemöldököm ráncolom össze. Íriszeim lehunyom, s csak engedem rajta keresztül lássak…
- Kaz? – kérdezem enyhe hitetlenkedéssel a hangomban. Nem csodálkoznék, hogyha az amúgy magamnak feltett kérdést meghallaná ő is – basszus, mindent is hallanak. Olykor bosszantó, most azonban talán kapóra jön a vérfarkasnak. – A pincében vagyok! – kiáltok fel, íriszeim kinyitva, a falnak támasztott létráról pedig lelépek. Mire leér, addigra én is a pince elejére sasszézok a dobozok között. Szelíd, lelkes mosollyal az ajkamon köszöntöm a nőt.
- Szia Kaz. Meglepetés itt látni téged – magyarázom meg a korábbi, nevét is említő kérdésem hangsúlyát. Nem számítottam rá, de ez talán nem meglepő. Sejthető, hogy azért keresett meg, mert szeretne valamit, erre pedig sokat várnom sem kell. – Persze, foglalj csak helyet – mutatok az egyetlen karosszékre, ha helyet foglal, akkor csak az egyik polcnak támaszkodom, amelynek épp a csípőm magasságában van egy enyhe pereme. Két tenyeremmel támaszkodom meg rajta.
- Miben lehetek a segítségedre? – hajtom enyhén félre a fejem, miközben a nő arcát és annak vonásait szemlélem.
Így hát emiatt is teljes nyugalommal pakolok odalent, egyik polcról át egy másikra, valamint különböző, egyébként eredetileg banánokat tartalmazó ládákból. A finom gyümölcsöt felcserélték a poros könyvek. Ezeket egyesével viszem fel a gépen is szerkesztett adatbázisra, majd onnan a könyvespolcokra – vagy egy nagyobb kupacra, amely majd felkerül. Nem a legizgalmasabb munka, de ezt is meg kell valakinek csinálni… És lassan fel is vehetnék már egy alkalmazottat is.
Az ajtó csengését nem hallom, ellenben, amint a nő belép az eladótérbe, a fáján ülő holló kihúzza magát, szárnyait kitárja nyújtóztatás gyanánt, tollait megrázza és elkárogja magát. Felismeri a nőt, nem fog lerepülni hozzám, sem hosszabb visongásba kezdeni, csak egyszerűen tájékoztat: jöttek hozzám. Hangját meghallva, szemöldököm ráncolom össze. Íriszeim lehunyom, s csak engedem rajta keresztül lássak…
- Kaz? – kérdezem enyhe hitetlenkedéssel a hangomban. Nem csodálkoznék, hogyha az amúgy magamnak feltett kérdést meghallaná ő is – basszus, mindent is hallanak. Olykor bosszantó, most azonban talán kapóra jön a vérfarkasnak. – A pincében vagyok! – kiáltok fel, íriszeim kinyitva, a falnak támasztott létráról pedig lelépek. Mire leér, addigra én is a pince elejére sasszézok a dobozok között. Szelíd, lelkes mosollyal az ajkamon köszöntöm a nőt.
- Szia Kaz. Meglepetés itt látni téged – magyarázom meg a korábbi, nevét is említő kérdésem hangsúlyát. Nem számítottam rá, de ez talán nem meglepő. Sejthető, hogy azért keresett meg, mert szeretne valamit, erre pedig sokat várnom sem kell. – Persze, foglalj csak helyet – mutatok az egyetlen karosszékre, ha helyet foglal, akkor csak az egyik polcnak támaszkodom, amelynek épp a csípőm magasságában van egy enyhe pereme. Két tenyeremmel támaszkodom meg rajta.
- Miben lehetek a segítségedre? – hajtom enyhén félre a fejem, miközben a nő arcát és annak vonásait szemlélem.
Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
Energiáinak forrását tűpontosan belövöm, s indulnék rögvest a pinceraktár felé, hogyha a fekete, tollas szörnyeteg hangja nem hasítana úgy dobhártyámba, mint egy hajókürt. Megforgatom a szemeimet a madár sajátos üdvözlésére, felé fordulok, végigmérem, a bestia vadászösztönnel pettyezett energiáiban megfürösztöm a dögöt, s egy pillanatra elképzelem, ahogy nyárson sül a Verem kertjében a fekete rettenet. Nem tehetek róla! Valamiért ki nem állhatom. A madarak amúgy sem a szívcsücskeim, de Ottoval szemben különös ellenszenvet táplálok.
A kis intermezzo után tollas és bundás között elindulok arra, melyről már nem csak érzem a boszorkányt, hanem hangját is hallom. Feleslegesnek vélem, hogy lekiabáljak neki "jövök", hiszen úgyis észreveszi majd, ha leérek, nem csigatempóban közlekedem felé akkor se, ha nem is rohanok.
- Hidd el engem is meglepett az ok, amiért itt vagyok. - jegyzem meg hangomban némi humornak is felfogható trillával. Valójában nem célom elkomolytalankodni, hiszen fontos - nekem - a kérés, amivel eléjárultam, de most mi mást lehetett volna erre mondani? A tudom olyan semmilyen lett volna még akkor is, ha teljes mértékben igaz.
- Köszönöm, inkább állok. Ne vedd magadra, csak így kényelmesebb. - hárítom el udvariasan a hellyel kínálást. Előfordul, hogyha sokáig ülök, s hirtelen kell felkeljek, akkor görcsöt kapnak a méhszalagjaim, s bár nem olyan mérvű a fájdalom, hogy az elvislehetetlen volna, de most inkább elhessegetném a csipkedő érzés lehetőségét is.
- Regenerációlassításban. - térek nagyon töomören a lényegre, hiszen ezért jöttem. Minden más csak körítés, s a kibontása lenne ugyanennek a témának. Lesz is, de ez volt a zanza, amivel kezdeni óhajtottam. De még mielőtt belekérdezne - jogosan - már folytatom is. - Terhes vagyok. Mindketten tudjuk, hogy milyen előzményei vannak ezen állapotnak nálam, éppen ezért úgy döntöttem, hogy most nem bíznám a véletlenre. Egy hét van még hátra az első trimeszterből, a spontán vetélés esélye még addig magas. Nem szeretném, hogyha a testem a magzat ellen fordulna, így ezidő alatt szükségem volna a segítségetekre. Teljes titokban. - kihangsúlyozom a teljes szót, s remélem nem kell részletezzem, hogy ki is az, akire célozgatok valójában ezen "álnév" alatt. Tudom, hogy össze vannak nőve, mint a borsó meg a héja, de ez akkor is olyasmi, amiben a diszkrécióját várom és nagyon remélem, hogy nem kell csalatkozzam benne. - Mennyi véremre van szükségetek hozzá?
A kis intermezzo után tollas és bundás között elindulok arra, melyről már nem csak érzem a boszorkányt, hanem hangját is hallom. Feleslegesnek vélem, hogy lekiabáljak neki "jövök", hiszen úgyis észreveszi majd, ha leérek, nem csigatempóban közlekedem felé akkor se, ha nem is rohanok.
- Hidd el engem is meglepett az ok, amiért itt vagyok. - jegyzem meg hangomban némi humornak is felfogható trillával. Valójában nem célom elkomolytalankodni, hiszen fontos - nekem - a kérés, amivel eléjárultam, de most mi mást lehetett volna erre mondani? A tudom olyan semmilyen lett volna még akkor is, ha teljes mértékben igaz.
- Köszönöm, inkább állok. Ne vedd magadra, csak így kényelmesebb. - hárítom el udvariasan a hellyel kínálást. Előfordul, hogyha sokáig ülök, s hirtelen kell felkeljek, akkor görcsöt kapnak a méhszalagjaim, s bár nem olyan mérvű a fájdalom, hogy az elvislehetetlen volna, de most inkább elhessegetném a csipkedő érzés lehetőségét is.
- Regenerációlassításban. - térek nagyon töomören a lényegre, hiszen ezért jöttem. Minden más csak körítés, s a kibontása lenne ugyanennek a témának. Lesz is, de ez volt a zanza, amivel kezdeni óhajtottam. De még mielőtt belekérdezne - jogosan - már folytatom is. - Terhes vagyok. Mindketten tudjuk, hogy milyen előzményei vannak ezen állapotnak nálam, éppen ezért úgy döntöttem, hogy most nem bíznám a véletlenre. Egy hét van még hátra az első trimeszterből, a spontán vetélés esélye még addig magas. Nem szeretném, hogyha a testem a magzat ellen fordulna, így ezidő alatt szükségem volna a segítségetekre. Teljes titokban. - kihangsúlyozom a teljes szót, s remélem nem kell részletezzem, hogy ki is az, akire célozgatok valójában ezen "álnév" alatt. Tudom, hogy össze vannak nőve, mint a borsó meg a héja, de ez akkor is olyasmi, amiben a diszkrécióját várom és nagyon remélem, hogy nem kell csalatkozzam benne. - Mennyi véremre van szükségetek hozzá?
Silence
is the most powerful
scream.
Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Falkavezér
Jack Compton
A készülék után nyúlok és minthogy a szóban forgó alapból nem fáradt azzal, beavasson abba, mégis mi dolga akadt ott, ahol jelenleg van, Nashotának küldök üzenetet;
A vonal megnyitására egyetlen csörgést követően érkezik válasz, ahogy a hím a másik oldalon beleszól. Nem kívánom az időt húzni, ezért tömören foglalom össze a mondandómat a számára: - Menjetek az üzlet elé, ha kell akkor be is. Fél óra és ott vagyok. - Ennyi ideig tart, amíg odaérek akkor, ha konkrétan minden egyebet eldobok a kezemből, amivel éppen foglalkozom és ami messzemenően fontosabb lenne annál, semmint, hogy Kasa után rohangáljak. Akkor is, ha ő ezt egyébként láthatóan nem akarja. Pont azért kell, mert nem akarja.
A hívást mindenesetre bontom, amint Turner tudomásul vette az elhangzottakat, aztán a Veremben lévő irodámból kilépve haladok le az épületben, időközben Blake és Bryson is csatlakozik. Kettejük mondjuk nem a nőstény vagy a boszorkány miatt jön, hanem, mert mindig a nyomomban vannak, amikor elhagyom a birtokot. Ez alól a mostani sem jelent kivétel.
for the strength of the pack is the wolf, and the strength of the wolf is the pack
every king needs an heir
Nashota Hayes and Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
A familiárisomon keresztül való látással abban a pillanatban hagyok fel, amint egyrészt konstatálom ki is tért be, másrészt fel is szólok neki merre keressen – nem mintha nem tudná. Évtizedek óta élek a közelükben, ám az emberek számára is mindennapos szociális interakciókat velük szemben sem tudom elhagyni, mint, hogy bejelentsek valamit, ami számunkra nem feltétlen lenne egyértelmű, de nekik annál inkább. Ellentétben lélektársával, ő legalább nem dörgöli orrom alá azt az egyetlen, de annál idegesítőbb szót: tudom. Tudom, hogy tudja, tud ő mindent, nincs olyan, amiről Jack Compton ne szerezne tudomást.
Felhúzni magam az elkezdett gondolaton nincs időm, mire teljesen belelovallnám magam – mert tudom, ha valamit meg nem mondanék el, amiről tudom, hogy tudja, akkor meg ő harapná le a fejem – a nő már lent is jár én pedig elé sietek a pince előterébe, ahol még tágasabb a tér és kevesebb könyvvel megpakolt doboz került a földre is.
Ajkaim enyhén elnyitom humoros megjegyzésén, szemöldököm is kissé összehúzom hozzá. – Aggódnom kellene? – Kaz mindig is az a vérfarkas volt, akin sosem tudtam igazán kiigazodni. A magam részéről mindig is kedveltem, ez akkor sem változott, amikor elment, sem, amikor hazajött. A körülmények azok más, de mivel sem ő, sem más nem kérte ki erről a véleményem, így azt okosan magamban tartom.
- Ahogy csak jólesik – mosolygok rá barátságosan, telefonom pedig ebben a pillanatban rezzen meg farzsebemben. Mivel folyamatos készenlétben vagyok, így beszélgessek akárkivel is, mindig ránézek a készülékre, ha üzenet érkezését jelzi…
Komolyan?
- Egy pillanat türelmed kérném – nem tiszteletlen kívánok vele szemben lenni, de mint már említettem vannak egyesek, akik mindent tudnak és tudni kívánnak. Azonnal.
Beszélni szeretne velem. Hívlak majd később. Nem hazudok, többet nem tudok még, mint amit leírtam, de már csak azért is, mert keresték rajtam, hívnám a Falkavezért. A mobilt leteszem magam mellé a kis párkányra és azon támasztom meg a kezem, érdeklődő pillantásom pedig visszavezetem a nőre, a kérdés pedig könnyedén bucskázik át az ajkaimon, mégis mit tehetek meg érte…
Amit mondd azonban, nem éppen az, amire számítottam. Néma döbbenet ül ki arcomra, titkolni sem tudnám, ha akarnám, hogy meglep, amit hallok, így közbevágni sem tudok semmit, egyszerűen hagyom, egy szuszra végig mondja, amit akar… s bár ő megteszi én még mindig valahol a legelején közölt információ feldolgozásánál járok.
- Gratulálok – köszörülöm meg torkom elsősorban, s ahogy elmémet is megragadja a további részletek, úgy ráncolom össze a szemöldököm. – Korábban te is bába voltál – nem kérdezem, kijelentem. – A vérfarkasoknak is segítettél korábban már világra hozni gyermeket, igaz? – ez inkább már kérdés. Amíg nekem csak az emberek terén van tapasztalatom, addig neki saját faján belül annál inkább. És hogy ez miért fontos?
- A gyorsabb regenerációval rendelkezők nem tudják megtartani a gyermeküket? Volt már erre korábban is példa? – továbbra sem tapintatlan szeretnék lenni, de amit kér, az nem úgy megy, ahogy ő azt most elgondolta: bejön ide, elmondja mit szeretne én pedig minden szó nélkül csak rábólintok… Ez, főleg abban, amit kér, azért jóval többrétűbb, meggondolatlanul pedig nem kívánok rábólintani.
- Ami a teljes titoktartást illeti – egy mélyebb levegőt veszek, akaratlanul is kihúzom magam. – Több okból kifolyólag sem tudom teljesíteni. Egyrészt nem hajtok úgy végre varázslatot egy falkatagon sem, hogy erről Jacknek nem szólnék – nem csak vele szemben, bárkivel, noha külön ez sosem volt kiemelve, de számomra és számára is ez a természetes. Okkal akar tudni mindent a sajátjairól. – Másrészt, mint tudod, minden lépésem követi, tudja mikor, kivel találkozom, talán még azt is, hogy mit beszélek másokkal. És tudja, hogy itt vagy – körmöm hegyével kocogtatom meg a telefonom hátlapját, hazudni nem fogok sem neki, sem a férfinak. – Harmadrészt egy ilyen kérést te sem tudsz te sem titokban tartani, nem ennyi időn keresztül, amennyit kérsz – tekintetét végig állom, hangom nyugodt. Sejtem nem teljesen ezt várta tőlem, megfogalmazásából pedig kihallom Jack nem tudja, hogy felkeresett.
- Mindennek ellenére, szívesen segítek neked, ez is a dolgom, Kaz, de az elém tártakon kívül sokkal több információra van szükségem, hogy egyáltalán biztonsággal tudjam állítani, segíthet a varázslat nektek. Ebben neked van több tapasztalatod és szükségem lesz a segítségedre, hogy segíthessek nektek – nem fogok elzárkózni attól segítsek, sem megtagadni tőle a kérését, akkor, ha én is jogosnak vélem, amit kér. De azt is látnia kell, lélektársa tudni fog erről, hiszen rajtam keresztül már kereste.
Felhúzni magam az elkezdett gondolaton nincs időm, mire teljesen belelovallnám magam – mert tudom, ha valamit meg nem mondanék el, amiről tudom, hogy tudja, akkor meg ő harapná le a fejem – a nő már lent is jár én pedig elé sietek a pince előterébe, ahol még tágasabb a tér és kevesebb könyvvel megpakolt doboz került a földre is.
Ajkaim enyhén elnyitom humoros megjegyzésén, szemöldököm is kissé összehúzom hozzá. – Aggódnom kellene? – Kaz mindig is az a vérfarkas volt, akin sosem tudtam igazán kiigazodni. A magam részéről mindig is kedveltem, ez akkor sem változott, amikor elment, sem, amikor hazajött. A körülmények azok más, de mivel sem ő, sem más nem kérte ki erről a véleményem, így azt okosan magamban tartom.
- Ahogy csak jólesik – mosolygok rá barátságosan, telefonom pedig ebben a pillanatban rezzen meg farzsebemben. Mivel folyamatos készenlétben vagyok, így beszélgessek akárkivel is, mindig ránézek a készülékre, ha üzenet érkezését jelzi…
Komolyan?
- Egy pillanat türelmed kérném – nem tiszteletlen kívánok vele szemben lenni, de mint már említettem vannak egyesek, akik mindent tudnak és tudni kívánnak. Azonnal.
Amit mondd azonban, nem éppen az, amire számítottam. Néma döbbenet ül ki arcomra, titkolni sem tudnám, ha akarnám, hogy meglep, amit hallok, így közbevágni sem tudok semmit, egyszerűen hagyom, egy szuszra végig mondja, amit akar… s bár ő megteszi én még mindig valahol a legelején közölt információ feldolgozásánál járok.
- Gratulálok – köszörülöm meg torkom elsősorban, s ahogy elmémet is megragadja a további részletek, úgy ráncolom össze a szemöldököm. – Korábban te is bába voltál – nem kérdezem, kijelentem. – A vérfarkasoknak is segítettél korábban már világra hozni gyermeket, igaz? – ez inkább már kérdés. Amíg nekem csak az emberek terén van tapasztalatom, addig neki saját faján belül annál inkább. És hogy ez miért fontos?
- A gyorsabb regenerációval rendelkezők nem tudják megtartani a gyermeküket? Volt már erre korábban is példa? – továbbra sem tapintatlan szeretnék lenni, de amit kér, az nem úgy megy, ahogy ő azt most elgondolta: bejön ide, elmondja mit szeretne én pedig minden szó nélkül csak rábólintok… Ez, főleg abban, amit kér, azért jóval többrétűbb, meggondolatlanul pedig nem kívánok rábólintani.
- Ami a teljes titoktartást illeti – egy mélyebb levegőt veszek, akaratlanul is kihúzom magam. – Több okból kifolyólag sem tudom teljesíteni. Egyrészt nem hajtok úgy végre varázslatot egy falkatagon sem, hogy erről Jacknek nem szólnék – nem csak vele szemben, bárkivel, noha külön ez sosem volt kiemelve, de számomra és számára is ez a természetes. Okkal akar tudni mindent a sajátjairól. – Másrészt, mint tudod, minden lépésem követi, tudja mikor, kivel találkozom, talán még azt is, hogy mit beszélek másokkal. És tudja, hogy itt vagy – körmöm hegyével kocogtatom meg a telefonom hátlapját, hazudni nem fogok sem neki, sem a férfinak. – Harmadrészt egy ilyen kérést te sem tudsz te sem titokban tartani, nem ennyi időn keresztül, amennyit kérsz – tekintetét végig állom, hangom nyugodt. Sejtem nem teljesen ezt várta tőlem, megfogalmazásából pedig kihallom Jack nem tudja, hogy felkeresett.
- Mindennek ellenére, szívesen segítek neked, ez is a dolgom, Kaz, de az elém tártakon kívül sokkal több információra van szükségem, hogy egyáltalán biztonsággal tudjam állítani, segíthet a varázslat nektek. Ebben neked van több tapasztalatod és szükségem lesz a segítségedre, hogy segíthessek nektek – nem fogok elzárkózni attól segítsek, sem megtagadni tőle a kérését, akkor, ha én is jogosnak vélem, amit kér. De azt is látnia kell, lélektársa tudni fog erről, hiszen rajtam keresztül már kereste.
Jack Compton and Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
- Neked nem. - vonom meg a vállamat a kérdésére válaszul. Nem vagyok vele ellenséges, de különösen barátkozó sem, nem csajos csevegésre jöttem, hát nem érzem szükségét.
Ahogy elfordul a telefonnal, s pötyögni kezd rajta, felszalad a szemöldököm. Nem nyúlok érte, nem nézek bele közelebb orientálódva, de a kérdésemet azért felteszem.
- Csak nem Jacob? - teszem fel a kérdést, ami költőinek is tekinthető. Nem tudom, de sejteni vélem, hogy érkezésem híre elterjedt, mint a futótűz, innentől kezdve pedig akkor lennék meglepve, hogyha az, kinek oldalbordája vagyok máris kérdőre vonná, hogy nem jelentett rólam már abban a pillanatban, amikor beléptem.
Egy ühümm a reakcióm a gratulálására. Nem azért jöttem, hogy a nyakamba boruljon és örömködjön, tehát a gratulációja is hidegen hagy, pláne mert egy ilyen hírhez gratulálni nekem csak annyit jelent, hogy gratulált ahhoz, hogy lefeküdtem a társammal. Az meg nem ennek a tárgya, pláne hogy akaratlanul is eszembe jut, hogy ezt őkisasszonysága is megtette, éppenséggel pont azelőtt, hogy az említett terhesség tárgya megfogant, szóval.. nem. Inkább nem mondok rá egy ühümmnél többet mást, jobb ez mindkettőnknek így.
- Igen, segítettem. Élve és holtan is. - reagálok szűkszavúan. A kérdése professzionális voltára még elismerőn hümmenthetnék is, hogyha nem idegesítene fel vele a magas C-re. - Ahhoz, hogy teljesítsd a falka egy nőstényének a kérését, mely tulajdonképpen a falkavezér saját vérének biztonságát szolgálná kimutatásokat kellett volna hozzak a nőstényeinkről? Milyen régről? 50 év, 100, 200 vagy több? - tekintetem színeibe beleörvénylik a bestia felemás szemszíne, s eszem ágában sincs elrejteni. - Volt rá precedens. - hagyom rá végül, nem mondva többet, mert nem akarok se hazudni neki, se igazat mondani. Valójában nem készültem statisztikával, de a legutolsó vetélésem után átnéztem az iratokat. Emlékeim vannak hát róla, de azt nem kötöm az orrára, hogy magam sem esküszöm száz százalékig arra, hogy reálisak is.
- Tudom, hogy tudja. Éppen ezért nem kell szólj neki. A titoktartási kérelmem pedig a konkrét varázslatra vonatkozott, nem arra, hogy azt is tagadd le, hogy bármit elvégeztél.
Tudnék ajánlatot tenni arra, hogy milyen varázslatról is lehetne szó, de egyelőre nem merülök bele. Ismerem elméleti szinten - nagyjából, de nem pontosan - a varázslataikat, kutattam utánuk addig is, míg nem voltam a városban, épp ahogyan a druidákéi után is. Ezzel kapcsolatosan pedig muszáj vagyok megjegyezni mér egy apróságot.
- Tudod, hogy milyen érzésekkel viseltetik a druidák iránt. Ha jól tudom, a kis barátod elég magas szintű, bizonyára nem okozna neki gondot elvégezni a varázslatot kérdezősködés nélkül is, ha kellően odahatnék neki. Vajon mit szólna az alfánk, hogyha megtudná, hogy azért kellett egy druida kezei közé adjam a magzatát, mert te nem voltál hajlandó segíteni nekem?
Nem fenyegetőzök. Nem mondom, hogy Jack biztosan letépné a zöldség fejét, hogyha kiderülne az igazság. De tudnám úgy csavarni a szálakat, hogy ez legyen a vége és ezt a magam finom, nőies módján nem szégyelltem odakínálni Nashynak se az imént.
Az, hogy a végére odateszi, hogy szívesen segít öröm az ürömben. Majdnem kiszalad a számon egy persze egy lófasszal kísérve, de moderálom magam.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Mennyi vérre és időre lenne szükséged ahhoz, hogy kivitelezd a varázslatsorozatot?
Ahogy elfordul a telefonnal, s pötyögni kezd rajta, felszalad a szemöldököm. Nem nyúlok érte, nem nézek bele közelebb orientálódva, de a kérdésemet azért felteszem.
- Csak nem Jacob? - teszem fel a kérdést, ami költőinek is tekinthető. Nem tudom, de sejteni vélem, hogy érkezésem híre elterjedt, mint a futótűz, innentől kezdve pedig akkor lennék meglepve, hogyha az, kinek oldalbordája vagyok máris kérdőre vonná, hogy nem jelentett rólam már abban a pillanatban, amikor beléptem.
Egy ühümm a reakcióm a gratulálására. Nem azért jöttem, hogy a nyakamba boruljon és örömködjön, tehát a gratulációja is hidegen hagy, pláne mert egy ilyen hírhez gratulálni nekem csak annyit jelent, hogy gratulált ahhoz, hogy lefeküdtem a társammal. Az meg nem ennek a tárgya, pláne hogy akaratlanul is eszembe jut, hogy ezt őkisasszonysága is megtette, éppenséggel pont azelőtt, hogy az említett terhesség tárgya megfogant, szóval.. nem. Inkább nem mondok rá egy ühümmnél többet mást, jobb ez mindkettőnknek így.
- Igen, segítettem. Élve és holtan is. - reagálok szűkszavúan. A kérdése professzionális voltára még elismerőn hümmenthetnék is, hogyha nem idegesítene fel vele a magas C-re. - Ahhoz, hogy teljesítsd a falka egy nőstényének a kérését, mely tulajdonképpen a falkavezér saját vérének biztonságát szolgálná kimutatásokat kellett volna hozzak a nőstényeinkről? Milyen régről? 50 év, 100, 200 vagy több? - tekintetem színeibe beleörvénylik a bestia felemás szemszíne, s eszem ágában sincs elrejteni. - Volt rá precedens. - hagyom rá végül, nem mondva többet, mert nem akarok se hazudni neki, se igazat mondani. Valójában nem készültem statisztikával, de a legutolsó vetélésem után átnéztem az iratokat. Emlékeim vannak hát róla, de azt nem kötöm az orrára, hogy magam sem esküszöm száz százalékig arra, hogy reálisak is.
- Tudom, hogy tudja. Éppen ezért nem kell szólj neki. A titoktartási kérelmem pedig a konkrét varázslatra vonatkozott, nem arra, hogy azt is tagadd le, hogy bármit elvégeztél.
Tudnék ajánlatot tenni arra, hogy milyen varázslatról is lehetne szó, de egyelőre nem merülök bele. Ismerem elméleti szinten - nagyjából, de nem pontosan - a varázslataikat, kutattam utánuk addig is, míg nem voltam a városban, épp ahogyan a druidákéi után is. Ezzel kapcsolatosan pedig muszáj vagyok megjegyezni mér egy apróságot.
- Tudod, hogy milyen érzésekkel viseltetik a druidák iránt. Ha jól tudom, a kis barátod elég magas szintű, bizonyára nem okozna neki gondot elvégezni a varázslatot kérdezősködés nélkül is, ha kellően odahatnék neki. Vajon mit szólna az alfánk, hogyha megtudná, hogy azért kellett egy druida kezei közé adjam a magzatát, mert te nem voltál hajlandó segíteni nekem?
Nem fenyegetőzök. Nem mondom, hogy Jack biztosan letépné a zöldség fejét, hogyha kiderülne az igazság. De tudnám úgy csavarni a szálakat, hogy ez legyen a vége és ezt a magam finom, nőies módján nem szégyelltem odakínálni Nashynak se az imént.
Az, hogy a végére odateszi, hogy szívesen segít öröm az ürömben. Majdnem kiszalad a számon egy persze egy lófasszal kísérve, de moderálom magam.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Mennyi vérre és időre lenne szükséged ahhoz, hogy kivitelezd a varázslatsorozatot?
Silence
is the most powerful
scream.
Jack Compton and Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
Az aggodalom szikrája nem huny ki lelkemben válaszát meghallva. Szemöldököm vonásai lágy ráncokat képeznek orrnyergem felett, de ennél többet nem szólok. Amúgy sem tehetném meg a telefonom rezgése megszakít ebben és amint meglátom ki keres és mi is az üzenet, néhány másodperc erejéig foglalkoznék inkább ezzel. Kérdésére csak zöldjeim vonom rá, a pötyögést mégsem hagyom abba – milyen jó, ha gyakorlott már az ember, nem? Furcsa ezen a néven hallani a férfit, akkor is ha tisztában vagyok azzal ők ketten a születésin hívják egymást.
- De – felelem kurtán, hazudni nincs okom, de minekután arra nem kérdez rá, hogy mit szeretne, többet nem mondok. A velem szemben álló nő nem ostoba, vélhetőleg sejti mi folyik itt. Mindketten, ami azt jelenti, épp csak engem felejtettek el tájékoztatni, aki az egész közé kezd kerülni…
Csupa móka és kacagás egy falka boszorkány élete.
De hát, ahogy mondani szokták úgy szép az élet, ha zajlik – csak örülnék, ha néha, csak néha lenne bármi fogalmam arról, ami körülöttem zajlik. Na sebaj, lépjünk tovább, úgyis amit megoszt, jobban leköti minden figyelmem.
Előbb csak aprót bólintok arra, hogy tapasztalata van, ami jó, mert nekem meg információra van szükség, amit nem is vagyok rest feltenni… Felcsattanása mégis váratlanul ér. Szemöldököm homlokom közepére ugrik, ugyanis nem érzem semmilyen színen sem, jogos lenne ez a fajta hangvétel jelen pillanatban velem szemben. De hát, farkaséknál ilyenen már fenn sem akadok. Íriszei változása akár fenyegetően is hathatna rám, különös oknál fogva ezúttal is megőrzőm a hidegvérem – tudja a fene, honnan van ilyenkor ez a fene nagy bátorságom.
- Pontosan azért, mert a saját vérének biztonságát szolgálja. Neked több a tapasztalatod a fajtádban ezen a téren, mint nekem, jobban ismered képességeitek milyen hatással van a fejlődő magzatra. A tudás a te kezedben van elsősorban, amely segítségével el tudunk indulni azon, miként biztosítsuk gyermeketek épségét. Kereshetek erre információt magam is, de azzal úgy vélem értékes időtöket vesztegetném csak – hangom továbbra is nyugodt, ám nem tárgyilagos és korán sem rideg. De szeretném, ha tisztán látná miért is vagyok kíváncsi. Ha volt is erre precedens a múltban, abba Claudett vagy nem avatott be, vagy az ő feljegyzései között kell meglennie, de mint említettem: arra időre lenne szükségem, a nő pedig láthatja nem fogok fejest ugorni bizonytalanul egy olyan helyzetbe, ahol bármilyen élet kockáztatva lenne. Pontosan azért, amit említett: az Alfa vére.
- Jól tudod, hogy ez nem így működik. Nem így működött az előző Falkavezér és az ő boszorkányai ideje alatt, ahogy most sem. Nem fogok hazudni és nem csak azért, mert könnyűszerrel kiszagoljátok – rázom meg a fejem. Ne kérjen olyat tőlem, amellyel az eskümet szegném meg, amit kimondatlanul is megtettem, amikor a rangomba avattak. És amit kér az nem egy olyan helyzet, amely csak rá van hatással. – De természetesen megvárom, amíg te tisztázod le vele – mert tudni fog arról, ami itt történik és amúgy is. Hogy kívánná eltitkolni, hogy kvázi egy-másfél héten keresztül folyamatosan infúzióra van kötve? Be kell látnia, ezt eltitkolni nem fogja tudni – főként, ha megkérdezi, miért is nincs erőm egyetlen varázslat végrehajtására, már ott bukott az egész helyzet.
A fenyegetésnek is beillő eszmefuttatására újra a magasba dobom a szemöldököm.
- Bizonyára nem – hagyom rá, mennyire esne nehezére elvégezni, amint mocskos módon próbál játszani. Reakcióját egyébként nem értem, miért ilyen ellenséges és visszautasító. Kapufára lőtt azzal, hogy Heinet próbálja ellenem használni. Nem viseltetek az ügy iránt jó szívvel – aljas, minden vonatkozásában – mindazonáltal ígéretet tettem arra, az iránta érzettek nem fogják befolyásolni munkám és kötelességem a falka irányába. Így hát reakció nélkül marad, még csak a kérdés is. Rossz lóra tett, ha azt hitte felveszem eme kesztyűt.
Fújtatva sóhajtom el magam, mielőtt újabb válaszra adnám a fejem.
- Több információra van szükségem, tőled, hogy erre válaszolni tudjak. Nem foglak veszélyeztetni sem téged, sem pedig a gyermeked épségét, amennyiben módom van rá. Ezért kérdeztem, van-e összefüggés a képességetek és a vetélések között, ha igen, volt-e már rá példa, hogy boszorkány, vagy akár druida ekként segített rajtuk. Több évszázada vagytok szövetségben velünk és ha segítettünk ilyen formában is nektek, az mindannyiunk dolgát megkönnyíti. Nem elutasítalak Kaz, csak szeretnék minden oldalról biztosra menni – kényes a téma, pontosan jól tudom, ahogy azt is, nehezen viselte gyermekei halálát – de ki ne tette volna? Ha nem akarna biztosra menni ő is, nem itt lenne most. Türelmem felé egyelőre úgy tűnik kifogyhatatlan, de továbbra sem fogok beleugrani egy ilyen helyzetbe anélkül, hogy ne mennék biztosra, hogy sem neki, sem pedig a magzatnak nem fogunk ártani ezzel.
- De – felelem kurtán, hazudni nincs okom, de minekután arra nem kérdez rá, hogy mit szeretne, többet nem mondok. A velem szemben álló nő nem ostoba, vélhetőleg sejti mi folyik itt. Mindketten, ami azt jelenti, épp csak engem felejtettek el tájékoztatni, aki az egész közé kezd kerülni…
Csupa móka és kacagás egy falka boszorkány élete.
De hát, ahogy mondani szokták úgy szép az élet, ha zajlik – csak örülnék, ha néha, csak néha lenne bármi fogalmam arról, ami körülöttem zajlik. Na sebaj, lépjünk tovább, úgyis amit megoszt, jobban leköti minden figyelmem.
Előbb csak aprót bólintok arra, hogy tapasztalata van, ami jó, mert nekem meg információra van szükség, amit nem is vagyok rest feltenni… Felcsattanása mégis váratlanul ér. Szemöldököm homlokom közepére ugrik, ugyanis nem érzem semmilyen színen sem, jogos lenne ez a fajta hangvétel jelen pillanatban velem szemben. De hát, farkaséknál ilyenen már fenn sem akadok. Íriszei változása akár fenyegetően is hathatna rám, különös oknál fogva ezúttal is megőrzőm a hidegvérem – tudja a fene, honnan van ilyenkor ez a fene nagy bátorságom.
- Pontosan azért, mert a saját vérének biztonságát szolgálja. Neked több a tapasztalatod a fajtádban ezen a téren, mint nekem, jobban ismered képességeitek milyen hatással van a fejlődő magzatra. A tudás a te kezedben van elsősorban, amely segítségével el tudunk indulni azon, miként biztosítsuk gyermeketek épségét. Kereshetek erre információt magam is, de azzal úgy vélem értékes időtöket vesztegetném csak – hangom továbbra is nyugodt, ám nem tárgyilagos és korán sem rideg. De szeretném, ha tisztán látná miért is vagyok kíváncsi. Ha volt is erre precedens a múltban, abba Claudett vagy nem avatott be, vagy az ő feljegyzései között kell meglennie, de mint említettem: arra időre lenne szükségem, a nő pedig láthatja nem fogok fejest ugorni bizonytalanul egy olyan helyzetbe, ahol bármilyen élet kockáztatva lenne. Pontosan azért, amit említett: az Alfa vére.
- Jól tudod, hogy ez nem így működik. Nem így működött az előző Falkavezér és az ő boszorkányai ideje alatt, ahogy most sem. Nem fogok hazudni és nem csak azért, mert könnyűszerrel kiszagoljátok – rázom meg a fejem. Ne kérjen olyat tőlem, amellyel az eskümet szegném meg, amit kimondatlanul is megtettem, amikor a rangomba avattak. És amit kér az nem egy olyan helyzet, amely csak rá van hatással. – De természetesen megvárom, amíg te tisztázod le vele – mert tudni fog arról, ami itt történik és amúgy is. Hogy kívánná eltitkolni, hogy kvázi egy-másfél héten keresztül folyamatosan infúzióra van kötve? Be kell látnia, ezt eltitkolni nem fogja tudni – főként, ha megkérdezi, miért is nincs erőm egyetlen varázslat végrehajtására, már ott bukott az egész helyzet.
A fenyegetésnek is beillő eszmefuttatására újra a magasba dobom a szemöldököm.
- Bizonyára nem – hagyom rá, mennyire esne nehezére elvégezni, amint mocskos módon próbál játszani. Reakcióját egyébként nem értem, miért ilyen ellenséges és visszautasító. Kapufára lőtt azzal, hogy Heinet próbálja ellenem használni. Nem viseltetek az ügy iránt jó szívvel – aljas, minden vonatkozásában – mindazonáltal ígéretet tettem arra, az iránta érzettek nem fogják befolyásolni munkám és kötelességem a falka irányába. Így hát reakció nélkül marad, még csak a kérdés is. Rossz lóra tett, ha azt hitte felveszem eme kesztyűt.
Fújtatva sóhajtom el magam, mielőtt újabb válaszra adnám a fejem.
- Több információra van szükségem, tőled, hogy erre válaszolni tudjak. Nem foglak veszélyeztetni sem téged, sem pedig a gyermeked épségét, amennyiben módom van rá. Ezért kérdeztem, van-e összefüggés a képességetek és a vetélések között, ha igen, volt-e már rá példa, hogy boszorkány, vagy akár druida ekként segített rajtuk. Több évszázada vagytok szövetségben velünk és ha segítettünk ilyen formában is nektek, az mindannyiunk dolgát megkönnyíti. Nem elutasítalak Kaz, csak szeretnék minden oldalról biztosra menni – kényes a téma, pontosan jól tudom, ahogy azt is, nehezen viselte gyermekei halálát – de ki ne tette volna? Ha nem akarna biztosra menni ő is, nem itt lenne most. Türelmem felé egyelőre úgy tűnik kifogyhatatlan, de továbbra sem fogok beleugrani egy ilyen helyzetbe anélkül, hogy ne mennék biztosra, hogy sem neki, sem pedig a magzatnak nem fogunk ártani ezzel.
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
- Milyen jó, hogy nélküle még fingani sem lehet ebben a kurva városban. - szalad ki a számon anélkül, hogy meggondolnám előre mily módon kellene disztingváljak. Nem hangoskodom, de nyilvánvaló, hogy a vájtfülűek is hallják odakint, amire egy jeles vállvonás is becsúszik, mely a Nashotával folytatott társalgás színpadára nem fér, így megint csak megkérdőjelezi a véselkedésem normalitását, de annyi baj legyen. Elvileg van mire fogjam a szeszélyességet, de nem akarom, mert a magam részéről köszönöm, de nem szeszélyesnek, hanem teljesen hideg fejűnek és logikusnak érzem magam. Más kérdés, hogy a látszat enyhén szólva görbe tükröt mutat.
- Nyilvánvalóan azért jöttem hozzád egy konkrét kéréssel, mert pontos tudomásom van arról, hogy mire mi hat és hogyan. Azzal is értékes időt vesztünk, hogyha beszámolok neked minden apró-cseprő morzsáról. Egyszerűbb lenne, hogyha inkább megbíznál a szaktudásomban és maradnál a kaptafádnál, ami nyilvánvalóan a varázslás, nem igaz? - vonom fel a szemöldököm, s emígy mérem végig tetőtől talpig. Szám íze megkeseredik, a vér füleimben erőteljesebben pulzál és dobol, de egyelőre csak a szemszínembe türemkedik elő a bestia, s annak haragja. Vagyis az én haragom. Mert a dög foga nem fűlik a varázslathoz, még tiltakozna is, ha osztottam volna neki lapot. De jelenleg ő az, akinek a legkevésbé van szavazati joga.
Megdöbbentő, hogy milyen higgadtan és felnőttként kezeli a helyzetet. Az, hogy szájalni mer velem a maga módján piros pontot érdemel, de most nem vagyok abban a hangulatban, hogy örvendezzem a szembeszegülésének. Elnyomok egy kelletlen sóhajt, midőn futólag az órámra pillantottam. Értékes másodperceket vesztegetünk a szócsépléssel, hisz én magam is tudom, hogy az üzengető nemcsak az időjárásról érdeklődött. Annyira meg nem nagy város ez, hogyha a másik végében lenne akkor is akár órákig eltartson, míg ideér. Pláne, hogy tuti nincs a másik felén.
- Örömmel hallom. Akkor ezt le is húzhatjuk aggodalmaid listájáról. Majd elviszem a balhét a hátamon. - vonom meg a vállamat. Már épp megkönnyebbülnék, amikor nyakaskodik tovább, hát gondolkodás nélkül rántom elő kedélyes fenyegetésemet, mint kalapból a nyulat. Nem, mintha mennék vele bármire is. Hogy a fene vigye el!
- Atlantában nem volt rá példa. Olyan városokban, ahol megengedőbbek a druidák beavatkozásával szemben volt már rá precedens. - "de nem bizonyított, hogy annak hatására maradt meg a magzat vagy egyébként is megtörtént volna" - tenném még hozzá, ám nem teszem. Neki is tudnia kell, hogy nincs válasz a kérdésére, konkrét semmiképp. Hiszen ez olyasfajta mi lehetett volna ha-kat feszeget, melyeket csak a teremtő tudna kibogozni, hiszen ő rója ránk a terheit. Már legalábbis annak szemében, aki hisz benne. Én magam nem vagyok istenfélő, így nem gondolok konkrétan vele.
- De. Elutasítottál. Akadékoskodsz és húzod az időt. A kérdés már csak az, hogy mi erre a valódi okod.
Beszéd közben felemelkedek ültemből, s megindulok lassú, kimért léptekkel Nashy felé. Oly módon közelítek, mint amikor vadat cserkészek be, s az utolsó lépéseknél kihasználva gyorsaságomat és ezen előnyömet vele szemben egyszerűen megpróbálom kikapni a kezéből a telefont, vagy ha eltette valahová, akkor módot találni arra, hogy onnan magamévá tegyem. Ha pedig ez sikerül, akkor egy laza mozdulattal baszom falhoz a készüléket lehetőleg olyan erővel, hogy azon minimum végigfusson egy rianás.
- Akkor is ilyen rohadtul szem előtt tartanád az érdekeit, hogyha nem dugott volna meg téged is aznap, amikor ez a gyerek fogant? - váltok témát - nesze nekünk hangulatingadozás és szeszélyesség - hirtelen. Hangom nem emelem meg, de nem is tágítok a boszorkány közeléből, leheletemmel a minimális távolságba karcolom azt, hogy jelenleg milyen szinten kívánom a pokolba őt is és a világot is. Mert rettegek. Rettegek attól, hogy megint nem tudom megvédeni saját magamtól a magzatot. Erre ő mit csinál? Baszik. Nekem. Segíteni. És a rettegést szégyen lenne kimutassam, hát átformálom emésztő haraggá. Abban úgyis sokkal jobb vagyok.
- Nyilvánvalóan azért jöttem hozzád egy konkrét kéréssel, mert pontos tudomásom van arról, hogy mire mi hat és hogyan. Azzal is értékes időt vesztünk, hogyha beszámolok neked minden apró-cseprő morzsáról. Egyszerűbb lenne, hogyha inkább megbíznál a szaktudásomban és maradnál a kaptafádnál, ami nyilvánvalóan a varázslás, nem igaz? - vonom fel a szemöldököm, s emígy mérem végig tetőtől talpig. Szám íze megkeseredik, a vér füleimben erőteljesebben pulzál és dobol, de egyelőre csak a szemszínembe türemkedik elő a bestia, s annak haragja. Vagyis az én haragom. Mert a dög foga nem fűlik a varázslathoz, még tiltakozna is, ha osztottam volna neki lapot. De jelenleg ő az, akinek a legkevésbé van szavazati joga.
Megdöbbentő, hogy milyen higgadtan és felnőttként kezeli a helyzetet. Az, hogy szájalni mer velem a maga módján piros pontot érdemel, de most nem vagyok abban a hangulatban, hogy örvendezzem a szembeszegülésének. Elnyomok egy kelletlen sóhajt, midőn futólag az órámra pillantottam. Értékes másodperceket vesztegetünk a szócsépléssel, hisz én magam is tudom, hogy az üzengető nemcsak az időjárásról érdeklődött. Annyira meg nem nagy város ez, hogyha a másik végében lenne akkor is akár órákig eltartson, míg ideér. Pláne, hogy tuti nincs a másik felén.
- Örömmel hallom. Akkor ezt le is húzhatjuk aggodalmaid listájáról. Majd elviszem a balhét a hátamon. - vonom meg a vállamat. Már épp megkönnyebbülnék, amikor nyakaskodik tovább, hát gondolkodás nélkül rántom elő kedélyes fenyegetésemet, mint kalapból a nyulat. Nem, mintha mennék vele bármire is. Hogy a fene vigye el!
- Atlantában nem volt rá példa. Olyan városokban, ahol megengedőbbek a druidák beavatkozásával szemben volt már rá precedens. - "de nem bizonyított, hogy annak hatására maradt meg a magzat vagy egyébként is megtörtént volna" - tenném még hozzá, ám nem teszem. Neki is tudnia kell, hogy nincs válasz a kérdésére, konkrét semmiképp. Hiszen ez olyasfajta mi lehetett volna ha-kat feszeget, melyeket csak a teremtő tudna kibogozni, hiszen ő rója ránk a terheit. Már legalábbis annak szemében, aki hisz benne. Én magam nem vagyok istenfélő, így nem gondolok konkrétan vele.
- De. Elutasítottál. Akadékoskodsz és húzod az időt. A kérdés már csak az, hogy mi erre a valódi okod.
Beszéd közben felemelkedek ültemből, s megindulok lassú, kimért léptekkel Nashy felé. Oly módon közelítek, mint amikor vadat cserkészek be, s az utolsó lépéseknél kihasználva gyorsaságomat és ezen előnyömet vele szemben egyszerűen megpróbálom kikapni a kezéből a telefont, vagy ha eltette valahová, akkor módot találni arra, hogy onnan magamévá tegyem. Ha pedig ez sikerül, akkor egy laza mozdulattal baszom falhoz a készüléket lehetőleg olyan erővel, hogy azon minimum végigfusson egy rianás.
- Akkor is ilyen rohadtul szem előtt tartanád az érdekeit, hogyha nem dugott volna meg téged is aznap, amikor ez a gyerek fogant? - váltok témát - nesze nekünk hangulatingadozás és szeszélyesség - hirtelen. Hangom nem emelem meg, de nem is tágítok a boszorkány közeléből, leheletemmel a minimális távolságba karcolom azt, hogy jelenleg milyen szinten kívánom a pokolba őt is és a világot is. Mert rettegek. Rettegek attól, hogy megint nem tudom megvédeni saját magamtól a magzatot. Erre ő mit csinál? Baszik. Nekem. Segíteni. És a rettegést szégyen lenne kimutassam, hát átformálom emésztő haraggá. Abban úgyis sokkal jobb vagyok.
Silence
is the most powerful
scream.
Jack Compton and Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
Fejem enyhén döntöm csak félre, apró biccentés gyanánt és még ajkaim is lebiggyesztve húzom el, ezzel is igazat adva szavainak. Vele ellentétben engem ez már nem lep meg, mondhatnánk azt is, hogy az elmúlt száz évem ennek a jegyében telt, ha kérdeznék az összes gyomorkorgásom fel tudnák idézni a rám vigyázók, ha ez lenne a feladatuk, ilyen szinten górcső alatt vagyok. Ezzel a társaságomat szenvedő is tökéletesen tisztában volt, amikor felkeresett.
- Az értékes időre való tekintettel elmondanád kérlek, milyen mellékhatásai lehetnek rád és/vagy a gyermekre nézve a varázslatnak? Használjuk rajtatok a műtétek alatt, de tovább aligha. Jelen pillanatban pedig több napon keresztül tartó folyamatos alkalmazásról van szó. Bocsátsd meg nekem, amiért aggaszt a módszer alkalmazása – eszem ágában sincs megkérdőjelezni a szaktudását, a magam részére kérek fejtágítást és remélem ezt ő is belátja. Ez nem csak az egyszerű bizalomról szól, minden vérfarkason elvégzett varázslatért Jacknek felelek és ha szembe állít ama kérdéssel honnan tudtam a varázslat teljes mértékben biztonságos, szeretnék, ha erre tudnék bővebb magyarázatot is adni.
Azon túl, hogy lélektársa szavaiban vakon bíztam. Megtenném, bármikor a nő kezébe helyezném az életem, mérjen végig akárhogyan, jelenjen meg íriszében bármennyire is bestiájának tekintete. Nem ő lenne az első, aki eme arcát mutatja meg nekem és ez még édeskevés lesz, hogy meghátráljak a témával kapcsolatban.
- Erre nincs szükség – hárítom el ama kegyesnek sem ható felajánlását, hogy elviszi a balhét. Mindketten pontosan tudjuk, hogy nem fogok ellent menni annak, ami a minimum elvárás a rangomban. Akadékoskodása mégis szöget üt fejemben, hangot azonban nem adok ennek. Amúgy sem tudnék, hisz minden igyekezetemmel azon vagyok visszaszuszakoljam magamba olcsó játékának rám gyakorolt hatását és megőrizzem hidegvéremet. Nem, ebbe nem fogok belemenni.
Néhány sűrű pislogással karöltve vonom összébb szemöldököm, végre haladunk is valamerre, hajlandó érdemi választ adni – és ha már értékes percekről van szó, ha együttműködőbb lenne, akkor ezen már rég átestünk volna. – És olyan helyeken, ahol kovenekkel lépett szövetségre a falka? Csak a regenerációban kiemelkedő vérfarkasokon alkalmazták? A vetélés az ilyen képességgel rendelkezők körében milyen gyakori? – a kérdéseim számtalanok, mert azért lássuk be, a druidákban bízni balgaság lenne, amíg a vérfarkasokról van szó. Kinézem belőlük, hogy csak kihasználni kívánták volna az alkalmat – de azt is, ha tényleg segíteni próbáltak. Ám ha így van, erről miért nem hallottunk még? Miért nem alkalmazta más? Új eljárás lenne? – Hol volt erre példa? – Delia kapcsolati hálója az egész országra kiterjedt, pillanatokon belül tud nekem egy telefonszámot adni, akinél az eljárással kapcsolatban utána tudok járni…
Kaz mégis úgy gondolja, hogy egy ilyen jellegű kérésbe anélkül mennék bele, hogy jobban utánajárnék a tényeknek. Ahha, én akadékoskodok – részben – és húzom az időt.
- Valójában… - kezdek bele, de esélyem sincs, hogy végig mondjam, amit szeretnék, mert már előttem is terem. Egyébként is majd bő tíz centiméter van közöttünk, de így, hogy még magassarkút is visel, jóval könnyebben tud fülém kerekedni… De tényleg, ez miért mániájuk? Nem érzik így is elég tisztán, kvázi mindent, ami végbemegy a szervezetemben? Persze, persze, a dominancia jele és lássa kivel van dolga, hiába a tenyeremmel támaszkodom a telefonra, amint érzékelem azt szeretné, szabadon adom át neki, sőt már nyitom is ajkaim, felajánljam feloldom számára, ugyanis rejtegetni valóm nincs és lassan el kell érnünk megbízzon bennem, mert szemlátomást valamiért nem teszi meg. Az el sem kezdett kimondatlan marad, amint a készülék az egyébként kevés szabad falfelülettel rendelkező pinceraktár egyik ilyen részének csattan.
Nagyszerű.
Pillantásom lassan emelem vissza a nőre a kérdésbe fogalmazott vád meglep. Nem is kicsit, tekintetemben ott lapul az, mit sem tudtam erről – az egészről, hogy őszinte legyek. Magyarázkodhatnék, de úgy vélem ez nem segítene rajta, ama kifogást a helyében én sem érteném meg, hogy nem tudtam akkor még arról, visszatért. De azért lelkem simogatja olyat próbálnak leverni rajtam, melyben csak félig vagyok bűnös, előmerészkedő haragom egy nagyobb légvétellel nyelem vissza. Szem előtt tartom, provokálni kíván eme csapdába pedig nem kívánok belesétálni.
Fejem és tekintetem emelem feljebb, lássa nem zavar a közelsége.
- Miért ágálsz ennyire azellen, hogy tudjon a kérésedről? Ha valóban kockázatmentes és biztonságos, ahogy állítod miért nem akarod, hogy tudjon róla? Jack nem az a fajta vérfarkas, aki nem tenne meg minden tőle telhetőt azért, hogy téged és a gyereketeket biztonságban tudja. Pillanatok alatt megszerveznénk neked a segítséget, amit kértél és amit nem utasítok vissza. De valamit nem mondasz el ezzel kapcsolatban Kaz. Az időnk értékes és robog előre, minél hamarabb tudunk dűlőre jutni, annál hamarabb tudunk neked segíteni - hangom megőrzi a nyugodtságot, még az orrával sem szagolhatja ki tartanék tőle, függetlenül attól a telefonomat használja dühének csillapítására. Nem ok nélkül keresett meg és nem hiszem, hogy ne számított volna arra ebbe nem fogom beavatni az Alfát, már csak azért is, mert fél másodperc alatt feltűnne neki mi történik és miért ne kerülnénk el a miért-nem-szóltál beszélgetést?
- Az értékes időre való tekintettel elmondanád kérlek, milyen mellékhatásai lehetnek rád és/vagy a gyermekre nézve a varázslatnak? Használjuk rajtatok a műtétek alatt, de tovább aligha. Jelen pillanatban pedig több napon keresztül tartó folyamatos alkalmazásról van szó. Bocsátsd meg nekem, amiért aggaszt a módszer alkalmazása – eszem ágában sincs megkérdőjelezni a szaktudását, a magam részére kérek fejtágítást és remélem ezt ő is belátja. Ez nem csak az egyszerű bizalomról szól, minden vérfarkason elvégzett varázslatért Jacknek felelek és ha szembe állít ama kérdéssel honnan tudtam a varázslat teljes mértékben biztonságos, szeretnék, ha erre tudnék bővebb magyarázatot is adni.
Azon túl, hogy lélektársa szavaiban vakon bíztam. Megtenném, bármikor a nő kezébe helyezném az életem, mérjen végig akárhogyan, jelenjen meg íriszében bármennyire is bestiájának tekintete. Nem ő lenne az első, aki eme arcát mutatja meg nekem és ez még édeskevés lesz, hogy meghátráljak a témával kapcsolatban.
- Erre nincs szükség – hárítom el ama kegyesnek sem ható felajánlását, hogy elviszi a balhét. Mindketten pontosan tudjuk, hogy nem fogok ellent menni annak, ami a minimum elvárás a rangomban. Akadékoskodása mégis szöget üt fejemben, hangot azonban nem adok ennek. Amúgy sem tudnék, hisz minden igyekezetemmel azon vagyok visszaszuszakoljam magamba olcsó játékának rám gyakorolt hatását és megőrizzem hidegvéremet. Nem, ebbe nem fogok belemenni.
Néhány sűrű pislogással karöltve vonom összébb szemöldököm, végre haladunk is valamerre, hajlandó érdemi választ adni – és ha már értékes percekről van szó, ha együttműködőbb lenne, akkor ezen már rég átestünk volna. – És olyan helyeken, ahol kovenekkel lépett szövetségre a falka? Csak a regenerációban kiemelkedő vérfarkasokon alkalmazták? A vetélés az ilyen képességgel rendelkezők körében milyen gyakori? – a kérdéseim számtalanok, mert azért lássuk be, a druidákban bízni balgaság lenne, amíg a vérfarkasokról van szó. Kinézem belőlük, hogy csak kihasználni kívánták volna az alkalmat – de azt is, ha tényleg segíteni próbáltak. Ám ha így van, erről miért nem hallottunk még? Miért nem alkalmazta más? Új eljárás lenne? – Hol volt erre példa? – Delia kapcsolati hálója az egész országra kiterjedt, pillanatokon belül tud nekem egy telefonszámot adni, akinél az eljárással kapcsolatban utána tudok járni…
Kaz mégis úgy gondolja, hogy egy ilyen jellegű kérésbe anélkül mennék bele, hogy jobban utánajárnék a tényeknek. Ahha, én akadékoskodok – részben – és húzom az időt.
- Valójában… - kezdek bele, de esélyem sincs, hogy végig mondjam, amit szeretnék, mert már előttem is terem. Egyébként is majd bő tíz centiméter van közöttünk, de így, hogy még magassarkút is visel, jóval könnyebben tud fülém kerekedni… De tényleg, ez miért mániájuk? Nem érzik így is elég tisztán, kvázi mindent, ami végbemegy a szervezetemben? Persze, persze, a dominancia jele és lássa kivel van dolga, hiába a tenyeremmel támaszkodom a telefonra, amint érzékelem azt szeretné, szabadon adom át neki, sőt már nyitom is ajkaim, felajánljam feloldom számára, ugyanis rejtegetni valóm nincs és lassan el kell érnünk megbízzon bennem, mert szemlátomást valamiért nem teszi meg. Az el sem kezdett kimondatlan marad, amint a készülék az egyébként kevés szabad falfelülettel rendelkező pinceraktár egyik ilyen részének csattan.
Nagyszerű.
Pillantásom lassan emelem vissza a nőre a kérdésbe fogalmazott vád meglep. Nem is kicsit, tekintetemben ott lapul az, mit sem tudtam erről – az egészről, hogy őszinte legyek. Magyarázkodhatnék, de úgy vélem ez nem segítene rajta, ama kifogást a helyében én sem érteném meg, hogy nem tudtam akkor még arról, visszatért. De azért lelkem simogatja olyat próbálnak leverni rajtam, melyben csak félig vagyok bűnös, előmerészkedő haragom egy nagyobb légvétellel nyelem vissza. Szem előtt tartom, provokálni kíván eme csapdába pedig nem kívánok belesétálni.
Fejem és tekintetem emelem feljebb, lássa nem zavar a közelsége.
- Miért ágálsz ennyire azellen, hogy tudjon a kérésedről? Ha valóban kockázatmentes és biztonságos, ahogy állítod miért nem akarod, hogy tudjon róla? Jack nem az a fajta vérfarkas, aki nem tenne meg minden tőle telhetőt azért, hogy téged és a gyereketeket biztonságban tudja. Pillanatok alatt megszerveznénk neked a segítséget, amit kértél és amit nem utasítok vissza. De valamit nem mondasz el ezzel kapcsolatban Kaz. Az időnk értékes és robog előre, minél hamarabb tudunk dűlőre jutni, annál hamarabb tudunk neked segíteni - hangom megőrzi a nyugodtságot, még az orrával sem szagolhatja ki tartanék tőle, függetlenül attól a telefonomat használja dühének csillapítására. Nem ok nélkül keresett meg és nem hiszem, hogy ne számított volna arra ebbe nem fogom beavatni az Alfát, már csak azért is, mert fél másodperc alatt feltűnne neki mi történik és miért ne kerülnénk el a miért-nem-szóltál beszélgetést?
Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
- Semmilyen. Tekintettel arra, hogy nincs a szervezetemben semmi aminek gyógyulnia kellene és ami ártana, hogyha lassabban gyógyul így nincs mellékhatás. Pusztán csak megakadályozhatnád vele, hogy a saját testem parazitának nézze a benne létező életet és ki akarja lökni, mint egy idegen, beültetett szervet. - járom körbe szőrmentén a kérdést. Érezheti abból, ahogy magyarázok, hogy határozottságom megvan és a tudásom is, de nem teljesen megalapozottak az elképzeléseim. Pont azért jöttem hozzá, mert mindig olyan kis mákvirágnak tűnt, olyan könnyen hajlónak, mint a nád, szóval nem számítottam a kukacoskodó ellenállására. Arról nem beszélve, hogy egy részem szeretett volna aláásni, mert a legutóbbi - legalábbis azt a személyt illetőn legutóbbi, aki fontos nekem, a random szexpartnerei nem érdekelnek, felőlem a Falka többi egészének is megfekhetne, az se zavarna különösképp - töltekezős húzása rossz szájízt hagyott bennem és az egyébként sem enyhe bosszúálló jellemem most megbolondult hormonoktól fűtve pláne, hogy nem tudja elengedni a témát, s lazán túllépni azon.
- Mert? - kérdezek vissza kissé élesen. Nagyjából sejtem - sőt, kezdem inkább tudni - hogy mire akar célozni ezzel és cseppet sem tetszik, mert jelenleg inkább zavar a lojalitása Jack felé ahelyett, hogy lenyűgözne milyen jó gyalog a nagyok sakktábláján.
- Négyszer végezték el, hárman voltak regenerációs képességűek. A negyedik csak félt. Mind a négy esetben egészséges utód született, de még mielőtt rákérdezel nem, nem vagyok médium, hogy tudjam vajon anélkül is így lett volna, hogy elvégezték a varázslatot. Egyébként Ulcinj-ban. Montenegroban van, hogyha nem hallottál volna még róla. - teszem hozzá kissé flegmán. Lassan már azzal is fel tudna bosszantani, hogy hangosan vesz levegőt, érezhető is a kintieknek energiáim hullámázásában a viharközeliség, de mivel Nash is sokat van farkasok között - s ha van egy minimális emberismerete akkor is - így tán ő is észrevehetimagát még azelőtt, hogy elhajítanám a telefonját.
- Mert ez az én testem! - tüzelek csípőből a kérdésére. Hidegvére legalább annyira dühít, mint amennyire le is nyűgöz, utóbbi érzés viszont nem tud a felszínre jutni jelenleg. Lenne még mit mondanom erre, hosszan fejtegethetném, hogy mik az okaim, de nem gondolom, hogy köze van hozzá. Ő lenne az utolsó személy, akinek az orrára kötném, hogy azért nem kívánom Jacket belevonni, mert nem akarom, hogy csak egy szikrányi reménye is legyen abban, hogy ezúttal biztosan sikerül, s még jobban fájjon neki, hogyha újból csak egy tetemmel tudom megajándékozni kölyök helyett.
- Tudod mit? Hagyjuk a francba. Van nekem jobb dolgom is, mint itt magyarázni a bizonyítványomat. Majd megoldom nélküled. Kösz a nagy semmit! Ennyit arról, hogy a falka boszorkánya vagy, aki minden falkatagnak segít. - forgatok szemet, s mint egy sértetthisztis kislány hercegnő, felszegett fejjel lépek el tőle, s indulok meg a kijárat felé magassarkaimon. Őszintén szólva már azt sem tudom, hogy akarom-e megoldani. Elment a kedvem az egész társalgástól, s tartok tőle, hogyha tovább maradok, akkor megszegem a ne árts! szabályt irányába. Márpedig így is elég szarkupac van a nyakamban, nem kellene még rá az is, hogy a boszorka miatt kapjak ejnye-bejnyét. Így is elég lesz, amit valószínűleg majd kapok, de legalább azt saját ötletem miatt fogom.
//Ha nem tartóztat fel senki, akkor ennyi volt részemről, nagyon köszönöm a játékot. És bocsi a hisztiért, remélem nem ment nagyon az agyadra. //
- Mert? - kérdezek vissza kissé élesen. Nagyjából sejtem - sőt, kezdem inkább tudni - hogy mire akar célozni ezzel és cseppet sem tetszik, mert jelenleg inkább zavar a lojalitása Jack felé ahelyett, hogy lenyűgözne milyen jó gyalog a nagyok sakktábláján.
- Négyszer végezték el, hárman voltak regenerációs képességűek. A negyedik csak félt. Mind a négy esetben egészséges utód született, de még mielőtt rákérdezel nem, nem vagyok médium, hogy tudjam vajon anélkül is így lett volna, hogy elvégezték a varázslatot. Egyébként Ulcinj-ban. Montenegroban van, hogyha nem hallottál volna még róla. - teszem hozzá kissé flegmán. Lassan már azzal is fel tudna bosszantani, hogy hangosan vesz levegőt, érezhető is a kintieknek energiáim hullámázásában a viharközeliség, de mivel Nash is sokat van farkasok között - s ha van egy minimális emberismerete akkor is - így tán ő is észreveheti
- Mert ez az én testem! - tüzelek csípőből a kérdésére. Hidegvére legalább annyira dühít, mint amennyire le is nyűgöz, utóbbi érzés viszont nem tud a felszínre jutni jelenleg. Lenne még mit mondanom erre, hosszan fejtegethetném, hogy mik az okaim, de nem gondolom, hogy köze van hozzá. Ő lenne az utolsó személy, akinek az orrára kötném, hogy azért nem kívánom Jacket belevonni, mert nem akarom, hogy csak egy szikrányi reménye is legyen abban, hogy ezúttal biztosan sikerül, s még jobban fájjon neki, hogyha újból csak egy tetemmel tudom megajándékozni kölyök helyett.
- Tudod mit? Hagyjuk a francba. Van nekem jobb dolgom is, mint itt magyarázni a bizonyítványomat. Majd megoldom nélküled. Kösz a nagy semmit! Ennyit arról, hogy a falka boszorkánya vagy, aki minden falkatagnak segít. - forgatok szemet, s mint egy sértett
//Ha nem tartóztat fel senki, akkor ennyi volt részemről, nagyon köszönöm a játékot. És bocsi a hisztiért, remélem nem ment nagyon az agyadra. //
Silence
is the most powerful
scream.
Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Falkavezér
Jack Compton
Az ismerős és korántsem tetszetős energia dömping akkor vág képen, amikor már az üzletbe lépek, kicsapva a bejáratot és konkrétan az se érdekel, ha betörik az üveg része. Tekintettel arra, ami már most fogad és nem az elhangzóakról beszélve, ami korábban megütötte a füleimet, minthogy a kilincsre tettem volna a kezemet. A fent ácsorgókhoz is lesz néhány szavam, többek között mi a faszt keresnek még idefent, de egyelőre nem velük foglalkozom. Rick megteszi helyettem, ahogy lemaradva ott horgonyzik le, számára is tökéletesen egyértelmű a helyzet, amelybe az éjszínű szörnyeteg sebességével érkezem meg, még azelőtt, hogy a kölykömet viselő elvonulhatna cipője sarkain.
A nyugodt hangulat kurvára elkerül, a dög haragos energiáit meg se kísérlem visszafogni, baromira pipa vagyok a nőstényre és ennek van olyan ereje és olyan mértékű, kiterjesztett hullámzása, hogy még a boszorkány is érez belőle kóstolót. A fenevad fekete tekintete teljes mértékben kiszorítja kékjeimet, a tettrekészség pedig odafeszül abba energiaförgetegbe, amelyben megmártom mindkettőjüket. Egyfelől mert egy ideje nem tudom elérni a boszorkányt, másfelől, mert amit Kasa felől érzékelek, egyáltalán semmi jóról nem tanúskodnak, az pedig csak hab a tortán, ez a kettő mire készül és mi az, amibel a kölykömet hordó nem volt hajlandó beavatni. Titkolózása több, mint gusztustalan húzás annak tekintetében miként lépett le legutóbb – még mindig nem tudom pontosan egyébként miért úgy intézte, ahogy – és a visszalibbenése a falkába, messze nem váltotta ki azt, amit akkor vagy azóta élek meg az egész okán. Jobban ismerem, mint a tenyeremet, a beszélgetés láthatóan probléma számára, a jelenlévővel meg különösen. Jobb, ha egyik sem próbálkozik meg azzal, egyszerű traccspartit tartottak.
Mindenesetre a helyiségbe leérve gondolkozás nélkül fogok rá a vérfarkasra, kulcscsontja magasságánál taszítva a falhoz az éjszínű dög erejét és gyorsaságát kihasználva, egyáltalán nem kímélve a másikat és eszemben sincs elereszteni onnan. A széttört telefont észrevettem, felteszem nem véletlenül pottyant le rezgés közben egy hívástól vagy üzenettől. A fenevad acsarogva áll a nőstényével szemben, nem mint lélektársa, hanem egyértelműen az alfája, szavak nélkül ígérve számára semmi jót, ha ellenszegülni merészel.
- Bajod esett? - A kérdés egyértelműen a Nashotának szól és nem a markom alatt tartottnak, ha pedig megbizonyosodom arról, a boszorkányomnak szó szerint haja szála sem görbült, hát folytatom.
- Mit akar tőled? - A nőstényen tartom feneketlen feketeségű szempáromat, de megint nem hozzá szólok. Nem érdemli meg, hogy vele tárgyaljak elsősorban, tekintettel arra, erre ő sem vette a fáradtságot még azelőtt, hogy kilibbentette volna a hátsóját a Veremből. Egyébként nem beszélek hangosan, nem kell. De a szavaimban van annyi feszültség, amely mellé szükségtelen megemeljem a hangomat. Arról nem is beszélve, a szörnyeteg morgása is bele-belecsendül.
A nyugodt hangulat kurvára elkerül, a dög haragos energiáit meg se kísérlem visszafogni, baromira pipa vagyok a nőstényre és ennek van olyan ereje és olyan mértékű, kiterjesztett hullámzása, hogy még a boszorkány is érez belőle kóstolót. A fenevad fekete tekintete teljes mértékben kiszorítja kékjeimet, a tettrekészség pedig odafeszül abba energiaförgetegbe, amelyben megmártom mindkettőjüket. Egyfelől mert egy ideje nem tudom elérni a boszorkányt, másfelől, mert amit Kasa felől érzékelek, egyáltalán semmi jóról nem tanúskodnak, az pedig csak hab a tortán, ez a kettő mire készül és mi az, amibel a kölykömet hordó nem volt hajlandó beavatni. Titkolózása több, mint gusztustalan húzás annak tekintetében miként lépett le legutóbb – még mindig nem tudom pontosan egyébként miért úgy intézte, ahogy – és a visszalibbenése a falkába, messze nem váltotta ki azt, amit akkor vagy azóta élek meg az egész okán. Jobban ismerem, mint a tenyeremet, a beszélgetés láthatóan probléma számára, a jelenlévővel meg különösen. Jobb, ha egyik sem próbálkozik meg azzal, egyszerű traccspartit tartottak.
Mindenesetre a helyiségbe leérve gondolkozás nélkül fogok rá a vérfarkasra, kulcscsontja magasságánál taszítva a falhoz az éjszínű dög erejét és gyorsaságát kihasználva, egyáltalán nem kímélve a másikat és eszemben sincs elereszteni onnan. A széttört telefont észrevettem, felteszem nem véletlenül pottyant le rezgés közben egy hívástól vagy üzenettől. A fenevad acsarogva áll a nőstényével szemben, nem mint lélektársa, hanem egyértelműen az alfája, szavak nélkül ígérve számára semmi jót, ha ellenszegülni merészel.
- Bajod esett? - A kérdés egyértelműen a Nashotának szól és nem a markom alatt tartottnak, ha pedig megbizonyosodom arról, a boszorkányomnak szó szerint haja szála sem görbült, hát folytatom.
- Mit akar tőled? - A nőstényen tartom feneketlen feketeségű szempáromat, de megint nem hozzá szólok. Nem érdemli meg, hogy vele tárgyaljak elsősorban, tekintettel arra, erre ő sem vette a fáradtságot még azelőtt, hogy kilibbentette volna a hátsóját a Veremből. Egyébként nem beszélek hangosan, nem kell. De a szavaimban van annyi feszültség, amely mellé szükségtelen megemeljem a hangomat. Arról nem is beszélve, a szörnyeteg morgása is bele-belecsendül.
for the strength of the pack is the wolf, and the strength of the wolf is the pack
every king needs an heir
Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
Elérkeztünk a beszélgetésünk azon pontjához, amikor végre érdemben is tudunk beszélgetni ez pedig merőben megkönnyíti a kommunikációnkat. Minden idegszálammal hallgatom azt, amit mondd, a homlokomon képződő ráncok nem rosszállásom jeleként fogható fel inkább annak, befogadom mindazt, amit mondd.
- Köszönöm a válaszodat – kezdem egy apró biccentést követően, néhány másodpercnyi időre szükségem van, amíg megemésztem mindazt, amit épp most mondott. - Logikusnak tűnik, viszont így nem fogsz legyengülni? A kelleténél jobban?
Az állapotára való tekintettel nem vagyok abban biztos, hogy nem okoz tényleg semmilyen gondot. Rá nézve talán nem, de a szíve alatt hordottra? Emberek, boszorkányok, mind-mind képzik tapasztalataimat, az ő esetükben, ha hasonló esettel állnék szemben biztos, hogy elsőkörben a nyugalmat rendelném el, de a velem szemben álló teljesen máshogy működik – és nem csak a jelleme végett.
- Ahogy említettem már, akárcsak a múltban úgy a jelenben sem így működnek a dolgok, hogy eltitkolok bármit azelől, akivel szövetségben vagyok – nyílt lapokkal játszom akkor is, ha ez nem fog neki tetszeni. Nem kell elvinnie a balhét, ugyanis nincs miért, mert semmi olyan nem fog történni, amit, ha más nem akkor én mondanék el Jacknek. Így is sokszor pengeélen táncolok vele szemben, saját magam alatt nem kívánom minden alkalommal vágni a fát. Ez mégsem jelenti azt, hogy nem kívánnék a nőnek segíteni, mert de. Nagyon is. A szabályokat azonban be kell tartania neki is.
- Ezt meg sem kérdeztem volna – rázom meg a fejemet. Hangszínét újra nem veszem fel, továbbra is nyugodtan beszélgetek vele, mintha nem akarná szinte kézzel foghatóan a világ összes haragját a nyakamba zúdítani. – A városról nem hallottam még, de ez sokat segít nekem Kaz. Utánajárok, nem azért, mert nem hiszek, hanem az eljárásnak, mennyi időn keresztül használták a vérfarkason, több napon keresztül, vagy több héten. Ott már úgyis nappal van, ez nem fog sok időt igénybe venni – a legtöbb az fogja, amíg felcsörgöm Deliat, ugyan szerezzen nekem oda egy kontaktot. – Köszönöm, ez tényleg nagy segítség volt – ajkamra barátságos, békítő mosoly kerekedik, amire szükség is van, mert amit feszegetni kívánok biztos, hogy nem fog tetszeni neki.
És mintha csak a lottószámokat találnám el, már fel is csattan fel. Mélyebben veszem a levegőt, ajkaim is nyitom, szó most mégse hagyja el azt. Inkább csak egy néma sóhajjal fogadom el a válaszát és fogaskerekeim épp azon járnak mégis miként győzhetném meg, mert eltökélt és makacs, amikor is úgy dönt, inkább folytatja és ahogy az ő türelme már elfogyott, az enyém is kezd fogytán lenni.
- Kaz, kérlek… - hajtom enyhén félre a fejem és íriszeit próbálom fogságban tartani, vélhetőleg kevés sikerrel. - Továbbra sem mondtam, hogy nem segítek, csak hogy ennek megvan az a bizonyos feltétele… - és még folytatnám tovább, ha az üzlet ajtaja nem csapódni ki elemi erővel, és ne ráznám össze tőle a vállamat. Ottó is felfigyel a hangzavarra, éles, ijedt károgást hallat, de mintha megérezné a bestiák dühöngő energiáit – anyám borogass – rögtön csendben is marad. Az ajtó üvege szilánkosra tört a becsapódás következtében.
Mire kettőt pisloghatnék, Jack már lent van a pinceraktárban, zöldjeim emelem rá – függetlenül attól, Kaz azóta hova állt tőlem – lélektükrei feketébe fordulása mindazonáltal semmi jót nem ígér. A levegőt is belém fagyasztja, mintha elfelejteném hirtelenjében miként kell lélegezni. Időm sincs felfogni, oly gyorsan történik minden és a nőt már a falnak is szegezi. Ajkaim préselem össze és már-már megkövülten állok ott, ahol eddig is álltam.
- Dehogy is - nagyot nyelve nyerem vissza lélekjelenlétem és a korábbi higgadtságomat. Szemöldököm enyhén vonom össze, mert a kérdése újra olyan, amit nem igazán értek: én legalább is nem éreztem fenyegetve magam. Soron következő kérdésére először lélektársára emelem a tekintetem, újra csak mély levegőt veszek, néhány szívdobbanás erejéig figyelem, végül mély sóhajként engedem ki azt, amely a tüdőmben rekedt.
- Segítséget kérni a gyermeketekkel kapcsolatban – hangom ugyanolyan nyugodt, amilyen Kazzel szemben is, amelyet ő is tapasztalhatott már, legutóbb akkor, amikor falamban ütött egy csinos lyukat. – Jack, ismer egy módszert, amellyel nagyobb eséllyel kerülhető el az első trimeszterben a spontán vetélés. Regenerációlassítással… – szavaimból hazugságot nem szimatolhat ki. – Nem tart sokból utánajárni, hogy tényleg veszélytelen eljárás-e – akkor is, ha a telefonom vélhetően romokban: a bolt telefonjáról is tudok hívást kezdeményezni, szerencsére. Hangszínem a végén nem kérlelő, egyszerű tényeket hozok a tudtára, azokat, amiket én is kaptam. Nem áll szándékomban elhallgatni előle, amit megtudtam és a nőnek is megvolt a lehetősége, hogy ő mondja el. Szívem dobbanásai mégis akaratlanul szaporodnak meg, az érzés ellen nem tudok mit tenni, mintha csak elárultam volna Kazt. Keserűvé válik tőle nyálam ebben a pillanatban, ezt a méregkapszulát is lenyelem semmi szükség, hogy még ezt is észre vegyek a dühöngő energiák közepette.
- Köszönöm a válaszodat – kezdem egy apró biccentést követően, néhány másodpercnyi időre szükségem van, amíg megemésztem mindazt, amit épp most mondott. - Logikusnak tűnik, viszont így nem fogsz legyengülni? A kelleténél jobban?
Az állapotára való tekintettel nem vagyok abban biztos, hogy nem okoz tényleg semmilyen gondot. Rá nézve talán nem, de a szíve alatt hordottra? Emberek, boszorkányok, mind-mind képzik tapasztalataimat, az ő esetükben, ha hasonló esettel állnék szemben biztos, hogy elsőkörben a nyugalmat rendelném el, de a velem szemben álló teljesen máshogy működik – és nem csak a jelleme végett.
- Ahogy említettem már, akárcsak a múltban úgy a jelenben sem így működnek a dolgok, hogy eltitkolok bármit azelől, akivel szövetségben vagyok – nyílt lapokkal játszom akkor is, ha ez nem fog neki tetszeni. Nem kell elvinnie a balhét, ugyanis nincs miért, mert semmi olyan nem fog történni, amit, ha más nem akkor én mondanék el Jacknek. Így is sokszor pengeélen táncolok vele szemben, saját magam alatt nem kívánom minden alkalommal vágni a fát. Ez mégsem jelenti azt, hogy nem kívánnék a nőnek segíteni, mert de. Nagyon is. A szabályokat azonban be kell tartania neki is.
- Ezt meg sem kérdeztem volna – rázom meg a fejemet. Hangszínét újra nem veszem fel, továbbra is nyugodtan beszélgetek vele, mintha nem akarná szinte kézzel foghatóan a világ összes haragját a nyakamba zúdítani. – A városról nem hallottam még, de ez sokat segít nekem Kaz. Utánajárok, nem azért, mert nem hiszek, hanem az eljárásnak, mennyi időn keresztül használták a vérfarkason, több napon keresztül, vagy több héten. Ott már úgyis nappal van, ez nem fog sok időt igénybe venni – a legtöbb az fogja, amíg felcsörgöm Deliat, ugyan szerezzen nekem oda egy kontaktot. – Köszönöm, ez tényleg nagy segítség volt – ajkamra barátságos, békítő mosoly kerekedik, amire szükség is van, mert amit feszegetni kívánok biztos, hogy nem fog tetszeni neki.
És mintha csak a lottószámokat találnám el, már fel is csattan fel. Mélyebben veszem a levegőt, ajkaim is nyitom, szó most mégse hagyja el azt. Inkább csak egy néma sóhajjal fogadom el a válaszát és fogaskerekeim épp azon járnak mégis miként győzhetném meg, mert eltökélt és makacs, amikor is úgy dönt, inkább folytatja és ahogy az ő türelme már elfogyott, az enyém is kezd fogytán lenni.
- Kaz, kérlek… - hajtom enyhén félre a fejem és íriszeit próbálom fogságban tartani, vélhetőleg kevés sikerrel. - Továbbra sem mondtam, hogy nem segítek, csak hogy ennek megvan az a bizonyos feltétele… - és még folytatnám tovább, ha az üzlet ajtaja nem csapódni ki elemi erővel, és ne ráznám össze tőle a vállamat. Ottó is felfigyel a hangzavarra, éles, ijedt károgást hallat, de mintha megérezné a bestiák dühöngő energiáit – anyám borogass – rögtön csendben is marad. Az ajtó üvege szilánkosra tört a becsapódás következtében.
Mire kettőt pisloghatnék, Jack már lent van a pinceraktárban, zöldjeim emelem rá – függetlenül attól, Kaz azóta hova állt tőlem – lélektükrei feketébe fordulása mindazonáltal semmi jót nem ígér. A levegőt is belém fagyasztja, mintha elfelejteném hirtelenjében miként kell lélegezni. Időm sincs felfogni, oly gyorsan történik minden és a nőt már a falnak is szegezi. Ajkaim préselem össze és már-már megkövülten állok ott, ahol eddig is álltam.
- Dehogy is - nagyot nyelve nyerem vissza lélekjelenlétem és a korábbi higgadtságomat. Szemöldököm enyhén vonom össze, mert a kérdése újra olyan, amit nem igazán értek: én legalább is nem éreztem fenyegetve magam. Soron következő kérdésére először lélektársára emelem a tekintetem, újra csak mély levegőt veszek, néhány szívdobbanás erejéig figyelem, végül mély sóhajként engedem ki azt, amely a tüdőmben rekedt.
- Segítséget kérni a gyermeketekkel kapcsolatban – hangom ugyanolyan nyugodt, amilyen Kazzel szemben is, amelyet ő is tapasztalhatott már, legutóbb akkor, amikor falamban ütött egy csinos lyukat. – Jack, ismer egy módszert, amellyel nagyobb eséllyel kerülhető el az első trimeszterben a spontán vetélés. Regenerációlassítással… – szavaimból hazugságot nem szimatolhat ki. – Nem tart sokból utánajárni, hogy tényleg veszélytelen eljárás-e – akkor is, ha a telefonom vélhetően romokban: a bolt telefonjáról is tudok hívást kezdeményezni, szerencsére. Hangszínem a végén nem kérlelő, egyszerű tényeket hozok a tudtára, azokat, amiket én is kaptam. Nem áll szándékomban elhallgatni előle, amit megtudtam és a nőnek is megvolt a lehetősége, hogy ő mondja el. Szívem dobbanásai mégis akaratlanul szaporodnak meg, az érzés ellen nem tudok mit tenni, mintha csak elárultam volna Kazt. Keserűvé válik tőle nyálam ebben a pillanatban, ezt a méregkapszulát is lenyelem semmi szükség, hogy még ezt is észre vegyek a dühöngő energiák közepette.
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
- Nem fogok megsebesülni, ami miatt gyenge volnék. A szervezetem tökéletesen egészséges, mindösszesen csak arról van szó, hogy azt gátolnánk meg, hogy önmaga ellen forduljon. - kicsit úgy magyarázok, mintha egy nyeretlen kölyöknek mondanám el vagy századszorra, hogy ne pisiljen a szőnyegre nyúljon a konnektorba. Nem értem még mindig ezt a francos kérdezgetési mániát. Számomra a boszorkány nem az acélos jelleméről híres, úgy voltam vele, hogy minden gond nélkül fog kötélnek állni, ehhez képes irdatlan mértékben felháborít, hogy nem így van. A bestia nem tajtékzik, de én belülről annál inkább forrongok még ha kifelé ezt palástolom is valamiképp.
- Mert be vagy fosva attól, hogy mit reagálna. Kínos. - forgatom meg szemeimet. Nem állok neki történelmi értekezést folytatni arról, hogy a szövetségesek hogyan mismásoltak el már számtalan esetben egymás elől dolgokat úgy, hogy az még csak fel se tűnt a másik félnek avagy feltűnt és előre tudták, hogy fel fog, de volt vér a pucájukban meglépni. Mindegy is. Kezdem azt érezni, hogy rohadtul feleslegesen futjuk ezeket a köröket, s a cérnám is vészesen közelít az elszakadáshoz.
- Te szolgálsz minket és nem fordítva. Mi az, hogy feltétele van?! - eszem megáll! A falka boszorkánya és nem a falkavezér boszorkánya, álljon már meg a gyaloghintó! Képtelen vagyok tovább türtőztetni magam, a telefonon töltöm ki a mérgemet, mert bár Nashotát nem bánthatom, de ez az ingatlan és ingó vagyonára nem áll, mint szabály.
Idejét érzem a távozásnak, s mennék is, ha nem szegezne az örvénylő energialöket már azelőtt a helyemre, hogy fizikailag a falnak taszajtana ellentmondást nem tűrőn.
- Ismerem a kurva szabályokat! - morranok a bestia nyelvén, már amennyire tudok szorult helyzetemben. Kapálózni méltóságon alulinak találnám, így nem teszem, tűröm a sorsomat mondhatni, de szabadjára engedett energiáim hullámzását nem csitítom, eszem ágában sincs. Konkrétan fel tudnék robbanni és akarom, hogyuram és parancsolóm a lelkitársam is érezze mindezt. Ez a minimum azért, hogy a banyát választotta helyettem. Mert őt védeni kell. Vele törődni kell. Neki a seggét is ki kell nyalni. Ja. Én meg csak a kölyködet hordom a szívem alatt és mellesleg te vagy életem szerelme. De kösz baszd meg, miért is nem lepődtem meg a viselkedéseden?
- Mert be vagy fosva attól, hogy mit reagálna. Kínos. - forgatom meg szemeimet. Nem állok neki történelmi értekezést folytatni arról, hogy a szövetségesek hogyan mismásoltak el már számtalan esetben egymás elől dolgokat úgy, hogy az még csak fel se tűnt a másik félnek avagy feltűnt és előre tudták, hogy fel fog, de volt vér a pucájukban meglépni. Mindegy is. Kezdem azt érezni, hogy rohadtul feleslegesen futjuk ezeket a köröket, s a cérnám is vészesen közelít az elszakadáshoz.
- Te szolgálsz minket és nem fordítva. Mi az, hogy feltétele van?! - eszem megáll! A falka boszorkánya és nem a falkavezér boszorkánya, álljon már meg a gyaloghintó! Képtelen vagyok tovább türtőztetni magam, a telefonon töltöm ki a mérgemet, mert bár Nashotát nem bánthatom, de ez az ingatlan és ingó vagyonára nem áll, mint szabály.
Idejét érzem a távozásnak, s mennék is, ha nem szegezne az örvénylő energialöket már azelőtt a helyemre, hogy fizikailag a falnak taszajtana ellentmondást nem tűrőn.
- Ismerem a kurva szabályokat! - morranok a bestia nyelvén, már amennyire tudok szorult helyzetemben. Kapálózni méltóságon alulinak találnám, így nem teszem, tűröm a sorsomat mondhatni, de szabadjára engedett energiáim hullámzását nem csitítom, eszem ágában sincs. Konkrétan fel tudnék robbanni és akarom, hogy
Silence
is the most powerful
scream.
Jack Compton kedveli ezt a posztot
Falkavezér
Jack Compton
A nőstényt nem eresztem, továbbra is ugyanolyan erővel szegezem a falnak, mint amellyel oda taszítottam és eszem ágában sincs visszahúzni az éjszínű szörnyeteg energiaförgetegét. Attól kibaszottul messze állok, hogy akár minimális hajlandóságom legyen lehiggadni vagy egyáltalán megérteni akarjam, ezek ketten mégis mi a faszt csinálnak együtt, ami láthatóan, érezhetően nem női csacsogást foglalt magába. Na persze.
Minthogy a boszorkányom azt tudatja jól van, ez csak annyiban elég, ne változzon a fennálló állapot. Hiába a kezem alatt tartott méhében a szapora szívverés, egyáltalán nem áll szándékomban elereszteni. Annak a lehetőségét akkor játszotta el, amikor a hátam mögött próbálkozott, mert az egyértelmű erről van szó, más kérdés, azt még nem tudom, pontosan mindez mit is takar. Vagy takart volna.
- Nem úgy tűnik, hogy valóban ismernéd. - Jelenleg az sem érdekel, hogy pontosan tudom, tisztában van vele. Már Jonathan idején is így volt, Nashota a kezdetektől a falka és a falkavezér oltalma alatt áll. A morranása sem tetszik, de az semmi ahhoz képest, energiáinak esze ágában sincs megálljt parancsolni, amivel újabb haraghullámot vív ki magának a szemben álló nőstény. Annak manifesztumával pedig nem átallom szó szerint képen törölni és ennek a közepére érkezik bele a boszorkány válasza, de mielőtt még a végére érne, megakasztom az első megszólalását követően.
- Vérfarkas kölyök. - Nem gyermek. Morranva javítom ki, mert nevezzük annak, ami és ne akarjon nekem egyikük se olyan címkét ráaggatni az ivadékomra, aminek a közelében sincs. A folytatást innen viszont megszakítás nélkül kísérem figyelemmel, olyan módon, hogy az éjfekete szörnyeteg feneketlen sötétségű szempárját még mindig a nőstényre szegezem. Amit hallok az azonban cseppet sem tetszik és akkor még nagyon óvatosan fogalmaztam. Azt pedig nagyon remélem közben, mostanra megjött a nőstény esze annyira, hogy visszahúzza a saját energiaförgetegét, mielőtt még emlékeztetnem kellene arra, jelenleg, nem a lélektársa áll vele szemben.
- Ha létezne ilyen módszer már tudnánk róla, de minimum nem a hátam mögött intézkedne, Nashota. - Számomra ez a napnál is világosabb, ha valóban lenne bárminemű jogossága annak a képtelenségnek, amely most elhangzott, nem ott tartanánk ahol. Ehhez képest azonban…
- De legyen. Mondd a szemembe Kasa, hogy van arról megalapozott tudomásod, a Regenerációlassítás teljesen biztonságos a kölyökre nézve és bizonyítottan megakadályozza a spontán vetélést. - Ha hazudik, tudni fogom. Ha kiforgatja a szavakat, azt is. De a lehetőség adott előtte, hát hallgatom.
Minthogy a boszorkányom azt tudatja jól van, ez csak annyiban elég, ne változzon a fennálló állapot. Hiába a kezem alatt tartott méhében a szapora szívverés, egyáltalán nem áll szándékomban elereszteni. Annak a lehetőségét akkor játszotta el, amikor a hátam mögött próbálkozott, mert az egyértelmű erről van szó, más kérdés, azt még nem tudom, pontosan mindez mit is takar. Vagy takart volna.
- Nem úgy tűnik, hogy valóban ismernéd. - Jelenleg az sem érdekel, hogy pontosan tudom, tisztában van vele. Már Jonathan idején is így volt, Nashota a kezdetektől a falka és a falkavezér oltalma alatt áll. A morranása sem tetszik, de az semmi ahhoz képest, energiáinak esze ágában sincs megálljt parancsolni, amivel újabb haraghullámot vív ki magának a szemben álló nőstény. Annak manifesztumával pedig nem átallom szó szerint képen törölni és ennek a közepére érkezik bele a boszorkány válasza, de mielőtt még a végére érne, megakasztom az első megszólalását követően.
- Vérfarkas kölyök. - Nem gyermek. Morranva javítom ki, mert nevezzük annak, ami és ne akarjon nekem egyikük se olyan címkét ráaggatni az ivadékomra, aminek a közelében sincs. A folytatást innen viszont megszakítás nélkül kísérem figyelemmel, olyan módon, hogy az éjfekete szörnyeteg feneketlen sötétségű szempárját még mindig a nőstényre szegezem. Amit hallok az azonban cseppet sem tetszik és akkor még nagyon óvatosan fogalmaztam. Azt pedig nagyon remélem közben, mostanra megjött a nőstény esze annyira, hogy visszahúzza a saját energiaförgetegét, mielőtt még emlékeztetnem kellene arra, jelenleg, nem a lélektársa áll vele szemben.
- Ha létezne ilyen módszer már tudnánk róla, de minimum nem a hátam mögött intézkedne, Nashota. - Számomra ez a napnál is világosabb, ha valóban lenne bárminemű jogossága annak a képtelenségnek, amely most elhangzott, nem ott tartanánk ahol. Ehhez képest azonban…
- De legyen. Mondd a szemembe Kasa, hogy van arról megalapozott tudomásod, a Regenerációlassítás teljesen biztonságos a kölyökre nézve és bizonyítottan megakadályozza a spontán vetélést. - Ha hazudik, tudni fogom. Ha kiforgatja a szavakat, azt is. De a lehetőség adott előtte, hát hallgatom.
for the strength of the pack is the wolf, and the strength of the wolf is the pack
every king needs an heir
Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
Apró biccentéssel veszem tudomásul szavait és raktározom el magamban, hogy később felhasználhassam, amikor arra kerül a sor. Amikor bizonyossággal tudjuk nem fog sem neki, sem a szíve alatt hordottnak baja esni és mindketten biztonságban vannak. Mert végeredményben ez számít és igen, ha ezzel célt tudunk érni, szívesen leszek a segítségükre, de azt ne kérje tőlem, vakon ugorjak bele egy számomra ismeretlen folyamatba. Ezt korábban sem tettem volna meg, Claudett idején, most pedig pláne nem.
- Mert tisztelem annyira, hogy egy ilyen jelentőségteljes dolgot ne titkoljak el előle – hűvös nyugalommal javítom ki megállapítását, állam enyhén felszegve. Hangomba vegyített némi szigor jelzi számomra, türelmem kezd kopni. Az én hozzáállásom kínos? Akkor a sajátját miként jellemezné, azt ahogy jelenleg viselkedik? Mondandómban hibát nem észlelhet, akkor sem, ha az övében is van némi igazság, jelen pillanatban mégsem ez motivál. Számos alkalommal dühítettem már magamra akarva, vagy épp akaratlanul a szóban forgót. De ebben a témában - és semmi másban sem – nem fogok a háta mögött cselekedni.
Mély levegővétellel, rezignáltan tűröm, miként tölti ki haragját a telefonomon, azt azonban már kevésbé vágyom, ebben az állapotában induljon el innen. Mégis, még mielőtt bármit is szólhatnék, vagy csak esélyem lenne utánamenni, szélvészként tomboló düháradat ragadja magához és taszítja a falhoz, melynek szele nem, hogy megcsap, de egyenesen pofán vág.
Energiáik láthatatlanul kavarognak körülöttünk a levegőben, még egy olyan is, ki nem tartozik közéjük is kézzel foghatóan érzékeli. Hátam mentén állítja glédába a szőrt, egészen a tarkómig, ezúttal mégsem váltja ki az általam is jól ismert rettenetet, akkor sem, ha eme energiák egy jó része nekem szólnak. Nyugalmam különös módon őrzőm meg továbbra is. Az egyetlen mely tanúskodik az érzéseik keltette rám is hatással van a gerincem mentén végig csorduló izzadtságcsepp. A köztük elhangzott szóváltást némán kísérem figyelemmel, akkor is, ha mostanra megértem őket.
Apró biccentéssel veszem tudomásul, rosszul fogalmaztam: a kölykükkel kapcsolatban, újra mégsem ismétlem már el a szavakat, nem fogom még ezzel a szemlátomást felhúzott idegeit tovább cizellázni. Többé ez az apró ballépés nem fog előfordulni.
- Nem történt volna semmi a tudtod nélkül – nyugodt hangon jegyzem meg a számára. Az, hogy ők egymásnak mit, vagy épp mit nem mondanak el, az nem rám tartozik. Valójában ez az ő kettejük dolga, amihez az égegyadta világon semmi közöm. Azt azonban kinézhetné belőlem én elmondtam volna neki anélkül is, hogy most ideviharzott. Nem tettem sosem másként a múltban és nem most állt szándékomban elkezdeni. - És utána tudunk járni, ha ez a módszer eddig elkerülte volna a figyelmünket - talán tényleg csak erről van szó, nem tudtunk róla, talán ez tényleg segíthet a jövőben az egész horda fenntartásában...
Zöld íriszeim az Alfáról a lélektársára vándorol. Némán figyelem kettősüket és reménnyel telve várom, mondja el neki is azt, amit nekem, ne most makacsolja meg magát, hagyja, hogy segítsünk neki, ha tényleg tudunk. Az ég szerelmére, a helyiségben mindenki azt akarja, hogy ezúttal sikerüljön nekik!
- Mert tisztelem annyira, hogy egy ilyen jelentőségteljes dolgot ne titkoljak el előle – hűvös nyugalommal javítom ki megállapítását, állam enyhén felszegve. Hangomba vegyített némi szigor jelzi számomra, türelmem kezd kopni. Az én hozzáállásom kínos? Akkor a sajátját miként jellemezné, azt ahogy jelenleg viselkedik? Mondandómban hibát nem észlelhet, akkor sem, ha az övében is van némi igazság, jelen pillanatban mégsem ez motivál. Számos alkalommal dühítettem már magamra akarva, vagy épp akaratlanul a szóban forgót. De ebben a témában - és semmi másban sem – nem fogok a háta mögött cselekedni.
Mély levegővétellel, rezignáltan tűröm, miként tölti ki haragját a telefonomon, azt azonban már kevésbé vágyom, ebben az állapotában induljon el innen. Mégis, még mielőtt bármit is szólhatnék, vagy csak esélyem lenne utánamenni, szélvészként tomboló düháradat ragadja magához és taszítja a falhoz, melynek szele nem, hogy megcsap, de egyenesen pofán vág.
Energiáik láthatatlanul kavarognak körülöttünk a levegőben, még egy olyan is, ki nem tartozik közéjük is kézzel foghatóan érzékeli. Hátam mentén állítja glédába a szőrt, egészen a tarkómig, ezúttal mégsem váltja ki az általam is jól ismert rettenetet, akkor sem, ha eme energiák egy jó része nekem szólnak. Nyugalmam különös módon őrzőm meg továbbra is. Az egyetlen mely tanúskodik az érzéseik keltette rám is hatással van a gerincem mentén végig csorduló izzadtságcsepp. A köztük elhangzott szóváltást némán kísérem figyelemmel, akkor is, ha mostanra megértem őket.
Apró biccentéssel veszem tudomásul, rosszul fogalmaztam: a kölykükkel kapcsolatban, újra mégsem ismétlem már el a szavakat, nem fogom még ezzel a szemlátomást felhúzott idegeit tovább cizellázni. Többé ez az apró ballépés nem fog előfordulni.
- Nem történt volna semmi a tudtod nélkül – nyugodt hangon jegyzem meg a számára. Az, hogy ők egymásnak mit, vagy épp mit nem mondanak el, az nem rám tartozik. Valójában ez az ő kettejük dolga, amihez az égegyadta világon semmi közöm. Azt azonban kinézhetné belőlem én elmondtam volna neki anélkül is, hogy most ideviharzott. Nem tettem sosem másként a múltban és nem most állt szándékomban elkezdeni. - És utána tudunk járni, ha ez a módszer eddig elkerülte volna a figyelmünket - talán tényleg csak erről van szó, nem tudtunk róla, talán ez tényleg segíthet a jövőben az egész horda fenntartásában...
Zöld íriszeim az Alfáról a lélektársára vándorol. Némán figyelem kettősüket és reménnyel telve várom, mondja el neki is azt, amit nekem, ne most makacsolja meg magát, hagyja, hogy segítsünk neki, ha tényleg tudunk. Az ég szerelmére, a helyiségben mindenki azt akarja, hogy ezúttal sikerüljön nekik!
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
Egyébként sem szégyellném el magam amiatt, mert energiáim örvényét az orrába toltam, de mivel visszamorog olyasmit, amitől szó szerint feláll a hátamon a szőr még kevésbé érzem rosszul miatta magam. Zsigermélyből felháborít a feltételezés, mely szerint nem tűnik úgy, mintha ismerném a szabályokat. Én. Nem vagyok nyeretlen kölyök, azokat a bizonyos szabályokat én oktatom többek között és amúgy sem szegtem meg egyet sem, soha. Ahogyan most sem történt ilyesmi. Éppen ezért bár belefacsarodik az orrom az őfelőle érkező, fojtogató energialöketbe mégsem húzom vissza az érzelemcsápjaim. Kikérem magamnak alapon.
- Ulcinjban négy esetben hajtották végre a varázslatsorozatot, mind a négy nőstény végighordta a terhességét és egészséges utódja született. Hárman voltak közülük regenerációs képességűek. Megalapozott tudomásom van erről. - ismétlem el azt, amit Nashotának mondtam. Neki sem hazudtam, nem állapítottam, hogy ennél többet tudok a történtekről vagy ezen felül bármi bizonyítja az igazamat. Nyilvánvalóan nem megdönthetetlen az érvváram, nem is várom, hogy Jack majd hirtelen elhiszi nekem, hogy ez jó ötlet és kegyeskedik engedélyt adni.
- Ha leszel szíves elengedni, akkor végre mehetnénk haza. Úgyis tárgytalan az egész. Elment tőle a kedvem. - szűröm fogaim között. Valójában egy nagy szart, nem ment el a kedvem de mindig az a fajta voltam, aki inkább lemondjon valamiről, mint lemondassák. Utóbbit egóból nem tudnám beemelni, vagy csak sokkal nehezebben.
Továbbra sem mozdulok, hogy kificánkoljak a szorításból (nem is tudnék, de nem is óhajtok), nem magyarázom a bizonyítványomat, mert nem gondolom, hogy szükség lenne rá. Újra megtenném, hogyha lehetőségem nyílna rá és ugyanígy járnék el ha visszamehetnék az időben. Viszont a jövőben akkor kérjem Nashotától segítséget - vagy Jack tudtával vagy anélkül, édes mindegy a lényeg szempontjából - amikor a hátam közepét látom szabad szemmel, annyi bizonyos.
- Ulcinjban négy esetben hajtották végre a varázslatsorozatot, mind a négy nőstény végighordta a terhességét és egészséges utódja született. Hárman voltak közülük regenerációs képességűek. Megalapozott tudomásom van erről. - ismétlem el azt, amit Nashotának mondtam. Neki sem hazudtam, nem állapítottam, hogy ennél többet tudok a történtekről vagy ezen felül bármi bizonyítja az igazamat. Nyilvánvalóan nem megdönthetetlen az érvváram, nem is várom, hogy Jack majd hirtelen elhiszi nekem, hogy ez jó ötlet és kegyeskedik engedélyt adni.
- Ha leszel szíves elengedni, akkor végre mehetnénk haza. Úgyis tárgytalan az egész. Elment tőle a kedvem. - szűröm fogaim között. Valójában egy nagy szart, nem ment el a kedvem de mindig az a fajta voltam, aki inkább lemondjon valamiről, mint lemondassák. Utóbbit egóból nem tudnám beemelni, vagy csak sokkal nehezebben.
Továbbra sem mozdulok, hogy kificánkoljak a szorításból (nem is tudnék, de nem is óhajtok), nem magyarázom a bizonyítványomat, mert nem gondolom, hogy szükség lenne rá. Újra megtenném, hogyha lehetőségem nyílna rá és ugyanígy járnék el ha visszamehetnék az időben. Viszont a jövőben akkor kérjem Nashotától segítséget - vagy Jack tudtával vagy anélkül, édes mindegy a lényeg szempontjából - amikor a hátam közepét látom szabad szemmel, annyi bizonyos.
Silence
is the most powerful
scream.
Falkavezér
Jack Compton
- Nem rád vonatkozott a megjegyzés. - A boszorkányomnak szól ugyan az elhangzott, de még mindig ugyanolyan módon a kezem alatt tartott van a tekintetem kereszttüzében. Ha már témánál vagyunk, a szemben lévő szó szerint próbálkozott azzal, hogy a tudtom nélkül cselekedjen. Bár ezen nem lepődök meg, nem ez az első eset az utóbbi években tőle, gyakorlatilag kijelenthető; tőle pont nem vártam mást. Ahogyan a helyiségben lévő boszorkánytól sem, jelezte, amit kellett, ez (is) az oka annak, hogy itt vagyok, meg az, hogy őt magát is szemmel tartatom mindkettőnk biztonsága érdekében.
Miközben a nősténynek szegezem a kérdést, tessék, most meggyőzhet ha akarmás kérdés, hogy előre tudni vélem, nem fog tudni, előveszem a zsebemből szabad kezemmel a telefonomat, feloldva a zárat rajta – nem, ehhez nem kell a nőstényről elvegyem íriszeim kereszttüzét – és átnyújtom a boszorkánynak, tekintettel arra, az ő telefonja nincs használható állapotban a látványából következtetve. Meg tudja így ejteni az utánajárást, intézheti, de ettől még elvárom a szemben állótól is, hogy mondja a szemembe mindazt, amit eddig nem akart vagy mersze nem volt.
Nem zavartatom magam amiatt –meg a faszt nem, kezd messzire menni –, hogy energiáival a pofátlanság mértékéig kínál képen a nőstény, viszonzásul én sem fogom vissza magam, eszemben sincs.
A szavait ugyan végighallgatom, meg nem szakítva azok fűzésében, de ahogy egyre inkább kifejti mondandóját, úgy egyre inkább ingerli is az éjszínű szörnyeteget vele. Nem véletlenül.
- Négy kibaszott vérfarkas még kurvára nem jelent semmit és ezt te is pontosan jól tudod. - Ez aztán minden, csak lófasznyit sem megalapozott tudás. Gyakorlatilag a pletyka és a mendemonda szintjén van, ahhoz messze nem elég, hogy akár megforduljon a fejemben annak a felvetése; engedjem, hogy a kölykömön végrehajtsa. Hát kurvára nem.
Hozzátoldott megszólalása pedig olaj lesz valami olyasmire, ami katalizátor nélkül is több, mint sikeresen belobbant jóval korábban már. Eredményeképpen közelebb lépek hozzá, még mindig el nem eresztve és rohadtul nem érdekel jelenleg a helyiségben lévő boszorkány is tökéletesen érteni fogja az elhangzóakat.
- Húzd vissza, most. - Nem cizellálom, úgyis tudja mire értem és minthogy behódolt, nincs más választása. Messze nem kultiválom mindazt, amit megenged magának és azt meg kibaszottul szarom le, mennyire nem a falkavezéreként akar látni. Az vagyok. Pont. Innentől fogva pedig ne akarja nekem megmondani, mikor eresszem el. Megteszem, ha jónak látom. Ha akarom.
Kivárom, amíg rendezi a nőstény a háborgó energiáit, pont nem izgat ez mennyi ideig tart el és csak azután vagyok hajlandó újra reagálni rá; - Nem teszed ki a lábad a Verem területéről, amíg a kölyköm benned van. A tudomásom nélkül pedig végképp nem csinálhatsz semmit, ami hatással volna rá vagy a világrajövetelére. Utóbbi rád is vonatkozik. - Az utolsó mondat Nashotának éppen annyira szól, mint a kezem alatt tartottnak, akit továbbra sem vagyok hajlandó elereszteni. Legalábbis nem eddig a pontig, de azt még megvárom, világos legyen mindkettejük számára, mi a felvázolt helyzet. Csak ezt követően eresztem el. Van elég vérfarkas az üzlet szintjén ahhoz, hogy legyen, aki hazakísérje, ha nem akar megvárni. Mindenesetre még visszafordulok a boszorkány felé és nem csak azért, mert szükségem van a telefonomra vissza. A bestia tekintete még mindig nem tűnt el íriszeimből.Mit íriszeimből, az egész kibaszott szemgolyóm – mindkettő –, teljesen fekete.
- Kifizetem a károdat és küldök valakit, hogy gondoskodjon az üzlet bejáratáról. Biztosan jól vagy? - Nem kérdés számomra egyik sem. A telefonja és az ajtó alap dolog és bár igyekszem visszafogni a bestiát, tagadhatatlan tény, a fenevad dühe még mindig perzselő hullámokat jár körülöttem. Ha megbizonyosodtam róla, valóban nem sérült haja szála sem, akkor elindulok vissza a Verem felé.
Miközben a nősténynek szegezem a kérdést, tessék, most meggyőzhet ha akar
Nem zavartatom magam amiatt –
A szavait ugyan végighallgatom, meg nem szakítva azok fűzésében, de ahogy egyre inkább kifejti mondandóját, úgy egyre inkább ingerli is az éjszínű szörnyeteget vele. Nem véletlenül.
- Négy kibaszott vérfarkas még kurvára nem jelent semmit és ezt te is pontosan jól tudod. - Ez aztán minden, csak lófasznyit sem megalapozott tudás. Gyakorlatilag a pletyka és a mendemonda szintjén van, ahhoz messze nem elég, hogy akár megforduljon a fejemben annak a felvetése; engedjem, hogy a kölykömön végrehajtsa. Hát kurvára nem.
Hozzátoldott megszólalása pedig olaj lesz valami olyasmire, ami katalizátor nélkül is több, mint sikeresen belobbant jóval korábban már. Eredményeképpen közelebb lépek hozzá, még mindig el nem eresztve és rohadtul nem érdekel jelenleg a helyiségben lévő boszorkány is tökéletesen érteni fogja az elhangzóakat.
- Húzd vissza, most. - Nem cizellálom, úgyis tudja mire értem és minthogy behódolt, nincs más választása. Messze nem kultiválom mindazt, amit megenged magának és azt meg kibaszottul szarom le, mennyire nem a falkavezéreként akar látni. Az vagyok. Pont. Innentől fogva pedig ne akarja nekem megmondani, mikor eresszem el. Megteszem, ha jónak látom. Ha akarom.
Kivárom, amíg rendezi a nőstény a háborgó energiáit, pont nem izgat ez mennyi ideig tart el és csak azután vagyok hajlandó újra reagálni rá; - Nem teszed ki a lábad a Verem területéről, amíg a kölyköm benned van. A tudomásom nélkül pedig végképp nem csinálhatsz semmit, ami hatással volna rá vagy a világrajövetelére. Utóbbi rád is vonatkozik. - Az utolsó mondat Nashotának éppen annyira szól, mint a kezem alatt tartottnak, akit továbbra sem vagyok hajlandó elereszteni. Legalábbis nem eddig a pontig, de azt még megvárom, világos legyen mindkettejük számára, mi a felvázolt helyzet. Csak ezt követően eresztem el. Van elég vérfarkas az üzlet szintjén ahhoz, hogy legyen, aki hazakísérje, ha nem akar megvárni. Mindenesetre még visszafordulok a boszorkány felé és nem csak azért, mert szükségem van a telefonomra vissza. A bestia tekintete még mindig nem tűnt el íriszeimből.
- Kifizetem a károdat és küldök valakit, hogy gondoskodjon az üzlet bejáratáról. Biztosan jól vagy? - Nem kérdés számomra egyik sem. A telefonja és az ajtó alap dolog és bár igyekszem visszafogni a bestiát, tagadhatatlan tény, a fenevad dühe még mindig perzselő hullámokat jár körülöttem. Ha megbizonyosodtam róla, valóban nem sérült haja szála sem, akkor elindulok vissza a Verem felé.
- Utószó:
- Hölgyeim, megtiszteltetés volt és élmény, köszönöm nektek! <3 <3
for the strength of the pack is the wolf, and the strength of the wolf is the pack
every king needs an heir
Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Főboszorkány
Nashota Hayes
Az elhangzottakat nem cizellálom túl, további megjegyzést sem teszek hozzá, az, hogy elsősorban nem nekem szólt a megjegyzése nem jelenti azt, egyébiránt ne számolnék be neki arról, ami itt történt, ahogy tettem. Ennyire felelőtlen még nem vagyok – és nem már, mert szeretném remélni, ilyen szintet sosem ütöttem meg…
Csendben maradok, mindaddig, amíg ők ketten megbeszélik a történteket, vagy legalább is Kaz hitelt ad a szavamnak. Akaratlanul is megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam, amiért ezúttal nem makacsolta meg magát és ugyanazt mondja el, amit nekem is. Talán édes kevés az információ, de az én részemről megér annyit, utána járjak, valóban így van-e, máshol is alkalmaztak-e ilyet, vagy csak ott. S amint megkapom a telefont, gondolkodás nélkül veszem át és lépek el párosuktól egy röpke kösz kipréselését követően. Nem teketóriázok, azonnal tárcsázom Daliat és bár Jacknek hisz, rövid úton helyesbítem ki, ezúttal más alakot öltött.
Megkérem, hogy kerítse elő az Ulcinjban élő törzs vezetőjének az elérhetőségét a lehető legrövidebb úton, magyarázkodásra nem pazarlom az időt, ám még mielőtt letenné a telefont, hozzátoldom a bolt telefonján hívjon vissza… a sajátom most pihenő üzemmódba kapcsolt, ugyanis. Felesleges köröket nem kell futnom a Főboszorkánnyal, a hívás nem is tart tovább egy, másfél percnél, a készüléket azonban még magamnál tartom.
Legalább is addig biztos, amíg kettejük rendezik a viszonyt én pedig csak külső, igazából ide sem tartozó résztvevőként asszisztálok hozzá, csendben. Ha tehetném, meghúzódva a sarokban, de erre most nincs lehetőségem, így nyugodtan állok. Szemöldököm egy leheletnyit emelkedik a magasba, ahogy hozzám is szól mondandójával.
- Vettem – biccentek egy apróbbat, ami azt illeti, hasonló még csak eszembe sem jutott volna. Épp ezért mérges rám olyannyira a lélektársa, mert képtelen voltam azt az apró, de annál jelentőségteljesebb kérését teljesíteni, az egészből hagyjam ki Jacket… Merő képtelenség lenne, ehhez továbbra is tartom magam. Emiatt sem nehéz beleegyeznem abba, amit kijelent.
Akkor sem mozdulok el a helyemről, amikor Jack felém fordul, függetlenül attól, hogy a lélektársa a közelben van-e, vagy esetleg felment volna. A telefont egyszerűen nyújtom vissza neki.
- Persze… aggódik, de nem állt szándékában ártani, okom sem volt tartanom tőle – balgaság talán, de ettől még így érzem. Az, hogy a telefonom látta a kárát, nagy ügy, egy eszköz, egy tárgy, pótolható és ha nem ajánlaná fel, akkor sem kérném meg, az okozott károkat állja és ha már itt tartunk… - A bejáratról? – innen lentről hiába hallottam, ahogy kicsapta, valahol elmém egy távoli zugában, mert felfogni nem volt időm olyan gyorsan termett itt, hogy mást meg sem hallottam. Végül mégiscsak a fejem rázom meg. – Lényegtelen és köszönöm – jelen pillanatban ez most az. Teljes mértékben, mert nem ez számít. Tudja, hogy sose vártam el tőle, hogy eme dolgokat is ő állja, ahogy én is tudom, hogy ennek ellenére meg fogja tenni. Ettől a hálám kijár, ez a minimum. – Ha bármit megtudok, hívlak azonnal.
Megvárom, amíg mindannyian kimennek, sőt, a bolt közeléből is elmennek, így meglehet eltelik egy-két perc is, mire megmozdulok álló helyzetemből és a fotelbe roskadok. – Anyám borogass – sóhajtom, leginkább csak magamnak. Még néhány percnyi időt engedek magamnak, csak ezután megyek vissza a boltüzletbe, ami viszont ott fogad, egy újabb, mélyről jövő sóhajt generál. Ennek ellenére zokszó nélkül állok neki feltakarítani az ajtó üvegjének maradványait…
Csendben maradok, mindaddig, amíg ők ketten megbeszélik a történteket, vagy legalább is Kaz hitelt ad a szavamnak. Akaratlanul is megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam, amiért ezúttal nem makacsolta meg magát és ugyanazt mondja el, amit nekem is. Talán édes kevés az információ, de az én részemről megér annyit, utána járjak, valóban így van-e, máshol is alkalmaztak-e ilyet, vagy csak ott. S amint megkapom a telefont, gondolkodás nélkül veszem át és lépek el párosuktól egy röpke kösz kipréselését követően. Nem teketóriázok, azonnal tárcsázom Daliat és bár Jacknek hisz, rövid úton helyesbítem ki, ezúttal más alakot öltött.
Megkérem, hogy kerítse elő az Ulcinjban élő törzs vezetőjének az elérhetőségét a lehető legrövidebb úton, magyarázkodásra nem pazarlom az időt, ám még mielőtt letenné a telefont, hozzátoldom a bolt telefonján hívjon vissza… a sajátom most pihenő üzemmódba kapcsolt, ugyanis. Felesleges köröket nem kell futnom a Főboszorkánnyal, a hívás nem is tart tovább egy, másfél percnél, a készüléket azonban még magamnál tartom.
Legalább is addig biztos, amíg kettejük rendezik a viszonyt én pedig csak külső, igazából ide sem tartozó résztvevőként asszisztálok hozzá, csendben. Ha tehetném, meghúzódva a sarokban, de erre most nincs lehetőségem, így nyugodtan állok. Szemöldököm egy leheletnyit emelkedik a magasba, ahogy hozzám is szól mondandójával.
- Vettem – biccentek egy apróbbat, ami azt illeti, hasonló még csak eszembe sem jutott volna. Épp ezért mérges rám olyannyira a lélektársa, mert képtelen voltam azt az apró, de annál jelentőségteljesebb kérését teljesíteni, az egészből hagyjam ki Jacket… Merő képtelenség lenne, ehhez továbbra is tartom magam. Emiatt sem nehéz beleegyeznem abba, amit kijelent.
Akkor sem mozdulok el a helyemről, amikor Jack felém fordul, függetlenül attól, hogy a lélektársa a közelben van-e, vagy esetleg felment volna. A telefont egyszerűen nyújtom vissza neki.
- Persze… aggódik, de nem állt szándékában ártani, okom sem volt tartanom tőle – balgaság talán, de ettől még így érzem. Az, hogy a telefonom látta a kárát, nagy ügy, egy eszköz, egy tárgy, pótolható és ha nem ajánlaná fel, akkor sem kérném meg, az okozott károkat állja és ha már itt tartunk… - A bejáratról? – innen lentről hiába hallottam, ahogy kicsapta, valahol elmém egy távoli zugában, mert felfogni nem volt időm olyan gyorsan termett itt, hogy mást meg sem hallottam. Végül mégiscsak a fejem rázom meg. – Lényegtelen és köszönöm – jelen pillanatban ez most az. Teljes mértékben, mert nem ez számít. Tudja, hogy sose vártam el tőle, hogy eme dolgokat is ő állja, ahogy én is tudom, hogy ennek ellenére meg fogja tenni. Ettől a hálám kijár, ez a minimum. – Ha bármit megtudok, hívlak azonnal.
Megvárom, amíg mindannyian kimennek, sőt, a bolt közeléből is elmennek, így meglehet eltelik egy-két perc is, mire megmozdulok álló helyzetemből és a fotelbe roskadok. – Anyám borogass – sóhajtom, leginkább csak magamnak. Még néhány percnyi időt engedek magamnak, csak ezután megyek vissza a boltüzletbe, ami viszont ott fogad, egy újabb, mélyről jövő sóhajt generál. Ennek ellenére zokszó nélkül állok neki feltakarítani az ajtó üvegjének maradványait…
- Köszönöm:
- A játékot. Minden momentumát felettébb élveztem *-*
Kelly-Ann Ziegler kedveli ezt a posztot
Hagyományok Őrzője
Kelly-Ann Ziegler
Ki. Nem. Állhatom. A helyzetet, a forró fejét, a falkában elfoglalt helyét, a szárba szökkent magját méhemben. Momentán még a puszta létezésének ténye is felforralja véremet és nem a dolog kellemes módján. Amikor rám parancsol, hogy zárjam be energiáimat elsőre csak egy torokmélyből születő, vad morgást kap válaszul, majd észreveheti, ahogy szépen lassan visszább húzódnak az őt nyaldosó hullámaim. Persze tökéletes és nyugalmas csendet nem tudok adni neki, a képességem sajátosságaival nagyon is tisztában van, így remélhetőleg nem vár lehetetlent. Amennyit muszáj, annyit megteszek, s részemről dacos - duzzogó - csendbe burkolózom, mentesen minden reakciótól arra vonatkozólag, hogy van pofája kijátszani a szobafogság-kártyát. Csak azért, mert megteheti. Mert ő a kibaszott falkavezér, s a légy is csak olyan állagút szarik, amilyet ő maga akar.
A bestia haragossága ettől a fajta dominanciától finoman formálódik, s a lelkiállapotom jelenleg nem elég feszes ahhoz, hogy vissza tudjam fogni az izgatottság szólamait. Gyűlölöm, hogy így közszemlére teszi, hogy ínyére van, felajzza a hatalom.
Méltóságom darabjait összeszedve egyenesedem ki, amint végre elenged. Szusszanva törlöm képen a fekete-fehér dögöt, csihadjon már, s ne rajongja körbe hímjét úgy, mint valami éhespics dög. Várni eszemben sincs, legalábbis nem idebent.
- Egy élmény volt Nashota! - intek epés búcsút , mielőtt kilépnék a raktárból. A posztoló strázsákkal mit sem törődve indulok el az üzletből kifelé, nyilván fognak követni, legyen egészségükre. Odakint nagyot kortyolok a levegőből, mint aki majd' szomjan halt odabent. Félreállok az ajtóból, mellkasom előtt keresztbe font kezekkel várom meg, mígőfelsége Jacob befejezi a boszorkány istápolását és előkerül. Se előle nem futok, sem utána nem kullogok. Együtt megyek vissza a Verembe vele, ha egy mód van rá. Ha nem, az igyekezet akkor is adott rá.
//Köszönöm szépen a játékot nektek! //
A bestia haragossága ettől a fajta dominanciától finoman formálódik, s a lelkiállapotom jelenleg nem elég feszes ahhoz, hogy vissza tudjam fogni az izgatottság szólamait. Gyűlölöm, hogy így közszemlére teszi, hogy ínyére van, felajzza a hatalom.
Méltóságom darabjait összeszedve egyenesedem ki, amint végre elenged. Szusszanva törlöm képen a fekete-fehér dögöt, csihadjon már, s ne rajongja körbe hímjét úgy, mint valami éhes
- Egy élmény volt Nashota! - intek epés búcsút , mielőtt kilépnék a raktárból. A posztoló strázsákkal mit sem törődve indulok el az üzletből kifelé, nyilván fognak követni, legyen egészségükre. Odakint nagyot kortyolok a levegőből, mint aki majd' szomjan halt odabent. Félreállok az ajtóból, mellkasom előtt keresztbe font kezekkel várom meg, míg
//Köszönöm szépen a játékot nektek! //
Silence
is the most powerful
scream.
Jack Compton and Nashota Hayes kedveli ezt a posztot
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|